Ha hihetünk Elsa Chahinnak, aki a tengerentúlon lett Pikler Emmi követője, akkor a módszer lényegéből hiányzik a neki tulajdonított drill vagy merevség. Keményen bírálja viszont, ha valaki „rátelepszik” a gyerekére, ha erőszakkal sietteti a fejlődését, esetleg akadályozza a szabad mozgásban és az önállóság gyakorlásában. Figyelj rá, ne kommentelj/olvass/telefonálj, miközben kicseréled a pelusát vagy eteted, és a saját gyermeked szakértője lehetsz. És bízz magadban, még ha össze is zavar a sok jó-és rosszindulatú beszólás. Nagyinterjú.
Elsa Chahin
Különös utóélete van néha az életműveknek. Pikler Emmi alapelvei, életműve amerikai, ausztrál vagy mexikói szakemberek és támogatók közvetítésével köszön vissza rám, igaz, köztük van Pikler Emmi ma már idős, de még mindig aktív lánya, Tardos Anna is. A nemzetközi Pikler Szimpózium előestéjén a mexikói nagykövetségen hallhattam ismét az Anyák Könyve egykor itthon is milliók által ismert, ma némileg „félretett” szerzőjéről, a Lóczy utcai gyermekotthon legendás vezetőjéről és nevelési elveiről.
Anna és Elsa - akik nem jéghercegnők
„Bemutatom Annát, aki testvérem lett a Pikler-módszer segítségével: Elsa és Anna, hát mi más lehetnénk, mint testvérek?”
- jelentette be Pikler Emmi lányát, Annát Elsa Chahin, az amerikai Pikler/Loczy Társaság elnöke, mivel közösen írták az angol nyelven megjelent „Szerető kezekben” című könyvet a Pikler-pedagógiáról. A fogadáson kérdeztem a mexikói születésű Elsát, hogyan találkozott épp ezzel a programmal, és mi fogta meg annyira, hogy hivatalos szakértője és lelkes terjesztője legyen, majd könyvet írjon közösen az alapító lányával.
A saját gyereked szakértője légy!
„Nem szakértőként, hanem leendő szülőként fogott meg a Pikler-pedagógia”
- mondta el a ma is gyönyörű hajdani balerina, aki földig érő mexikói viseletben ül velem szemben.
„A fiammal voltam épp várandós, már 19 éve, és szakirodalmat kerestem, hogy felkészült legyek az anyaságra. A Pikler-módszerről nem állt annyi információ rendelkezésre, mint most, de ami elérhető volt, azonnal megfogott. Amikor kétéves lett, újraolvastam, amit akkor találtam... és még sokszor újra, addigra úgy éreztem, szeretném ezt megosztani másokkal is. Ami leginkább tetszett, hogy azt mondta: anyaként a TE gyereked szakértőjévé válsz – amihez semmi mást nem kell tenned, mint figyelmesen jelen lenni a gyerek életében. Túl sokan és túl sokfélét tanácsolnak, hogyan lehetnél jobb anya, ez néha elbizonytalanít, miközben a gyereknek épp biztonságra és melegségre van elsősorban szüksége. És arra is biztatott Pikler Emmi: hallgassak az anyai megérzésekre.”
Elsa Chahin és Tardos Anna
„Ha azt kérdezed, mit tartok talán a legfontosabb elvnek a Pikler-pedagógiában, ami az idő próbáját is kiállta, akkor a beszédemben is említett tiszteletet és méltóságot említeném. A gyerek emberi lény, sose próbáljuk ide-oda pakolgatni, akármilyen picike, kijár neki az emberi méltóság. Sajnos sokan nem bánunk vele kellő tisztelettel. Ha vendég érkezik hozzám, szépen rendbe rakom a házat, főzök valami finomat, és utána teljes figyelemmel fordulok felé. Ugyanezt a bánásmódot sok gyerek nem kapja meg, pedig szerintem a saját gyerekünk a legfontosabb személy az életünkben.”
Várd meg, míg készen áll rá!
„A tisztelethez hozzátartozik a felnőtt türelmes, és együttműködésre ösztönző viselkedése is”
- folytatja Elsa. „Vegyünk egy példát: kérünk valamit a gyerekünktől. A gyerekek tapasztalataim szerint lassabban reagálnak egy kérésre, mint egy felnőtt, és ha nem várjuk meg, míg maguktól készek arra, hogy eleget tegyenek a kérésnek, az konfliktushoz vezethet. Képzeljük most el, hogy Ön egy gyerek, és arra kérem, adja ide azt a tollat (jegyzetelek interjúnk során), de persze Ön először befejezné a mondatot, ahogy felnőttként is tenné. Ha gyerekkel van dolgom, jobban járunk mindketten, ha várok kicsit, míg kész megtenni, esetleg közben játszunk egy kicsit, odanyújtom a kezem, a kicsi huncutkodva visszarántja a tollat, amitől én jó esetben nem ingerült leszek, hanem kész vagyok ezt a hoci-nesze játékot párszor eljátszani, aminek a végén a gyerek odaadja a kért tárgyat. Persze a felnőtt sokszor siet és ráförmed a gyerekére: add már ide, ne vacakolj! Pedig a játék célja éppen a „biztonságos zóna” megteremtése, amiben a gyerek nem kényszert érez, hanem együttműködővé válik.”
