Még mindig érdekel a vállalkozás-indítás vagy valami hasonló? Hű, de jó. Akkor kezdjük kicsiben, erre a fiúk egy jó része már fel is röhögne, mivel a felmérések szerint a férfiak nagy része, ha vállalkozást indít, akkor bizony nem kicsiben kezdi, nem is egyéni magánzóként meg mellékállásban, a radar meg a kertek alatt.
De ahhoz kell pénz, elszántság és idő, és nem is tudom, itthon az ember lányának miből van a legkevesebbje. Önfoglalkoztatni meg mellékállásban viszont ezek híján is el lehet vergődni valameddig – mondom valameddig, és valamennyi idő-pénz-elszántság azért ide is kelleni fog.
Részben, mellékesen
Ebben a kategóriában érhet a legjobban össze a hobbi meg a pénzkereset. Mellékállásúként például a jövedelmezőség is lazább elvárású: nem ebből kell megélned, de hozhat fontos plusz bevételt. Ha mégsem megy, abbahagyhatod anélkül, hogy minden jövedelmed elbuknád. A kevésbé kőkemény elvárások miatt lehet tanulni és kísérletezni is. Csak ha átváltanád „teljes állásúra, ne felejtsd el átszámolni és átírni az üzleti tervet, az elvárásokat, a kockázatelemzést. Mert az bizony teljesen más lesz. A mellékállású egyéni vállalkozás tipikusan „kata” típusú – ami azt jelenti, hogy a „hagyományos” könyvelés és kalkuláció nyűgétől mentesen lehet dolgozni, viszont nem is lehet a bevételek ellenében költségeket elszámolni, az adóhivatal felé pedig fix havi összeget kell utalni.
Mikor érdemes? Ha az alábbiak MINDEGYIKE érvényes rád:
- Van valamilyen kihasználatlan kapacitásod - amihez értesz, de most épp nem csinálod. IDŐD is lenne rá, vagy tudnál anélkül teremteni, hogy családi, munkahelyi vagy egészségügyi drámák származnának belőle.
- Ki tudsz belőle termelni RENDSZERESEN szabad szemmel látható jövedelmet + havi kb. 30 ezer forintot, ennyi lesz a „mellékállás” költsége, ha „katás vállalkozóként” csinálod.
- Képes vagy kezelni egy bankszámlát és egy online számlázóprogramot, és tisztában vagy a „bevétel” meg a „kiadás” szó jelentésével. Van Ügyfélkapud, és nem kapsz szívrohamot, ha kapsz egy hivatalos levelet (mondjuk a NAV-tól) és általában értelmezni is képes vagy.
- A tevékenységed nem igényel költséges és macerás engedélyeket. (rossz hír: ha kaját vagy egészségügyi szolgáltatást kínálnál, vagy gázt akarsz szerelni, akkor bizony DE)
- A tevékenységed nem igényel drága, előzetes beruházást sem (nem kell ingatlant vagy drága gépeket venned hozzá) – mert akkor ez már nem „mellékes” és nem is „kísérletezhető”.
Amit a mellékállású katáról, mint vállalkozói formáról elsőként még tudni érdemes:
- Rengeteg remek szakmai oldal foglalkozik azzal, mekkora jövedelemhatárig előnyös, mik a fizetnivalói, milyen nyilvántartást kell vezetni- egyik sem bonyolult, egyszer érdemes végigolvasni egy ilyet, hiteles forrásból.
- A havi 25 ezres fizetnivalóról (plusz iparűzési adó, plusz kamarai díj, egyik sem irtózatos összeg) annyit azért tudni érdemes, hogy ezért nem jár SEMMI. Se nyugdíj, se táppénz – ez kb. annak a díja, hogy kereshetsz pénzt, legálisan, önállóan.
- Addig csinálhatod, amíg van egy legalább 36 órás „rendes” munkaviszonyod mellette – ha mondjuk ezt elveszted, automatikusan „főállásúvá” válsz, ami magasabb fizetnivalót eredményez.
- Ha nem akarod feladni, de valamiért nincs rá erőforrásod, szüneteltetheted – 1 hónap és 2 év közti időszakra. Arra az időszakra nem kell adózni utána, de bevételed se lehet – sokan megtanulták a karanténes hónapok alatt.
