Párkapcsolati témakörben szeretnék írni, hátha segít a történetem valakinek, aki épp most áll azon döntés előtt, mint én évekkel ezelőtt, hogy lépjen-e a már „ellaposodó, csak sajnálatból vagyok már vele” kapcsolatból egy nála hét évvel fiatalabb fiú miatt. Nos, mai eszemmel erre a kérdésre csakis igen választ tudok mondani:

„Ne gondolkozz, lépj!”

Nekem kellett ehhez a döntéshez kicsit több mint egy hónap, addig őrlődtem az akkori kapcsolatom és a 24 éves fiú között, ezeken agyalva:

„Biztos csak szórakozik velem, 31 vagyok, hozzá képest öreglány, kapna sokkal szebbet, fiatalabbat nálam.”

vagy

„Jól van ez így... Nem fordíthatom fel fenekestül az életemet a bizonytalanra, túl szép, hogy igaz legyen ez a szerelem.”

és még sorolhatnám, mi minden cikázott az agyamban...

Munkatársak voltunk, napról napra többet beszélgettünk, egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és távolodtam az exemtől. Mikor végül is sikerült lezárnom azt a kapcsolatot, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk együtt (az azóta már) férjemmel, hát sokaktól megkaptuk az „úgysem fog működni” kritikát.

Nekem olyanokat mondtak, hogy csak szórakozik velem, mit várok egy 24 éves gyerektől, nem fog tudni majd gondoskodni rólam, neki még a buli az élete, majd ha elillan a rózsaszín köd, jön egy hozzá korabeli nő, és én megyek a levesbe..Ezek a kijelentések több mint hat éve hangzottak el, és kis gonosz vagyok, de örülök hogy a „károgóknak” csalódást kellett okoznunk, és azóta is együtt vagyunk. Terveink szerint ez így is marad, amíg odafentiek engedik!

Be kell vallanom, dunsztom sem volt azon az estén (mikor elszántam magam, hogy új életet kezdek vele), hogy jó döntést hozok-e, vagy most rontom el az életemet, egyszerűen csak azt éreztem, nem tudom meg, mi lenne, ha nem lépek! Tudtam, kockáztatnom kell, és most már tudom, ez volt a jó döntés. Nem tudhattam én sem, de ő lett a legjobb társ, a legjobb  férj, a legjobb apa!

Kalandos út volt a miénk, sok nehezítést kaptunk az élettől, de együtt minden akadályt túléltünk, legyőztünk. Kisfiunk, a kétéves, sajnos nem tudhatja, milyen az, ha valakinek van nagymamája, mert neki nincs. Három hónapon belül egymást követve hagytak itt mindketten bennünket pár éve, nem ismerhette meg őket, amit nagyon nehéz elfogadnom, mert nagyon sokat veszített ezáltal, mert mindketten különleges emberek voltak, és biztos, hogy imádnák őt! Na, de ezek a dolgok külön történeteket képeznek. 

Most a férjem 30, annyi, mint én voltam, amikor megismertem, de biztos már van olyan érett gondolkodásban, mint egy velem egyidős férfi. Annyi mindenen keresztülmentünk együtt, gyorsan fel kellett nőnie, és nagyon jól vette az akadályokat. Legnagyobb támaszom volt mindig! A szülést nem tudtam volna nélküle végigcsinálni, hisz nálunk az se volt egyszerű, már miért is lett volna az...

Pár dolgot meg kell még említenem, hogy még érthetőbb legyen, az, hogy nekem igenis őt kellett választanom. Szó nélkül bevállalta, hogy ne csak ketten költözzünk albérletbe, hanem idejön anyum is, aki gondozásra szorult, amiből ő is bőven kivette a részét, sőt, unokahúgomat is mi neveljük több mint öt éve nővérem helyett, hisz nem engedtük az akkor 13 éves kislányt, hogy intézetbe kerüljön, és ez a fiatal fiú szó nélkül bevállalta ezt is értem. De ezek mind más lapra tartoznak, külön sztorik... Csak azért említem őket, hogy alátámasszam azt, hogy milyen jól döntöttem anno.

Nem szabad senkire sem hallgatni, csakis magadra. Merni kell néha kockáztatni, mert lehet, hogy épp a Jokert húzod! Remélem, pár előítéletet most sikerül szertefoszlatnom, igenis működhet a dolog fiatalabb pasival! Szeretem és hálás vagyok érte a sorsnak!

egy anyuka

PÁRKAPCSOLAT TÉMÁBAN EZEKET A POSZTOKAT AJÁNLJUK:

Nem bántam meg, hogy elváltam

Megakadályozható, hogy kihűljön a házasság?

Megszületett a baba, oda a párkapcsolat. Vagy mégsem?

A TE TÖRTÉNETED IS FONTOS SZÁMUNKRA!



Történt veled érdekes dolog a várandósság alatt? Tanácsot szeretnél kérni gyermeknevelési dolgokban? Megosztanád örömödet vagy bánatodat? Segítségre van szükséged? Esetleg megírnád tapasztalataidat a kórházról, ahol szültél, vagy elmesélnéd szüléstörténeted? Írásodat a bezzeganya@bezzeganya.hu címre várjuk.