Figyelj rá és hagyd a saját ritmusában felfedezni a világot
Pikler Emmi talán legismertebb – és legkönnyebben félreértett – alapelve az volt, hogy „hagyd önállóan mozogni, fejlődni és felfedezni a világot”. Nem kell folyton sem szórakoztatni, se túlingerelni, véli Elsa is, a kisgyerekeknek szüksége van szabad mozgásra, amibe nem kell a felnőttnek folyton közbeavatkoznia. A Pikler-pedagógia szerint egyértelműen káros a gyereket „állítani”, „ültetni” vagy „járatni” ha erre önmagától nem képes még, és felesleges folyton újabb és újabb játékot dugni az orra alá, vagy valamilyen irányított tevékenységbe bevonni. Amikor azonban vele foglalkozunk, mert fizikai szükségleteit kielégítjük (pelenkázás, fürdetés, etetés), akkor jár a gyereknek a 100 százalékos odafigyelés: közben ne telefonáljunk, ne nézzünk tévét, ne kommenteljünk a Bezzeganyán! (Ezt a javaslatot értették sokan félre úgy, hogy csak pelenkázás/etetés/fürdetés stb. közben foglalkozzunk a gyerekünkkel, egyébként meg afféle „ridegtartásban” nevelkedjen - erről szó sincsen.)
Tiszteld, hogy tisztelhesse önmagát és másokat
„Megemlíteném azt is, hogy Pikler Emmi már jóval azelőtt felfedezte az önismeret, az önmagunk és mások tisztelete szerepét, mielőtt az ún. „érzelmi intelligencia” fogalmát felkapták volna a tudósok. Amikor az érzelmi intelligenciáról olvastam, a fejemhez kaptam: „ez is egy Pikler-alapelv!”” - mondta Elsa, amikor a legfontosabb alapelvekről kérdezem.
„Pikler Emmi intézetében a gondozónők mindegyike azt tanulta, hogy a gyermekeket tisztelni kell, hogy ők is tisztelhessék és elfogadhassák önmagukat. A bizalom légkörében felnőtt, öntudatosabb gyermekek a bántalmazásnak is kevésbé lettek így alanyai: az egyik hajdani „Pikler-gyerek” mesélte el azt a történetet, amikor több társával együtt a Palatinus strand egyik medencéjében labdáztak, de az őr rájuk szólt, majd kiabálva veréssel fenyegetőzött, ha nem hagyják abba a játékot, amit hivatalosan egyébként nem tiltott a strand szabályzata.
„Nem üthetsz meg, én Pikler-gyerek vagyok!”
- mondta állítólag ekkor a gyerek, aki ezek szerint tökéletesen tisztában volt a jogaival."
Ehhez természetesen bizalomteli légkörre, állandó gondozókra volt szükség. A Lóczy intézetben kialakított bölcsődére is az jellemző, hogy a gondozónő ugyanaz marad végig, aki a kisgyereket először fogadta az intézményben.
Tekintetek - életképek a hajdani Lóczyból
Az Artphoto Galériában a Pikler Szimpóziummal egyidőben nyíló kiállításon Reismann Marian képeiből válogattak, aki éveken át fényképezte a Lóczy kis növendékeit. Pikler Emmi nem szerette az akkor divatos, beállított, műtermi gyermekfotókat, ő a valós tevékenységeket, elkapott pillanatokat akarta megörökíteni. A fényképeket elsősorban dokumentációs célra használták, ami mellett részletes jegyzetek, jellemzések állnak a kicsik fejlődéséről. A művészi értéket is képviselő képekből válogattak most a kiállítás kurátorai, mivel a fényképész Reismann Marian a gyerekfényképezésben új iskolát teremtett, az ő képeit használták a sokezer példányban többször kiadott Anyák könyvéhez is. De készített táncfotókat is, évekig oktatta is a fotográfiát.
Reismann Marian, a képért köszönet Opitz Tomasnak, a kiállítás kurátorának
A hajdani életképeket elnézve van, ami felett már eljárt az idő: a szakértők ma már nem ajánlanák a kicsik direkt napfürdőztetését vagy azt, hogy a szabadban meztelenül játsszanak. Néhány veszélyesnek tűnő „akrobatamutatványt” is ma csírájában fojtana el a legtöbb aggódó szülő. De Reismann Marian legtöbb képén van valami időtlen: a gyerekkori szabad felfedezések öröme. A kiállítás április 24-ig tekinthető meg.
Nem tudom szó nélkül hagyni Elsa gazdagon hímzett mexikói viseletét, amin nagy, színes virágok találhatóak.
„Ó, igen, ezeket kézzel hímzik a mexikói asszonyok, különösen azon a vidéken, ahol afféle matriarchátus van, és a nőknek van nagyobb befolyásuk a családi élet történéseire. Fogalmam sincs, hogyan találnak ennyi időt és türelmet a hímzéshez, de amennyire tudom, Magyarországon is népi hagyomány a színes virágmintás hímzés. Ahogy a gyerekek fejlődésében, úgy a hajdani nagymamák szorgos tű-táncoltatásában is sok a közös elem: Mexikó ugyan messze van, de némi beszélgetés után kiderülhet: nem állunk olyan messze mi egymástól.”
Pikler Emmi neve összefonódott a gyermekotthoni, intézményi nevelés megreformálásával is. Bár Tardos Anna újfent kijelentette, hogy szerinte változatlanul szükség van profi és megfelelő módszertannal vezetett gyermekintézményekre, a Pikler-Loczy Társaság is vallja: az intézetek célja is az, hogy a gyerek lehetőség szerint saját családba kerülhessen. Az örökbefogadásról, az intézetben nevelt gyermekek jogairól lesz szó a következő részben - de arról is, hogy érzéseim szerint az "annapeti" sorozat legelső prototípusát épp Tardos Anna írta - még az én gyerekkoromban.
Vakmacska
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
