Arról keveset szoktak beszélni, hogy egyedülálló anya (vagy apa) egyedül neveli gyermekét, vagy a gyermekeit. Erre, vagyis az ilyen helyzetben lévő családoknak (ezt ugye csonka családnak hívjuk) sok támogatást nem ad az állam. De hát miért is adna? Inkább a nagycsaládosokat támogatják. Az már mindegy, hogy hány évre kötelezik el magukat, meg az is mindegy, hogy anya és apa között megromlott a kapcsolat. De a gyerek, az kell. Na, de ezt hagyjuk is, mert erről tudnék még mit mondani.
Én gyermekemet egyedül nevelem már két és fél éve. De míg házas voltam is egyedül neveltem, mert az apa állandóan edzőteremben volt.
Nekem kellett egyedül 8 óra munka után gyerekkel együtt bevásárolni menni úgy, hogy akkor még nem volt autóm, szóval gyalog vagy busszal vagy villamossal. Majd kimosni, megfőzni, gyereket ellátni és pihenni. Majd apa hazajött fél 8-kor, amikor már mindez megtörtént, és kijelentette, hogy ő hogy elfáradt. Én ekkor már 14 órája talpon voltam és megállás nélkül dolgoztam előbb a munkahelyen, majd itthon. Nyilván nem kell minden nap mosni meg főzni meg takarítani, de ha szépen beosztja az ember lánya, akkor egy szabad délutánja se lesz. Na, jó, maximum egy. És akkor még ezen felül van a gyerek betegsége, őt orvoshoz vinni, majd táppénz itthon, mert az apa olyan fontos ember, hogy ő nem mehet táppénzre a gyerekkel.
Na, de a lényeg, hogy az egyedülálló szülők miért nem kapnak nagyobb figyelmet? Miért nem a párkapcsolatokat támogatja az állam? Mert ahhoz, hogy egy családban legyen minimum három gyerek, ahhoz persze az kell, hogy anya apa között jó legyen a kapcsolat és akarják is a gyereket, ne csak a pénzt lássák benne.
Szerintem nagyon sok olyan nő van, aki egyedül nevel egy vagy kettő vagy három gyereket. És senkire nem számíthatnak. Az államra mindenesetre nem.
De ha az a helyzet, mint nálam, hogy nagyszülők messze, nagynéni nagybácsi messze, egyedül vagyok mindenre. És akarjak még gyereket??? Kizárt.
Persze, hogy a nő magának szül gyereket. Sokáig ezt nem is értettem. Pedig anyukám mindig mondta, hogy
„Fiam, a nő magának szüli a gyereket.”
De ezt sose tudtam, mit jelent. Míg el nem váltam. Persze, aki szerencsés, az mondhatja, hogy igen, mert én biztos úgy viselkedtem, hogy nem adtam meg a férjemnek, ami neki kell, vagy hogy házisárkány voltam. Ha házisárkány voltam, annak az volt az oka, hogy nem segített. Megadni mindent meg akartam neki, minden téren. De ő nem akarta. Hozzám sem ért. Majd közölte, hogy elhagy minket.
Szóval még egyszer férjhez menni nem fogok. Több gyereket szülni nem fogok. Azt várom, hogy a gyerekem minél nagyobb legyen és egyre önállóbb. Nem hogy elölről kezdjek mindent, egy apának nem alkalmas valakivel, aki szintén magamra hagy. Hibáztatni lehet engem nyugodtan. Nem érdekel. Nyilván senki nem tökéletes. De a problémákat megoldani kell, nem pedig elmenekülni előle.
Végezetül aki egyedül nevel gyereket, sok ilyen van, én is sokat ismerek nekik minden elismerésem. Aki erőt érez magában, hogy az „államnak” szüljön sok gyereket, nekik pedig hajrá. Én ebből nem kérek.
D.
Olvass még a témában!
Egyedülálló anyák, hogy bírjátok?
Egyedülálló anyu megosztaná...
Egyedülálló anyaként kell boldogulnom külföldön
