Az anyaság örökre szól, ha egyszer elkezded. Akkor is, ha már nyugdíjkorhatár közelében van a sarjad. Meg akkor is, ha elvesztetted egyévesen. Vállalkozni nem szól örökre – abba lehet hagyni, még ha néha bonyolultan is. Mégis: néha úgy tűnik, aki „anyavállalkozóként” indul, mintha beszorulna egy skatulyába, egy olyan helyzet leképezéseként, ami a többségnél pár évig tart –aminél egy jól vezetett vállalkozás általában tartósabb. Mompreneurs mint brand, mint közösség, vagy mint kényszerzubbony.

Megfigyeltétek-e, hogy

  • anyavállalkozónak általában az nevezi magát, aki GYES alatt/után kezdett vállalkozni?
  • meg akinek legalább egy 6 éven alulija van?
  • esetleg gyerekcuccokat – ruhát, fejlesztő játékot, kisgyereket célzó szolgáltatást – árul?
  • meg akinek a vállalkozása általában picike, az önfoglalkoztatáson/öneltartáson éppen innen vagy alig túl, és a cége talán az első egy-két éves bevalláson van túl?

A félmilliárdos HR-vállalkozás tulajdonosa, az építész- vagy jogi irodát húsz éve sikerrel vezető középkorú nő, a független állatorvos, ingatlanközvetítő, az valahogy nem hívja magát mompreurnek, még akkor sem, ha közben van neki három gyereke. Akikről vagy tudunk, vagy nem.

Úgyhogy vigyázzunk ezzel a kategóriával. Ránk ne tekeredjen, mint kiscicára a gombolyag, és lehetőleg a szakmai tudásunkat se árnyékolja le az anyaságunk – a piac legnagyobb része ugyanis fütyül rá, hány gyerekünk van és milyenek (hacsak nem őket monetizáljuk valamilyen formában, amitől óva intelek, mert nagy korában már nem fogja jónéven venni, akkor se, ha a bevételből anno milliókat költöttél a jólétére). A piacot az se érdekli, neked mennyivel nehezebb egy/két/sok gyerek mellől vállalkozni, hány éjjelt güriztél át, hogy ki bírj állni arra a vásárra vagy startupversenyre. Lehetsz az elején esetleg bájosan csetlő-botló amatőr, de a második lezárt pénzügyi évtől kezdve nem hatódik meg ezen se ügyfél, se befektető. Pont úgy néznek akkor majd rád, mintha én most Minnie egeres ruhában mennék ötvenéves fejjel dolgozni.

Akkor miért lehet jó „mompreurnek” lenni mégis bizonyos esetekben? Mire jó ez?

Pontosan arra, amire a Bezzeganya. Abban az első időszakban részévé válhatsz hasonszőrűek közösségének, akikkel hasznos információkat, tapasztalatokat oszthattok meg, támogathatjátok egymást. Ha esetleg tényleg babacuccokat árulsz, akkor talán még piaci lehetőséget is kapsz a többi, hasonlóan civilben anyaként működőtől. Vagy tesztelheted rajtuk a terméked-szolgáltatásod. Esetleg mentorokra lelhetsz azokban, akik valaha hasonló életszakaszban kezdték, ezért az a beakadásuk, hogy az utánuk jövő sorstársaknak segítsenek.

Ha viszont komolyan gondolod a vállalkozásodat, egy idő után tán magától is lekopik rólad ez az „anyavállalkozás” címke. Lehetsz te férfi, nő, idősebb, fiatalabb, jöhetsz te Röcsögéről vagy Újlipótvárosból, lényeg, hogy szeressék és vegyék, amit árulsz. Amihez persze az „énmárkád” és személyes szerethetőséged sokat tehet hozzá – de ahhoz sokkal több kell, mint a puszta tény, hogy valamikor egyszer vagy többször gyereked született.

Ha négy-öt év vállalkozás múlva még mindig leginkább arra emlékeznek, hogy a nő, aki csecsemővel a nyakában jött tárgyalni, akkor beszorultál a rezervátumba. Ha még mindig az a piackutatás, hogy ha a saját gyerekednek jó volt, akkor talán jó lesz a többinek is, sok év múlva is, akkor nem tennék fel nagy összegeket a sikeres piaci növekedésre.

A piaci szegmensnél épp megmaradhatsz, ha jó vagy benne. Ha szuper hordozókendőket vagy speciális alvóruhákat árulsz kicsiknek, fenét se érdekli, hogy a saját sarjad tavaly érettségizett és rég nem hasonlítasz a „bájos ifjú kismama vállalkozó” sztereotípiájára. A terméked vagy szolgáltatásod beszél azokhoz, akik többé már nem a kor- és sorstársaid – de tény, ha egyszer már nem tartozol az aktuális felhasználók közé, nehezebb lesz átérezni a helyzetüket, vágyaikat, igényeiket, vagy eligazodni az ízlésükön, és rád nézve már nem jut eszükbe, hogy „hopp, akár én is lehetnék”.

Szóval, ha kismamaként kezdenél vállalkozást, egye fenyő, hívd magad az elején mompreurnek, használd ki a támogató közeg és közösség nyújtotta előnyöket, akár menj babával tárgyalni, vagy adott esetben mutasd be rajta a legújabb dizájnt, lehet, zabálni fogják – csak el ne feledd, egy sikeres vállalkozás sokkal hosszabb ideig él, mint ameddig kisgyerekes fiatal anyának hívhatjuk magunkat. Utána már valami más kell, ami egyedi, ami profi, ami adott esetben azoknak is vonzó, akik nem hasonlítanak rád, vagy akiknek éppen tökmindegy, ki áll a termék vagy szolgáltatás mögött, ha az működik. Mert ha nem működik, a „mompreur”-ből csak a „mom” marad. Ami mint tudjuk, egész életre szól, akármit csinálsz.

Vakmacska

A sorozat előző részei:

Vállalkozni most? Elment az eszed?!

A vállalkozás kistesói: szabadúszás, önfoglalkoztatás, mellékállású vállalkozás