Gyerekem, ne legyél uborkamadár!

 „Utánozás, majomszokááááás”

- üvöltöttük anno a 4.a-ban, ha Nóri kalapos majomkulcstartója két nap alatt jelent meg Rékánál, Áginál és Erikánál is, és mi is főleg azon üvöltöztünk, hogy nekünk már nem jutott abban a trafikban. A törzsfejlődés fontos lépcsőfoka az utánzás - de hűűű, de kínos, ha valaki megreked a személyiségfejlődés e kétségkívül fontos állomásán.

Felsős koromban egyszer divatot csináltam. Pontosabban... nagy boldogan megvettem egy nyakba való kendőt (sötétkék volt, máig emlékszem, benne egy-két beleszőtt fényes lurex szál), aznap fújt a szél, fordítva kötöttem a nyakamba, csücsökkel előre. 

„Mi van rajtad, hol vetted?”

- kérdezte törióra után az osztály legmenőbb csaja, a Móni, örömmel nyugtázva, hogy a kérdéses bolt kb. két percre van a lakásuktól. Móni nyakában másnap jelent meg a kendő, csücsökkel előre... és két héten belül a hetedik a leánytagjainak kb. nyolcvan százalékában, dettó. Büszkén feszítettem... amíg egy tiszta pillanatomban rá nem jöttem, hogy a divatot nem én csináltam, hanem a Móni.

És hogy a sál tök mindegy, a csajoknak nem a sál volt a fontos, a hetedik a lánypopulációjának hetven százaléka akkor épp Móni akart lenni, csak nagyjából még tíz évükbe került rájönni, hogy a „móniság” nem holmi sálakban lakik. Aki egyébként kedves volt és szerény, elegánsan viselte a ráaggatott jócsajságot, tényleg irtó jó csaj volt, férjhez is vitték tizenhét évesen.

Már felnőttként többször is olvastam a kölköknek Lázár Ervin Nagyravágyó feketerigóját. Aki annyira vágyja a népszerűséget és a sikert, hogy bármire átfestené magát, gólyának (holott rövid a lába), sárgarigónak (hogy két perc alatt lebukjon, mikor énekelni kéne), és zöldküllőnek, aki nem egyforma zöld, és az átfestett feketerigó hamar megkapja a bélyeget: UBORKAMADÁR.

Persze Lázár Ervin jószívű volt, gyorsan kiderül, a kisfiú épp a feketerigóra gondolt, mikor madárbarátot keresett magának. Sajnos a mesével ellentétben aki sokáig pingálja magát, az reménytelenül uborkamadár marad, akiről az első esőben csöpögni kezd a zöld, és akkor már haragszik mindenre és mindenkire, mert nincs annál fájdalmasabb, ha kiröhögik az embert. Vagy a feketerigót.

Most ugye influenszerkorszak van, meg instasztár-korszak, önsegítő könyvek és három perc alatt összedobott újságcikkek tudósítanak arról, hogyha mondjuk te ezt a táskát és bikinit viseled, ilyen sminkkel pingálod a fejed, ilyen zenét hallgatsz, és mindennap felkelsz reggel ötkor, majd szigorúan fekete garbóban mész dolgozni, akkor te leszel az új palvinbarbi. Vagy a Steve Jobs.

Mi meg szülőként tehetetlenül nézzük, ha a gyerek épp uborkamadarat pingál magából, főleg akkor vagyunk lesajnálva, ha a felnőtt teljesítményünk nem épp a korábban felsorolt sztárokéhoz hasonló, na, még csak az kéne, hogy ugyanolyan legyek, mint az anyám. De ha most még csak tizenhárom, még frankón reménykedhetünk, hogy kinövi, a csillámpónit is kinőtte, ami azért kellett, mert az Alíznak is olyat vett a mamája. Én is kinőttem, hogy évekig a három évvel idősebb unokatestvérem akartam lenni, billegtem a kinőtt ruhájában. A személyiségünk kamaszkor után lett annyira különböző, mint most, de már nyolcévesen azt éreztem, amikor én veszem fel a ruháját, nem feltétlenül érzem tök ugyanolyannak: valahol kifüttyent belőle a varázs, ami miatt aaaanyira szerettem volna felvenni.

Tanulni nem szégyen, a meleg vizet feltalálni hülyeség, én is a mai napig másoktól lesem, hogy kell pitchet írni, SEO céges stratégiát építeni, agilis projektet menedzselni meg ilyenek, elvégre ezek már jól ki vannak találva, akár a palacsintatészta receptje, ott is tologathatom a hozzávalókat, de nem véletlenül írták olyanra, amilyen. De semmi se akadályoz meg abban, hogy kitaláljunk például olyan tortát, ami tulajdonképpen sehol se szerepel, megírjunk egy olyan alkalmazást, amilyet még mások nem írtak meg.

Az uborkamadárság bizonyos kor felett vagy szimpla üzleti stratégia (ismerek egy német céget, amely remek ötletek tucatját másolja le és adja el busás haszonnal), vagy annak a beismerése: fogalmunk sincs, miféle madarak vagyunk valójában. És hát ez... ez ciki, na, cikibb, mint a hetedik a egyensálja vagy a csillámpóni, amit csak azért kellett megvenni, mert az Alíz...

Persze végülis... így is híresnek lehet lenni - kellő öniróniával és humorérzékkel. De erre is kevesen képesek - a többség pont olyan akar lenni, hiába szerethetőbbek sokak számára a maguk bőrében.

Kisfiam, akkor az a póló/videojáték/gördeszka/akármi azért kell, mert tetszik, vagy mert a Dominik a múltkor azzal parádézott az osztályban? Csak szólok, mire ezt beviszed, nála már valami más lesz.

Vakmacska

A szerző további írásai:

Gyermekek elleni erőszak: soha nem a gyerek a hibás!

Erőszak a szülészeten - te is hallgatsz róla?

Kézzel méhszájat tágítani oké? És ordítozni az orvossal?

A költészet olyan, mint az alkohol

Te tényleg figyelsz a gyerekedre, vagy mást csinálsz közben?

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>