Múltkor ígértem, hogy folytatom a fluid art-sorozatot az újabbnál újabb tapasztalatokkal, ám közben kipróbáltam egy másik festéktípust, a krétafestéket, így most erről fogok írni.
Mi a krétafesték?
A krétafesték egy speciális akrilfesték, mely krétát (kálcium-karbonát) is tartalmaz töltőanyagként. Emiatt nagyon jól tapad mind natúr, mind festett fafelületekre, fedőképessége kiváló, valamint színstabil, ami azt jelenti, hogy több réteg felvitele után sem változik az árnyalata. Nem látszik a festett felületen az ecsetnyom, lakkozható, vaxolható és antikolható. Előnye, hogy pl. régi fabútorok felújításánál nincs szükség csiszolásra vagy egyéb előkészületre.
Mivel a krétafesték alapvetően fára használandó, így először egy régi fabútoron (egész pontosan egy fürdőszobai kisszekrény belső oldalán) próbáltam ki. A szekrény alapszíne sötét volt, talán értelmesebb lett volna egy sötétebb színnel próbálkozni, ám nekem a lensárga szín tetszett meg. Meglepő módon már az első réteg is szinte tökéletesen fedett, a második réteg felvitele pedig még jobbá tette az eredményt. Az állaga is tökéletes, nem csöpög, nem folyik szét, egyszerűen használható.
De persze nem én lennék, ha nem kerestem volna azonnal egyéb lehetőségeket, ahol folytathatom a „krétafestést”. Nemrég csináltam meg a ház hátsó kisudvarát (műfű, magaságyások és egy kisebb virágágyás, melyet megmaradt térkőtéglákkal szegélyeztem). Egyik reggel kint ücsörögtem, kávéztam és gyönyörködtem a növényekben, amikor arra gondoltam, hogy milyen jó lenne feldobni valami színnel a helyet. És akkor bevillantak a krétafestékek. Abban a pillanatban az is eszembe jutott, hogy ezek a festékek beltéri használatra valók, leginkább fára, de – mivel nincs túl nagy tétje – úgy döntöttem, azért mégiscsak megpróbálom kültéren is, térkőre kenve.
Először a cseresznyepiros színt bontottam ki, hogy egyáltalán kipróbáljam, „működik”-e a krétafesték a térkövön, tapad-e eléggé, befedi-e rendesen, hogyan kenhető fel, nem lesz-e szemcsés. A téglát először persze megtisztogattam, amennyire lehetett, majd egy mini hengerrel átkentem. Már elsőre tökéletes volt a kenés, az apró hibákat, lyukacsokat is simán befedte, és a szín is ugyanolyan maradt, mint a tégelyben volt látható.
Ennek örömére behoztam még két téglát, ezúttal kobalték és levélzöld színt választottam. Az eredmény ugyanolyan volt, mint a pirosnál. Nosza, van még négy színem, becipeltem még négy térkövet, hogy sárgára, balatonzöld, nugátbarna és grafit színűre fessem őket. A sziáminak persze pont ott volt dolga az asztalon a sárga tégla körül, a nagy sündörgésben kapott egy kis sárga árnyalatot a sötétbarna lába… Egyébként könnyen eltávolítható a festék mind a macskából, mind a hengerből – tiszta vízzel.
A téglák rövid idő alatt megszáradtak, így nekiálltam a többinek is. Sikerült a tervem, a hátsó „terasz” színesebb, vidámabb lett – a krétafestékből pedig alig fogyott. Így most azon morfondírozok, hogy mire tudnám még felhasználni, mit tudnék még lefesteni…
Update: Már meg is találtam a festenivalót. Sötétszürke, unalmas magaságyásaimat festettem le csíkonként, bár tudom, hogy a krétafesték nem lesz tartós, mivel nem kültérre való. Valószínűleg ki fog fakulni hamar, hiszen egész nap süti a nap. De most olyan szééééép!
Tünde
