7
Első szülés, Szegedi Nőgyógyászati klinika. Nem vették el a kedvem a második babától.
Hétfőn reggel 3/4 6-kor elmentem mosdóba, majd mikor végeztem, akkor éreztem hogy valami folyik. Nem feküdtem vissza aludni, hanem kimentem, megreggeliztem és akkor is éreztem, hogy folyik valami, még ekkor sem voltam 100 százalék biztos, hogy a magzatvíz, mivel nem volt jelentős mennyiség. A férjemet felébresztettem 3/4 7-kor: mi lenne, hogyha bemennénk az klinikára, mert nem tudom biztosan, mi is a helyzet
Az ambulancián jeleztem, hogy első szülő nő vagyok, és hogy 80 százalék, hogy a vizelet folyik, a maradék 20 pedig a gyakorlatlanságom, és lehet, hogy a magzatvíz szivárog. Nagyon aranyos volt a szülésznő, aki ügyeletben volt. Nyugtatott a vizsgálatok alatt. Az ügyeletes nőgyógyász megvizsgált és mondta, hogy bizony 4 cm nyitva vagyok.
Ahogy leszálltam a vizsgálóasztalról, minden távozott belőlem, magzatvíz, tágulási vér. Ctg-vel folytattuk, 3 perces fájások, amiket nem igazán éreztem. Hát anyuka, itt ma már babázni fogunk (37+3 napos voltam), hívja a kedves apukát, hogy hozhatja a cuccokat. Beöntést nem adnak, hanem „kaki tabit”, ami megteszi jótékony hatását. Addigra megjött a férjem is. Mire hatott a tabletta, megjöttek a „fájások”. A terhességem alatt végig kíváncsi voltam, milyenek lesznek. Hát „fájnak”! Nem kicsit, nagyon.
Gyors tusolás, és utána bekísértek a szülőszobára, ami családi volt. A férjem végig velem volt. Beszéljünk a vajúdásról. Nem voltak illúzióim a szülésemmel kapcsolatban, pl. hogy majd lágy zene szól és füstölőkkel mászkálnak körülöttem, közben és próbálnak transzba ejteni. Hát én az elején csendben vajúdtam, aztán meg rohadt hangosan, pedig nem így terveztem, de ott az égvilágon senkit nem zavart. Sőt, azt hiszem, még káromkodtam is. Szidtam mindenkit, hogy senki nem mondta, hogy ez ennyire fáj. Akik bent voltak, azokkal megbeszéltük, hogy ez a szoba olyan, mint Las Vegas, ami itt történik, az itt is marad.
Amikor még „elviselhető” volt a fájdalom, sokat segített, hogy a férjem is beszélt hozzám folyamatosan meg a szülésznő is, illetve azt hallgattam, mit beszélgetnek. Fájdalomcsillapítónak gázt kaptam, ami szerintem kamu fájdalomcsillapító (nyilván nem, de nem sokat hatott). Oxitocint kaptam, mivel egészen jól elkezdtem tágulni, és megbeszéltük az orvosommal, hogy nem nyújtjuk hosszúra a vajúdást. Hát 12:00 órára 8 cm voltam nyitva, és ott már olyan erősek voltak a fájásaim, hogy azt hittem, ott maradok.
13:35-kor megszületett a kisfiam. Az orvosom mindig mondta, mi történik az adott szakaszban. A férjemet is dicsérte. Igen, volt gátmetszés, amit nem bánok, ezt is megbeszéltük előtte, de az utolsó pillanatig várt, hátha nem kell vágni. Aztán nemhogy gázmetszés volt, de még egy ér is elpattant a becses virágomon, szóval azt is varrni kellett. A varrásokat gyorsan és fájdalommentesen végezte.
Miután vége lett a renoválásnak, átmentünk a kétórás váróba, ahol szopizni is próbált a baba kisebb-nagyobb sikerrel. A kisfiam inkább álmos volt, mint éhes. Én a szülésem levezetésével és a körülményeivel teljesen meg vagyok elégedve. Kívánom, hogy az első szülésélménye a Szegedi Nőgyógyászati Klinikán másnak is ilyen pozitív legyen. Nekem abszolút nincs negatív élményem. Persze aki akar, talál hibát. Szerintem a lényeg a végeredmény: egy egészséges, boldog baba és egy egészséges, boldog anyuka
Enikő
Kíváncsi vagy mások szüléstörténeteire? Ezeket ajánljuk:
19 évesen szültem és nem bántam meg
Olyan gyors volt a szülésem, hogy fel sem fogtam
Későn indították be a szülést
