Van, akinek már tízéves kora előtt, van, akinek csak 15 éves kora után jön meg az első menstruációja. Sok olyan kislány van, akivel nem beszél édesanyja a havi vérzésről, mert a téma tabu, és a gyereknek végül fogalma nincs, mi az a vér a bugyijában. A mi felelősségünk, hogy erre felkészítsük a lányainkat, és elmagyarázzuk nekik a női test természetes működését. Anyukákat kérdeztünk arról, hogy ki mit mondott, milyen tanácsokkal látta el gyermekét a menstruációval kapcsolatban.
„Lassan adagolom az infót, jó tíz éve. (Most 12 éves.) Nem tudnám máshogyan. Pontosan tudom, milyen, amikor a szülő egyszerre dönt rá mindent egy tinire... Így azzal kezdtem, amikor 2-3 évesen a boltban megkérdezte: „mi az?”, amikor tampont vettem le a polcról. Soha nem mismásoltam, hárítottam, „mikulásoztam” vagy cukiskodtam.”
- írja Bogi.
Adriennek szintén 12 éves a lánya. Ő így csinálja:
„Azt mondtam neki, hogy tudom, hogy utálja, és elege van már most belőle, de próbáljuk a pozitív oldalát nézni... Hogy azt jelenti, minden rendben, egészséges, úgy működik, ahogy kell, és hogy később, amikor felnőtt lesz, örülni fog neki, hogy ez így van. Egyébként meg igyekeztem mindenben megkönnyíteni a dolgát, megtanultuk együtt használni, amit kell, mellette voltam mindig, amíg csak igényelte, kipróbáltunk több lehetőséget, így sikerült megtalálni a számára legkényelmesebb megoldást. Még csak 12 éves, de nagyon ügyesen kezeli a helyzetet.”
Bernadett a környezettudatosság jegyében kezelte a témát:
„Leginkább azt tanácsoltam, hogy használjon újra használható termékeket és ne eldobhatót, illetve hogy ne érezze „szégyennek”, természetes dolog. Illetve ilyenkor (vagy hamarabb) azért hasznos elmondani miért is történik mindez...
Zsuzsa így számol be:
„Az én lányom márciusban lesz 14, másfél éve menstruál. Mivel várható volt, hogy viszonylag korán fog menstruálni, időben, kb. 11 évesen kezdtem adagolni neki. Semmi hókuszpókusz, elmondtam a tényeket neki, hogy ez lesz és ez természetes, ne ijedjen meg tőle, ha esetleg nem otthon jön meg, amikor vele vagyok. Mikor már megjött neki, letöltött a telefonjára magának egy appot, amivel nyomon tudja követni a dolgot, és figyelmezteti, ha aktuális nemsokára.”
Fruzsinának még nincs gyermeke, de vannak emlékei, ennek alapján fog cselekedni:
„Nincs még gyermekem, de ha lányom lesz, ugyanúgy fogok eljárni, mint anyukám: nem volt tabu, mindig az életkoromnak megfelelő válaszokat kaptam mindenre. Nem volt eldugva a betét, tampon, a helyén kezelte a dolgot. Az első menzeszemnél sem esett pánikba, és így én sem éreztem szörnyű dolognak. Ellenben volt olyan osztálytársnőm, aki semmit sem tudott, később jött meg neki, náluk minden tabu volt. Konkrétan én túrtam fel a fürdőszobájukat tizenéves kiskamaszként betétért kutatva (azt se tudta, mire való)... Na, nekem mai napig ez az elrettentő példa.”
Ha az embernek fiai vannak, akkor is jó, ha nem kerüli a témát. Ahogy Tímea sem tette:
„Nekem ugyan fiaim vannak, 9, 10, 12 évesek, de egész pici koruktól tudják, mi a menstruáció. Most, hogy nagyobbak, azt is, hogy miért van. Ez így helyes szerintem. Legidősebb fiam mesélte, hogy egy lány ismerőse teljesen kiborult, mert nem tudta, mi van vele. Ő meg elmondta neki, mi ez. Meg hogy ne aggódjon. Büszke voltam rá nagyon. Azt meg inkább nem minősíteném, hogy egy 12 éves lánynak fogalma sincs arról, mi folyik a testében...”
Adrienn úgy látja, a menstruáció a világ legtermészetesebb dolga, és fölösleges túl nagy ügyet csinálni belőle.
„Szerintem ez egy tök természetes dolog. Ha normális viszonyban van egy lány az anyjával, akkor már el lehet mondani nagyjából nyolc-kilencéves korban, hogy ez miről szól, és nem fogja meglepetésként érni. Nem egy mumus ez a téma, egyszerűen csak természetes folyamat. Se ünneplést, se szomorkodást nem érdemel. Olyan, mintha a lábmérete növekedne. Van lányom. Megtörtént. Kényelmetlen dolog. Felfogta és kezeli. Kár az egésznek túl nagy feneket keríteni - szerintem.”
Eliz viszont örült annak, hogy édesanyja különlegessé tette az eseményt egy cukrászda-látogatással, amikor ő volt gyermek.
„Anyukám anno elvitt cukrászdába megünnepelni, hogy „nagylány” lettem. Nem volt nagy csinnadratta, de nagyon jólesett, hogy örömtelivé és különlegessé tette. Egyébként természetesen volt kezelve mindig, tudtam előre, h várható, mi a teendő. Én is hasonlóan szeretném a lányommal.”
Van, aki már korán, van, aki később avatja be lányát a havi vérzéssel kapcsolatos dolgokba. Annamária lánya például már hétévesen tisztában van azzal, hogy a nők menstruálnak:
„Kb. öt éve tudja, hogy vannak ezek a napok. Azt is tudja, hogy neki is lesz majd. Azt is látja, én mit és hogyan használok. Azt is érzi már előtte, hogy mikor fogok. A múltkor meg is kérdezte: anya, vérezni fogsz? Nagyon türelmetlen vagy ma. A többi majd jön.”
És ez történik, ha nem beszélünk lányunkkal a menstruációról:
„De jó lett volna, ha akkor valaki nekem is segít! 12 évesen jött meg először. A vécén ülve zokogtam, mert fogalmam sem volt, mi történik. A nagyszüleim neveltek. Erről soha nem beszéltek. Még ott, akkor a vécén tudtam meg, hogy mi az a mensi. Azt a hónapot vattával a lábam között töltöttem. A betétet is egyedül logisztikáztam ki, hogy is kell használni. Tamponról nem is hallottam még több évig. A suliban kiröhögtek a lányok, mikor az egyiknél láttam, és megkérdeztem, mi az. Később a netről néztem utána... Szóval cafat szar érzés volt az első pár hónap. Fájdalomcsillapítóról, görcsoldóról a suliorvostól hallottam először”
- írja Petra.
Te mikor és hogyan magyaráztad el a lányodnak, mi az a menstruáció és mit kell tennie olyankor?
Tünde
Menstruációval kapcsolatban itt írtunk:
A menstruációs kehellyel szexelni is lehet
Havi öt-hét nap száműzetés a családból és az emberi létből
Már nem sírok, amikor megjön
Ne fürödj, ha menstruálsz
