14-15. hét
Két mozgalmas, örömteli hét áll mögöttünk, amik közül a 14. hét eseménytelenül telt a várandósság szempontjából, időm viszont nem volt, hogy írjak róla. Az utóbbi két hét történéseiről most egy bejegyzésben számolok be.
Férjem délutános hetén kevés szabadidőm(-nk) volt, akkor pedig bankba, a tervezőnkhöz és hivatalba járkáltunk. Ugyanis hamarosan építkezni fogunk, a tervezőnk egyben a kivitelező is, sok mindent kellett még egyeztetni, szerződéskötés következik, 1-2 hét múlva pedig indul a mandula, végre! Emellett bankot váltunk, intézkedni kellett, hogy az új számlára menjen a fizetés, ésatöbbi. Egyszóval sok intéznivalónk volt, és még bőven lesz is. Még jó, hogy csak egy igazolást kell kérni, minden másról elég egy nyilatkozat a banknak - így már csak egy tervező-hivatal-bank kört kell futnunk indulás előtt (reményeim szerint, ha minden klappol).
Hogy fogom bírni három gyerekkel?
Sokan álmélkodnak, és kérdezik, hogy bírni fogom-e három gyerekkel, amikor megtudják, hogy várandós vagyok. Úgy gondolom, ha bírtam, és mind túléltük az első pokolian nehéz évet két babával, akkor bármire képesek vagyunk! Az volt igazán kemény dió, amikor megérkezett az egyéves fiunk mellé a kislányunk. Mostanra már összenőttek, sokat bolondoznak, utánozzák egymást, összenevetnek, kuncognak egymáson. Persze vannak veszekedések, néha odacsap a nagyobb, ha dühbe gurul valamiért (tombol nála a dackorszak, de ez is hullámzó, néha alábbhagy a frusztráció, és napokig béke van). Néha pedig a kicsi visít a bátyóval, megcsípi, mert nem akar odaadni valamit. De hát ez természetes, legjobb családban is előfordul, ugye.
A rutinunk már megvan, csak hozzácsapódott vagy egy-másfél óra időhúzás alvások előtt. Szerintem három gyermekkel is az eleje, az első pár hónap lesz a legnehezebb, aztán ha kialakul a napi rutin, akkor megint könnyebb lesz. (Tudom, tudom, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond, és később lesz könnyű. Csak arra célzok, hogy ha kialakul a „háromgyerekes rutinunk”, meg ahogy a gyerekek egyre önállóbbak lesznek, egyszerűbben lesznek a mindennapok. Bízom benne.) Ki kell majd találnom, hogyan fogunk elkészülni és időben elindulni az oviba, hogyan fogom a picit altatni az addigra kétéves lányom mellett (biztos vagyok benne, hogy százszor könnyebb lesz, mint amikor őt kellett altatni az izgága, folyamatos figyelemre éhes, egyéves fiunk mellett), stb., stb.
Bizonyos dolgokat határozottan kell majd „menedzselni”, míg másokat hagyok alakulni magától, aztán majd meglátom. Ha elkészül a házunk, várhatóan ősz közepére, akkor szeretném a kiscsajt is külön szobába költöztetni, egyedül alváshoz szoktatni, most köztünk alszik (na, ezt a hibát még egyszer nem követem el, a legkisebbet tutira nem fogom éjjel az ágyunkba venni, történjék bármi). Ez kemény dió lesz, attól tartok. Az tartja bennem a reményt, hogy állítólag kétéves koruk után könnyebben elfogadják a kicsik a változást - kíváncsian várom, ez igaz lesz-e a lányunkra.
Van valami a lába között
Voltunk a magán nőgyógyászomnál is, rendes volt, mint mindig. Megnéztük a picit, mindent mutatott és mondott nekem – „ez a méhlepény, a hátsó falon van; a magzatvíz normál mennyiségű; ez itt a baba feje (le is mérte az átmérőt, 27 mm); ott a szíve (meg is hallgattuk); az a sötét folt ott a húgyhólyag; ééés... úgy látom, mintha lenne valami a lába között, kisfiúnak mondanám, de még csak 14 hetes...” Én is láttam, és a doki egyre határozottabbá vált, ahogy nézte, szóval most úgy tűnik, kisfiunk lesz.
Már meg is vannak a nevek: ha mégis lány lesz, Boglárka, ha fiú, Csanád. Alig várom a következő genetikai ultrahangot, hogy láthassam őt! A dokim olyan szinten be van táblázva, hogy nem csak a következő, de az azutáni terhesgondozásra is kérni kellett időpontot, meg külön az ultrahangra is, oda 19 hetesen megyünk majd. Még jó, hogy így is vállalt, mert tudom, nem fogom megbánni. Az ambuláns szüléssel kapcsolatban még nem kérdeztem. Kíváncsi vagyok, mit fog mondani (orvost váltani már semmiképp nem akarok, a válaszától függetlenül). A gyerekorvosunkat megkérdeztem, kerek-perec megmondta, hogy nem vállalja egy újszülött gondozását, kifejtette, miért - nem kívántam vitába szállni vele. Megpróbálom majd valahogy kideríteni, van-e egyáltalán a városban olyan gyerekorvos, aki vállalná ezt a feladatot. Gyanítom, nem lesz.
A legújabb (egyetlen, és ritkán jelentkező) panaszom, hogy néha nagyon érzékeny és fájdalmas a köldököm körüli terület. A második szülés után észrevettem, hogy elég rendesen szétnyílt a hasfalam. Szerintem még nem is került vissza a helyére teljesen, vagy legalábbis gyengébb lehet a kelleténél. Említettem az orvosomnak is, úgy láttam a reakciójából, hogy egyelőre nem kell aggódnom emiatt. Csak figyeljem, és meglátjuk mi lesz belőle - remélem, nem lesz sérvem.
Ági
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