Kockázatai
Viszonylag alacsonyak, viszonylag jól kezelhetőek, viszont tipikusan itt jelenhetnek meg „nem üzleti” típusú problémák, amihez több köze van az életvezetésnek, az önismeretnek vagy az időbeosztásnak, mint a céges kihívásoknak. De azért üzleti kihívás is érkezhet mellé, itt egy csokor effélékből, mint:
- Túlnyered magad, beszippantanak a feladatok: a végén azt veszed észre, hogy munka után is munka van, a gyerekekkel nem voltál sehol hónapok óta, a párkapcsolatod ügyintézéssé silányul, a többiek nem értik, ha néha megszólalsz, szalad a lakás, vagy rég elvesztetted a fonalat, mi hol van. Szárnyalsz, majd lelkifurdalásod van, vagy észre se veszed az egészet, csak amikor eléd rakják a válóperes papírt, vagy kamaszként a gyerekeid szembesítenek a múlttal. Viszont tény, az ilyenekből egész tisztességes üzlet nőhet ki – kérdés, kell-e ilyen áron. Nem kell félredobni, de újratervezni mindenképpen.
- Akad a háttérmunka: a feladathoz marhára értesz, csak a többivel van bajod: nem bírod eladni, vagy a bevételt nem bírod behajtani (nem is sejted, milyen gyakori egyes ágazatokban), esetleg elszámoltad a költségeket vagy úszol az adminisztrációval. Gáncsot vet eléd a technika (mondjuk egy webshop felépítése és működtetése), átver a beszállítód, elfelejtesz adózni. Na, ezeket a gyerekbetegségeket jobb „kicsiben” kinőni, vagy ha nem növöd ki, maradni az alkalmazotti létnél.
- Benézed a piaci keresletet: elszalad az egyetlen valamirevaló megrendelőd (vagy lecsökken az irántad való igénye), vagy kezdeti lendület után valahogy eltünedeznek a vevők, nem tudod megtartani őket. Hirtelen észreveszed a konkurrenciát, akik eddig mintha láthatatlan kabátot viseltek volna. Most viszont előjönnek és rád vernek egy, sok kört.
- Elfelejtettél pár dologgal számolni: ja, a webshophoz kell logisztika és valami értelmes fizetési megoldás is? Az ügyfélig két óra az út és nem fizeti ki? Milyen SEO és milyen PPC, ÁSZF meg GDPR? (egészségedre, mondta Micimackó…) Mégsem tudsz egyedül könyvelni, és kéne egy nagyobb számítógép….ismerős?
- „Én nem tudok értékesíteni” – hát pedig, hacsak nem vagy egyedi, két lábon járó szakmai legenda, akkor bizony kell. Ha akkor jössz rá, hogy nem akarsz, amikor már kiváltottál egy ev engedélyt, akkor ülj le magaddal egy kávé mellett, hogy is szeretnéd eladni a bármilyen zseniális ezmegazt, és ha nem te leszel az, aki eladja, akkor kicsoda.
Főállásként, egyedül
Na, ez már komolyabb dolog, akár „szabadúszol”, akár egyféle dolgot csinálsz egyedül, mondjuk varrsz, fodrászkodsz vagy nyelvet tanítasz. Ha ugyanis nincs másféle bevételed (akár passzív is, mondjuk lakáskiadásból), akkor Ebből.Kell.Megélni.
Itt van az a helyzet, hogy meg kell tervezni fél, egy évet. Mögétéve mindenféle „mi van ha” esetet, kiszámolva, mennyit kell MINIMUM és RENDSZERESEN keresni az életben maradáshoz, mekkora buktát (és meddig) vagyunk hajlandóak valamilyen későbbi siker érdekében benyelni, vagy mennyit vagyunk hajlandóak munkában beletenni abba, hogy ez az egész működjön. Ezt a tervet lehetőleg lássa más is, valaki, akinek se az nem áll érdekében, hogy rábeszéljen (és nincs semmiféle érzelmi támogató szerepe sem), se az, hogy lebeszéljen, pusztán kérdéseket tesz fel, és forgatókönyveket vázol. Ha az illető valamilyen pénzügyi szakma képviselője, antul jobb.
Mikor érdemes? Ismét, ha az alábbiak mindegyike igaz a helyzetre:
- Olyasvalamibe kezdenél, amihez elég vagy egyedül, és a szakmai tudás, meg a „szerszámkészlet” is megvan hozzá, vagy megszerezhető adóssághegyek nélkül. (praktikus tipp: az általad becsült költségszintet szorozd meg kettő és féllel, úgy valószínűleg reális lesz…).
