Azokhoz az anyukákhoz szólok, akiknek az orvos azt mondta, nem lehet gyerekük. Nem szabad feladni! Íme, a történetem...
Elég fiatalon, huszonhárom évesen egy kezeletlen felfázás miatt súlyos műtetem volt. Négy órán keresztül tisztogatták a méhem a gennytől és próbálták megszüntetni az összenövéseket, amiket a nagy gyulladás okozott. Nem vették ki semmimet, de a doktor, aki teljes mértékben mellettem állt, hiszen nagyon összetörtem lelkileg, azt mondta, sajnos nem lehet a későbbiekben gyerekem.
Azokban a percekben, órákban nem is törődtem ezzel a gondolattal... Testileg hamarabb épültem, mind lelkileg. Sajnos egy év múlva újabb műtéten estem át: a 3-4 csigolya közötti gerincsérvet operálták. A műtét három órán át tartott. Ott is megerősítették azt, hogyha valami csoda folytán lenne gyerekem, soha nem tudnám megszülni, csakis császárral.
Az agyam ellentmondott ezeknek a dolgoknak, nem foglalkoztam vele. Eltelt öt év, és a párommal megbeszéltük, hogy megpróbáljuk a babavállalást. Nagyon nyugodtan vettük a dolgokat, nem stresszeltünk, nem rágódtunk rajta, nem is gondoltunk arra, hogy nem sikerülhet.
Az első próbálkozásnál már nem jött meg a menzeszem, elmentem a dokimhoz, aki nagyon rendes volt, és tudta a történetem. Amikor meglátta a babámat az ultrahangon, rám nézett és azt mondta:
„Maga csoda hogy terhes, ez egy csoda!”
A terhességem problémamentes volt, és a gerincdokimnak is most megcáfolom azt a mondatát, amikor azt mondta, hogy csakis császár lehet. Nem, nem császár lett, természetes úton szültem meg a kislányomat. Tizenkilenc óra vajúdás után egészséges, 3150 grammos és 51 cm kislányom született. Azóta már másfél éves.
Mindenkinek meg kell éreznie az anyaság szerelmét! Ne adjátok fel! Kitartást kívánok minden nőnek, aki babát szeretne, mert megérdemlitek, hogy anyák legyetek!!
A.
Hasonló történeteket itt olvashatsz:
Azt mondták: PCOS - ne számítsunk babára
Azt mondták, ilyen értékek mellett nem eshetek teherbe
Azt mondták, meddő vagyok
