Állok az őrjöngő tömeg kellős közepén, nyakamban a 12 éves lányom csápol. Körülöttünk korombeli pasik és nők, áhítattal néznek, néhányan mint turistalátványosságot fotóznak. Néhány méterre, a színpadon Lukács énekli ki tudja, hányszázadszorra, hogy a neve rock, nekem pedig beugrik a kép, amint 20 évvel ezelőtt feketére rúzsozott szájjal, vastag, fekete szemfestékkel, feketére lakkozott körmökkel, szénaboglya hajjal álltam az első sorban a korlátnak passzírozva, és üvöltöttem, hogy az élet a legjobb méreg.
Kötelező fotó
Ha akkor valaki azt mondja, hogy két évtized múlva a nagylányommal a nyakamban ugrabugrálok majd ugyanitt, valószínűleg kinevetem. Talán ciki, hogy még mindig ugyanennek az együttesnek a koncertjeire megyek időnként, mindenesetre az az élmény, hogy most először mentem ki kettesben a nagylányommal a Szigetre (ráadásul egy olyan koncertre, amit ő is ismer és szeret), megfizethetetlen. (Három évvel ezelőtt egyszer már voltam kint egyedül a két nagyobb lányommal, de akkor még csak 6 és 8 évesek voltak, teljesen más volt az egész.)
Tankcsapda
Középső lányom hétfő reggel ment művészeti táborba, a kicsi a nagyszülőknél nyaralt, a pasimnak elég volt a Tankcsapda koncert a Volt fesztiválon, így kettesben maradtunk a 11 éves lányommal, aki némi kérlelés után beadta a derekát, hogy kijöjjön a Szigetre. Amikor a (női) biztonsági őr kiszedett a kígyózó sor közepéről, és legelőre vitt mondván, gyerekkel vagyok, neki is van, tudja, milyen ez, akkor Málni meg is jegyezte, hogy milyen jó, hogy kivittem magammal, így nem kellett végigállnom a sort. A feltöltőkártyás sorban sajnos nem volt ilyen szerencsénk. Első nap lévén óriási tömeg ácsorgott, hogy kiváltsa a FestiPay kártyát (mással nem lehet fizetni a Szigeten), így kábé 25 percet álltunk sorba. Aztán kiderült, hogy a múltkor hiába spóroltunk a Volton és hagytunk párezret a kártyán, az ment a levesbe – az egyenleg csak azon a fesztiválon érvényes, ahol feltöltik. Apróbetű, nyilván, érdemes rá odafigyelni.
A koncertet tekintve a pasimnak volt igaza, hogy nem jött: a Volthoz képest sokkal gyengébb volt annak ellenére, hogy jóval többen voltak kint. Azért így is megérte. A koncert után Málnival ittunk egy jéghideg fröccsöt (ő szódát, tisztán), majd megfűzött, hogy üljünk fel az óriáskerékre. Nyomtunk pár selfie-t, ökörködtünk, néztük felülről az elképesztő embertömeget (érdekes, lent nem is tűnik soknak), a Nagyszínpad fényeit, és megállapítottuk, hogy az élet szép.
Sziget Eye
Elindultunk hazafelé, közben ájuldoztam egy sort a 850 forintos hot dogon, az 1400 forintos hamburgeren és az 500 forintos vattacukron – utóbbit persze nem úsztam meg: Málni a végén hatalmas rózsaszín vattafelhővel a kezében állt, míg én a haját copfoztam – ezen a képen sokáig röhögtem. Kifelé menet a Petőfi Rádió színpadánál még megálltunk Pál Utcai Fiúk koncertet hallgatni, hogy aztán a taxi hátsó ülésén az Úgy csinál, mintha nem tudná… dalt nézzük a telefonon a Youtube-on.
PUF koncert
A Hamupipőkék éjfél előtt hazaértek, ahol két nyávogó várta őket. Az erkélyen bevágtam a lecsó maradékát, énekeltünk még egy kicsit, röhögtünk azon, hogy „a csizmámon vastag a por”, Málni panaszkodott, hogy zúg a füle, baromira elfáradt, és megállapította, hogy mindezek ellenére szuper csajos esténk volt kettesben.
Pózolj vattacukorral!
Pénteken egy nyolc- és egy kilencévessel megyünk majd vissza a Szigetre, és bébiszitteljük a barátnőm 17 éves fiát is. Remélem, addig elmúlik a csuklyás izmom láza.
Tünde
Ui: A Sziget részletes programjai itt olvashatók.
