A gyermekek közösségi élete gyakran tartogat nehézségeket, és a kiközösítés az egyik legkomolyabb kihívás lehet számukra. Szülőként fontos, hogy segítsük őket önbizalmuk fejlesztésében, indulatkezelési technikák elsajátításában, és támogassuk őket társas kapcsolataik építésében. Közös programok, iskolán kívüli tevékenységek, valamint a megfelelő könyvek és filmek megismertetése mind hasznos eszközök lehetnek. Fontos, hogy a szülők megértsék és elfogadják gyermekük érzéseit, és ne hibáztassák őket a kiközösítés miatt. Ha szükséges, szakemberek és pedagógusok bevonása is segíthet a probléma megoldásában. A legfontosabb, hogy a gyermek érezze: nincs egyedül, és a szülei minden helyzetben mellette állnak.
Önbizalom fejlesztése: Segíthet, ha fejlesztjük a gyermek önbizalmát, megtanítjuk, hogyan kezelje a nehéz helyzeteket, és hogyan nyisson mások felé. Ennek is, mint oly sok más szülő-gyerek „know how” átadásának a módja a sok, sok beszélgetés.
Indulatkezelés: Ha a gyerek agresszív, fontos, hogy megfelelő indulatkezelést tanuljon, és fejlesszük a társas eszköztárát. Ha szükséges, szakember segítségét is kérhetjük ehhez.
Közös programok: Szervezzünk közös programokat egy-egy barátjával, és biztosítsunk számára iskolán kívüli közösségi lehetőségeket a közösség tagjaival is.
Könyvek, mesék és filmek: Kereshetünk könyveket, meséket, filmeket, sorozatokat, amelyek a kiközösítésről szólnak. Ez segíthet a gyermeknek, hogy lássa, nincs egyedül a problémájával, és elindíthat egy mélyebb beszélgetést is.
Osztályfőnök bevonása: Az osztályfőnököt diszkréten érdemes megkeresni, mivel nagy szerepe van az osztálylégkör formálásában. Szerencsés esetben még tekintélye is van az osztály előtt, így ő a legalkalmasabb személy, aki közös beszélgetéseket kezdeményezhet a társas kirekesztésről, előítéletekről és csoportfolyamatokról a gyerekekkel.
A szülők számára megfontolandó, hogy – bármennyire is jogosnak érzik – ne szidják gyerekük előtt a kiközösítő gyerekeket, mert bár ez az adott pillanatban megnyugtató lehet, a barátságok ebben a korban jönnek-mennek, és elképzelhető, hogy később gyerekünk újra jóban lesz ideiglenes ellenségével. Próbáljuk meg másfelől megközelíteni a kirekesztőt, beszélgessünk arról a gyerekünkkel, hogy vajon miért csinálhatja, mi okoz neki nehézséget, mitől gondolja azt, hogy ha másokon áll bosszút, akkor önmaga megmenekül saját problémáitól?
Szülőként nem mindig van lehetőségünk közvetlenül megfigyelni, mi történik gyermekünkkel, amikor közösségben van. A legtöbb információt tőle magától, vagy esetleg szülői értekezleteken szerezhetjük meg. Amikor a gyermek őszintén mesél a közösségéről, annak tagjairól, és arról, hogyan érzi magát ezekben a helyzetekben, az a szülő iránti bizalom jele. Ezt sosem szabad elfelejteni, vagy visszaélni vele. Különösen nehéz olyan problémát megosztania, amiben saját magát is hibáztathatja. Hiszen azoktól szenved, akikkel nap mint nap együtt van, és akikkel tartozni szeretne, joggal gondolja azt, hogy hibái miatt nem fogadják el őt. A stabil önbizalom segít abban, hogy ezt ne vegye személyes bántásnak, azonban nincs az az önbizalom, amit egy „mindenki egy ellen” összefogással ne lehetne letörni. És a gyerekek ebben nagyon jók.
Amikor a szülő értesül arról, hogy gyermekét kiközösítik, fontos, hogy higgyen neki, és ne hibáztassa emiatt. Már ez is nagy segítség, így megerősítik őt abban, hogy ez a fajta „büntetés” nem indokolt.
Segíthet, ha a szülő elmagyarázza a gyermeknek, hogyan működik a kiközösítés, és mi lehet a motivációja azoknak, akik ebben részt vesznek. Nyugodtan lehet saját példával érzékeltetni, hogy a szülő is volt gyerek, vele is megtörténhetett ez. Így közelebb tudja hozni ezt a kilátástalannak tűnő helyzetet, könnyebb lesz együtt a megoldáskeresés is.
Ha az iskola komolyan veszi az ilyen eseteket, érdemes a gyermekkel egyeztetve segítséget kérni onnan is. Az iskolai érzelmi bántalmazásokat akkor lehet hatékonyan kezelni, ha a megoldás keresésében minden érintett – a kiközösítés irányítója, áldozata és a közösség – egyaránt részt vesz.
Bármilyen szülői segítségkérés viszont csak akkor lehet eredményes, ha a segítségre szoruló fél beleegyezik abba. Nem tanácsos a gyermek feje fölött intézkedni, mert az tovább ronthatja a helyzetét a kortárs csoportban.
Nehéz és összetett helyzet tehát, de fontos megtalálni belőle a kiutat, mert hosszabb távon minden gyerek mélyen megszenved egy ilyen állapotot. Mint szülőknek, az a feladatunk, hogy a lehető leghamarabb kivezessük ebből a helyzetből a gyerekünket, és persze – mint akkor is, ha éppen nincs „helyzet” – nagyon szeressük és támogassuk őt.
Könyvtippek kiközösítés esetén: Lélekdoki, Légy te is bánthatatlan!, A homoklakó, Ne bánts!
Akác
