Egy igazi „lovestory” a miénk. A férjemmel tiniként szerettünk egymásba, és kivártunk mindent, hogy beérjen a maga medrébe. Így volt ez a házassággal (9 éve voltunk együtt, mikor elvett) és a gyermekáldással is. A házasságkötés után fél évig próbálkoztunk és egyszer csak pozitívvá változott a teszt, amit rendre minden hónapban megcsináltam egyébként. Hatalmas öröm, és ahogyan az lenni szokott készülődés a picur érkezésére.
A terhesség annyira rendben zajlott, hogy akármikor végigcsinálnám még egyszer. Se hányás, se szédülés, se egyéb jellemző tünet. Maga volt az álom az a 38 hét. Merthogy annyira érkezett.
Szeptember 16-ra voltam kiírva, de én augusztus közepén már nagyon türelmetlenül vártam a kislányomat. Sokat dumáltam neki, és végül is meg is beszéltem vele, hogy kibújhatna augusztus végén, mert az orvos szerintem egyébként is tuti elszámolt valamit, mert elvileg amikor megfogant, akkor mi apával nem voltunk együtt.
Aktív voltam végig, egészen az utolsó néhány napig nagy sétákat tettem, és még ablakot is pucoltam... És aztán 30-án úgy ébredtem, hogy megy a hasam. De nem kicsit... nagyon! Megijedtem, hogy összeszedtem valami vírust, ezért felhívtam a fogadott szülésznőmet, aki erre cukin csak annyit mondott: igyál sok vizet, ki ne száradj, és nyugi, lehet, hogy jön a baba. És úgy is lett. Derékfájás, este elment a nyákdugó, és egyenletes 5 perces összehúzódásaim voltak. Na, akkor szóltam apának (22:00), hogy nyugi, de megyünk. Nála teljes pánik és sokk.
„Irányakórház, holakocsikulcsholagatyám, mitvigyünk, tejólvagy?”
Én bent a kórházban még aludtam egy jót, reggel érkezett az orvosom, és az én vizsgálatommal indított. Közben találkoztam „Petikével” (mi csak így hívtuk), akivel együtt jártunk németre a gimiben, roppant vézna kis növésű gyerek, aki nem mellékesen szülész rezidens, és épp a vaginámat bámulja, miközben a nőgyógyászom neki magyaráz.
Majd elsüllyedtem, erre elfolyik a magzatvizem, telibe áztatva mindkettejük cipőjét. Ez az, kislányom! Itt már beindultak az események, erős fájások, sétálgatás, és egyszer csak az érzés... Anyám, bekakilok!
Azt hiszem, négy nyomás, és a tündérbogyóm megszületett. Minden rendben az elejétől a végéig, amiért hálás vagyok mindenkinek, aki mellettem volt. Ma már 4 éves, és tökéletes!
K.
Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
