Egyedülálló írásos hagyatékot talált Budapesten három fiatal történész. Egy zsidó kismama naplója került a kutatók kezébe, mely 1944-45 között keletkezett Budapesten. Dévényi Sándorné, Anna feljegyzései egy várandós anya nézőpontjából láttatják hazánknak a német megszállás utáni tragikus helyzetét, különös tekintettel az izraelita honfitársainkét. Huhák Heléna, Szécsényi András és Szívós Erika történészek kitartó, aprólékos munkával tárták fel és gondozták a nem mindennapi szöveget. Ők készítették el a kritikai kiadását, rendezték sajtó alá, látták el kommentárokkal, az olvasót segítő jegyzetekkel a több mint hetven éve íródott anyagot.
Anna 1944. március 20-án Magyarország német megszállásának másnapján, öthónapos terhesen kezdi papírra vetni sorait. Finom, intelligens szöveg. Nem csapong és egyáltalán nem szentimentális. Hihetetlenül józan sorok jellemzik az írót. A fiatalasszony mélyen vallásos ortodox zsidó családból származik. Többgenerációs ötvösök. Édesapjának saját üzlete és műhelye van a Kossuth Lajos utcában. Anna, az érzékeny művészlélek folytatja a családi hagyományt. Ötvösként ékszereket és tárgyakat tervez és kivitelez. Férjével később saját boltot nyitnak a belvárosban. Jómódban élnek a tágas Dunára néző lakásukban és egy kis nyaralójuk is van a Svábhegyen. A Dévényi házaspár elsőszülöttje, Gábor 1944-ben tizenhárom éves, kistestvére fog születni.
A borzalom sok más magyar zsidó családéval együtt Dévényiéknél is 1944. március 19-én veszi kezdetét, amikor a német katonák és tankok elözönlik Budapestet. Pánikszerű félelem uralkodik el az üldözötteken. Az asszonyok hisztériás rohamokat és sírógörcsöket kapnak, a férfiak agresszívak vagy teljesen passzívak lesznek. Ebben a szorongatott helyzetben sokan megvetéssel néznek a várandós anyára
„Maga is jókor csinálja!”
– jegyzik meg a kismama láttán.
A szövegben talán a legerősebb szál az anyai szeretet, ami minden körülmények között küzd a védtelen magzatért. Megrendítő azokat a sorokat olvasni, melyek a halál árnyékának völgyében is megszületendő életre fókuszálnak. Annát férje, Sándor többször próbálja rábeszélni az abortuszra. Később pedig, mikor munkaszolgálatra hívják, arra, hogy altatóval vessenek véget életüknek.
„Legalább ne lennél állapotos – mondja. Hogy fogod bírni ezekkel az izgalmakkal kihordani a gyereket? Hol fogod megszülni? Mit csinálsz egyedül, amikor elszakítanak bennünket egymástól? Menj orvoshoz, talán lehet még segíteni, annak a gyereknek most nem lehet a világra jönni. Rábeszél, kér, könyörög, de mindez nem használ. Nem tudom hallgatni. Nem tudok és nem is akarok már ezen változtatni. Én hiszem, hogy ennek így kellett történnie, hogy én pont most legyek állapotos, ha el kell pusztulnom ez nem változtat a dolgon semmit, hogy a gyerek velem pusztul, de ha mégis megmenekülök, akkor legalább boldog leszek a gyerekkel.”
A magzat először mozdul meg, éppen, amikor édesanyja kapkodva csomagol, és ilyenkor Anna mindig arra gondol, az a fontos, hogy a gyermeknek jó legyen. Miután férjét behívták munkaszolgálatra, az asszony egyedül marad. Minden teher rászakad. Ő gondozza beteg édesanyját, testvéreibe próbál lelket önteni. Kívülről bizakodó optimizmus jellemzi, de belül szorong, éjszaka rettegés vesz erőt rajta, valami ismeretlen, szúró, fojtogató félelem. Híreket is hall, koraszülött csecsemőkről, vagy olyanokról, akik csak pár napot éltek. Ezeket jegyzi le naplójában. Egyfajta terápiaként is segítségül hívja az írást.
A szövetségesek ostrom alá veszik Budapestet, bombák hullanak, és az embereken eluralkodik a pánik. Egyre szigorúbb törvények lépnek életbe, amelyeket a magyar hatóságok hidegvérrel hajtanak végre az üldözötteken. Sárga csillag viselésére kötelezik a zsidóságot, kilakoltatják őket otthonaikból, elkobozzák vagyonukat, be kell szolgáltatniuk telefonkészülékeiket, biciklijüket, rádióikat. Elveszik üzleteiket, először csillagos házakba, majd később gettóba tömörítik őket. Kijárási tilalmak közé szorítják kiszolgáltatott honfitársainkat és az élelmiszeradagjukat is lecsökkentik. Anna feljegyzéseiből kiderül, hogy míg egy keresztény kismama egy liter tejet kaphat állapotára tekintettel, addig egy zsidó csak felet. A hadiállapotok miatt egyre nehezebbé válik az egészségügyi ellátás. Kórházakat ér bombatalálat.
