anyalánya
Elég kalandosra sikerült az idei Szigetelésünk… Ha emlékeztek, azon dilemmáztam, elengedhetem-e egyedül (barátokkal) a majdnem 16 éves lányomat a Sziget Fesztiválra. A barátnője anyukájával végül abban maradtunk, hogy a pasim és én kimegyünk a lányokkal a Szigetre, ők mehetnek, amerre látnak, majd egy előre egyeztetett időpontban találkozunk a taxiknál és hazamegyünk. Lázas készülődés folyt már két héttel a Nagy Nap előtt: azon tanakodtak a lányok, hogy mikor érdemes elindulni kifelé, milyen ruhát vesznek fel és milyen fesztiválsminket fognak feltenni (rendkívül fontos dolgok ezek). Mígnem két nappal a buli előtt az anyuka lefújta az egészet.
Kiderült, hogy a család többi tagja (nagymama, nevelőapa, családi barátok) felhívták az anyuka figyelmét arra, hogy MENNYIRE VESZÉLYES két tinilánynak a Sziget. Mert megerőszakolják őket a bokorban, belecsempésznek valamit az italukba, netán elrabolják őket, szerveiket meg eladják a szervkereskedőknek. Sikerült az amúgy laza és jófej anyukát beparáztatni – a slusszpoén pedig, hogy olyan emberek tüzelték fel, akik életükben nem jártak még ilyen fesztiválon, csak a tévéből tájékozódnak.
Hiába próbáltam mindent megtenni, hogy mégis elengedjék a lányt, a család hajthatatlan maradt. Az sem hatotta meg őket, hogy együtt megyünk, együtt jövünk, hogy bármi történik (mi történne?), ott leszünk a közelben, hogy a lányom ismeri a Szigetet, mert kábé ötödszörre megy ki, és a szabályokat is ezerszer tisztáztuk. Én megbízom a lányomban, hogy nagy hülyeséget nem csinál, és biztos voltam abban, hogy nem lehet semmi baja.
Egy szó mint száz, keresnünk kellett valakit, akivel a lányom el tud bulizgatni néhány órát – mivel cikket szerettünk volna írni a (félig) „egyedül buliztam a Szigeten” témában. Én is kíváncsi voltam, hogy hogy éli meg a gyerek és hogy kezelem én ezt az újfajta felállást. Végül egy volt általános iskolai fiú osztálytársa csatlakozott hozzánk – ő Sziget-szűzként, életében először jött fesztiválozni. (Ismerem hétéves kora óta, megbízható, jó srác.) Ezúton is köszönöm az anyukájának, hogy elengedte velünk.
Matusek M. Zsuzsannával beszélgettünk korábban arról, hogy ha már meghoztad a döntést és elengeded a gyerekedet, akkor meg kell állni, hogy percenként aggódó üzeneteket küldjünk és ellenőrizzük, merre jár. Ehhez tartottam magam. Nagyon érdekes volt, mert a gyerek magától jelentkezett be óránként: „Minden rendben.” „Jól vagyok!” A végén már csak ennyit írt: „Élek.”
Míg mi, felnőttek Lana del Reyt néztük a nagyszínpadon, a tinijeink a Sziget másik végében táncoltak és élvezték a szabadságukat.
Lana del Rey
Idén is cashless fizetési megoldás van a Szigeten, de most nem kell külön kártyát csinálni (és elveszíteni), hanem a belépőkarszalagokba épített chip segítségével lehet fizetni. A karszalagokra vagy a feltöltőpontoknál lehet pénzt tenni (kártyával vagy készpénzzel), vagy a Sziget applikációból a bankkártya adataid segítségével lehet sorbaállás nélkül feltölteni. (Vagy ha van Paypassos bankkártyád, azzal is tudsz fizetni mindenhol.) Tehát attól nem kellett félnem, hogy a gyerek elhagyja a fizetőeszközét, már csak azon drukkoltam, hogy elég legyen a rátöltött pénz. (Elég volt, még maradt is.)
Az árak olyanok, amilyenek, a külföldieknek ez meg sem kottyan, mi meg a 2500 Ft-os lángos miatti siránkozás helyett a Sziget északi részén lévő boltban vásároltunk be 1000 forintért két főre és degeszre tömtük magunkat. Az éhség nagy úr, a kulináris élvezeteket pedig majd máshol éljük át.
Úgy éreztem, mi most azért jöttünk, hogy a gyerekek ne legyenek egyedül, felügyelet nélkül (micsoda illúzió!), így a féktelen bulizás helyett „töltsük el valahogy az időt a szigeten” lett a dologból. A láthatatlan bébiszitterkedés egy igazán érdekes perspektívát kínált a Szigeteléshez. Nem rohantunk egyik koncertről a másikra, hanem kézen fogva andalogtunk, fröccsöztünk, fotózkodtunk, kívánságfára írtunk kívánságokat, és marhultunk, mint a tinik. Belassulva, minden percét élvezve, tudva magunkról. Még össze is házasodtunk, így öt év után…
A gyerekek nyafogás és hiszti nélkül jöttek éjjel fél kettő körül, amikor mi már nem bírtuk tovább, és üzentünk, hogy itt az idő az indulásra. Egy darabban kerültek elő. És még csak meg sem erőszakolták őket… De erről majd ő mesél egy másik posztban.
Tünde
Fesztiválokról ezekben a posztokban írtunk:
Kivittem anyámat a Szigetre
Nyakamban a nagylányommal ugráltam a tizedik sorban
Járókában fesztiváloztunk a gyerekkel
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
