Az elmúlt napok történései arra indítottak, hogy ismét rárepüljek a billentyűzetre. Most a kommunikáció témáját járom körbe szülésznőként. Illetve annak a hiányát. Mert sajnos van hiány bőven.

Kicsit visszamegyünk az időben – na, nem a világ teremtéséig –, de hogy világos legyen a kép, erre szükség van. Körülbelül húsz-huszonöt éve nagyot fordult a világ a magyar szülészeteken is. Sorban gyűrűzött be az együttszülés, a rooming-in, bababarát kórházi címek, stb. Változott a szülésznők képzése. A régi gyorstalpaló helyett előbb jött a hároméves nappali tagozat, majd a főiskola.

Ahogy bővültek a lehetőségek, úgy nőtt az igény a kismamák részéről, és sajnos ennek mi, szülésznők nem mindig tudunk megfelelni. Ami viszont nem a jó irányba megy, az a hivatásunk erkölcsi megbecsülése. Szándékosan nem munkát írtam. Ez nem munka, hanem hivatás.

Időnként úgy érzem, mintha folyamatos háborút vívnánk. A lövészárok egyik oldalán a kismamák, a hozzátartozók, a másikon az egészségügyi személyzet.

Ezen lehet/ne változtatni, de ezt akarni kell mindkét félnek. Addig, amíg úgy tekintenek ránk, mint a mumusra, aki azért van, hogy megkeserítse az életüket nem fog menni. Viszont nekünk is nyitottabbaknak kell lennünk az újdonságokra.

Az alábbiakban két fő problémaforrást írnék le a szülésznők szemszögéből.

A felvilágosítás

Még mindig nagyon sokszor belefutunk a teljesen felkészítetlen kismamákba, akik a legalapvetőbb dolgokkal sincsenek tisztában. A szülőszobára érkező kismamákról azért feltételezünk egy alap lexikális tudást. Ennek fényében magyarázunk. A vajúdás alatt már nincs idő az elmúlt kilenc hónapot pótolni. Tehát, ha valami nem világos, akkor kérdezni kell.

A hozzátartozók

Örökzöld téma. Telefonon nem adunk tájékoztatást, ki mikor szült vagy nem szült. Majd a kismama megosztja azzal, akivel akarja és amikor akarja.

Együttszülésnél a hozzátartozó nem azért van ott, hogy minket molesztáljon:

„Miért hagyják szenvedni a feleségemet?”

és

„Mikor szül már?”

és

„Miért nem szedik már ki a gyereket belőle?”

hanem hogy érzelmileg támogassa.

Mi sem vagyunk szentek, bőven van hová fejlődni. De már látni az alagút végén a fényt... talán nem a pesti gyors jön szembe…

Szerintetek mit kellene változtatniuk a szülésznőknek és mit a kismamáknak, hogy ne háborúzzanak, hanem segítsék egymást?

Gólyanéni

Posztjaink, ahol a szülésznő a főszereplő:

A szülésznő az ágy alá mászott szívhangot hallgatni

A szülésznő kirántotta belőlem a babát, szétszakadtam

Sírva vinnyogtam, amikor a szülésznő  a méhszájamat tágította 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?