Az anya házról házra menekül, rémhírek terjengenek, mindenféle pletykák, félrehallott és értelmezett információk borzolják a fővárosi lakosok kedélyeit. Mindenki a felszabadító orosz csapatokat várja. A nyolcadik hónapban lévő kismamát Dr. B. nőgyógyász magához hívatja
„Nagyon rossz híreink vannak biztos helyről a deportálásunkról. Ezért indíttassam meg azonnal a szülést, hogy mire rám kerül a sor, már egészséges legyek. De hisz csak a nyolcadik hónapban vagyok. Nem lesz az a gyerekre nézve veszélyes? De igen. Számolni kell azzal, hogy a gyerek nem marad meg, de most nem ez a fontos, hanem csak én. Számolni kell azzal, hogy egy későbbi szülés kórház orvos nélkül mindkettőnkre nézve katasztrofális lenne. Zokogtam. Nem teszem meg. Én mindenáron akarom ezt a gyereket, nem ölöm meg. Ha megtenném, azt jelentené, hogy feladtam a reményt, és akkor az én életemet sem akarom megmenteni!”
Támolyog a kismama, vonszolja magát a német katonáktól hemzsegő utcákon. Nézi az arcukat. Fiatal, piszkos katonákat lát. Szánalmat érez irántuk. A villamoson, amikor egy előzékeny asszony átadja Annának a helyét, a szomszédja ráripakodik, miért csinálta, hisz nem látja, hogy zsidó? Dévényiné szűkös körülményei között is babakelengyét próbál szerezni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Amikor kisfia egy ilyen űzött nap után meglátja, azt mondja az asszonynak:
„Anya, te vagy a szomorúság.”
Dévényi Judit csodás körülmények között július 19-én születik meg. Anyjának sikerül kórházi ágyon világra hoznia őt, ám alig, hogy megérkezik, kiskosárban le kell cipelni az óvóhelyre. Légiriadók jönnek sokszor egymás után.
„Köszönöm, Istenem, hogy lányt adtál! Hogy most nincs olyan nagy kánikula, mint eddig volt, hogy nem volt légó szülésem alatt, és, hogy ilyen könnyen ment. Elrepült a kilenc hónap minden fájdalmával és bajával, most csak az eredmény számít, hogy van egy kislányom.”
– írja az asszony. A naplóban egyébként több kisebb imát, fohászkodást is találunk.
Anna a szülőszobán döbbenten hallgatja egy másik frissen szült zsidóasszony panaszát
„Én csodálkozva hallgatom őt, hogy, hogy meri kimondani, hogy minek szül ő gyereket?! Minek egy zsidó gyerekkel több a világra?”
Az újszülött Judit és édesanyja kálváriája egészen 1945-ig elhúzódik. Nyilas razziák, éhezés, láz, betegség, az emberi gonoszság és közöny azonban nem győzi le anyát és gyermekeit. Egy ideig apácák bújtatják őket. Csecsemők és apró, anyátlan gyermekek kucorognak vesszőkosarakban, mit a macskakölykök. A nagyobbaknak kilóg a lábuk. Hideg van, tél és fűtetlenek a zárda szobái. Dévényiné kisebb-nagyobb sikerrel megpróbál gondoskodni a többi gyermekről is.
Terézia nővérnek Anna emlékbe ott hagyja a sárga csillagát, még idejében sikerül elmenekülnie, mielőtt a nyilasok feldúlják a zárdát. Később Újpesten húzza meg magát gyermekeivel, majd egy Vöröskereszt által védett házba menekül. Férje svéd útlevelet szerez neki, ezzel próbálja megkönnyíteni helyzetét. Az ostrom utolsó napjaiban elszabadul a pokol. Nyilas suhancok vadásszák a szerencsétlen zsidókat. Nap mint nap végzik ki az ártatlanokat. A rádió harsog Szálasi indulójától és az uszító propagandától. Nem akarják belátni, hogy a háborút elvesztették. Azt sem, hogy az oroszok már benyomultak a városba.
A Dévényi család megmenekül. Anna nővérei és öccsei viszont meghalnak. Édesanyja a felszabadulás után hal bele sérüléseibe, melyet egy fiatalkorú nyilas géppuskatusai okoznak az idős asszonynak.
„A napló a maga módján egy hőstörténet arról, hogy egy kisgyermekes fiatalasszony miként tudott helytállni a legelképesztőbb körülmények között is, nem mellesleg pedig egy tragikus időben született kisgyermek csodával határos túlélésének története”
– írják a történészek a könyv bevezetőjében.
Dévényi Sándorné sorainak hetven év elteltéből is súlyos, erkölcsi mondani valója van, anélkül, hogy ő ezt akár egyetlen szóval is említette volna naplójában. Dévényi Sándorné tudta, hogy az élet ajándék, amit minden körülmények között óvni és védelmezni kell.
Kismama sárga csillaggal
Egy fiatalasszony naplója a német megszállástól 1945 júliusáig
Jaffa Kiadó, 2015
Németh Ványi Klári
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