- Felmérted az úgynevezett rendszeres és állandó költségeidet, és a várható bevételeidet - és ezek egyenlege pozitív, illetve kiadja a megélhetésedhez szükséges összeget.
- Egészséges vagy, és az elkövetkezendő időkben képes leszel dolgozni, illetve van valamilyen MŰKÖDŐ forgatókönyved arra, mi legyen, ha nem (váratlan baleset, betegség, terhesség, családtag betegsége mind alaposan keresztülhúzhatja a számításaidat)
- Van üzleti terved, honnan lesznek vevőid/ügyfeleid, és kb. mennyi bevételre számíthatsz tőlük. Ha nem akarsz megtakarításokat felélni, akkor már az indulás ELŐTT legyen legalább egy minimum üzleti bázisod – lehetőleg ne a családtagjaid köréből csak, mert rajtuk nem tudod letesztelni, mennyire kapós a portékád.
- Van valamilyen terved arra nézve, hogy fogod „kisimítani” a bevételek hullámzását – ez ugye nem az alkalmazotti lét, ahol hó végén megbízhatóan cseng a banki sms.
- Szeretsz és képes vagy dönteni – nem kapkodsz vagy halogatsz, ha dönteni kell. Főnök nélkül ugyanis nem lesz kire tolni ezt a feladatot.
A kockázatok
Itt már inkább beszélhetünk a klasszikus értelemben vett üzleti kockázatokról, ami mellé azért még mindig betársul néhány olyan természetű rizikó is, ami megint önismerethez, időgazdálkodáshoz, magánélethez kapcsolódik, nem pedig üzleti témákhoz. A legtipikusabbak:
- Elfogy a pénzed, mielőtt beindulna az üzlet, és fogalmad sincs, honnan pótolod. Egy idő után már szorít az idő, és kellemetlen szükségmegoldások lépnek életbe, vagy elkezded felélni a családi tartalékot, mindenféle konfliktust generálva ezzel. Vagy: addig hajtod magad, hogy valahogy beinduljon, hogy rámegy egészség//párkapcsolat/mentális jólét. És ilyen megfosztott állapotban már hogy is tudnál üzletileg teljesíteni?
- Elmérted a piaci keresletet, elnézted az árazást, benézted a költségeket. Eredménye az első pont, csak így nem az idő szorítása az egyetlen probléma, hanem tartósan baj van az üzleti terveddel. (apropó, van egyáltalán ilyened?)
- Nagy rád a kabát. Jó az üzleti elképzelés, a terv is jó, kereslet is van, csak kéne még három ember rá plusz tudással és kapacitással, akik vagy nincsenek, vagy nem is tudná az üzlet eltartani őket – az elején semmiképp sem. (az újratervezéshez jól jöhet egy TÉNYLEG jó tanácsadó, mert az ilyen helyzetek meglepően menthetőek. Csak te gyakran nem látod, hogy)
- Nem bírja el a bizniszed a szünetet, te pedig a szünetmentességet. Nem mehetsz szabadságra, mert akkor oda az eddigi eredmény, illetve nincs miből fedezned a „munkamentes” periódust. Nézzünk szembe vele: még önfoglalkoztatóknak is kéne, hogy járjon két hét szabi és néhány hosszú hétvége. Meg némi tartalékképző-képesség. Ha nem megy, akkor ez csak túlélési gyakorlat, de hosszú távon nem vállalkozás – még önfoglalkoztatás-önfenntartás szinten sem. A fejlődésről meg ne is beszéljünk.
- Beúszik a fekete hattyú. Például ez a jóféle karantén, ami előtt teljesen logikus volt kávézót meg ruhaboltot nyitni, műkörmösnek, fodrásznak, masszőrnek vagy idegenvezetőnek állni. Van, amire nem lehet felkészülni, ez pont ilyen. De a túlélésre mégiscsak kéne valami B terv…
Ha eddig vállon veregetted magad, hogy megfelelsz a feltételeknek, és a kedved se ment el – akkor tarts velünk legközelebb is, ahol némi kitérőt teszünk a „mompreneurs” avagy anyavállalkozók világába, és megnézzük, tényleg külön univerzum-e ez, vagy csak divatos (ál)kategória a nagy büdös semmire. És ha ezen túlvagyuk, akkor akár alapíthatunk céget is. Amit tényleg nevezhetünk vállalkozásnak.
Vakmacska
A cikk előző részét itt olvashatod:
Vállalkozni most? Elment az eszed?
Minek is akarnál vállalkozni? (És miért pont most?)
