Már régen gondolkodom rajta, hogy megosztom veletek mindazt, amin keresztülmentünk, talán könnyebb lesz...

Tavaly novemberben töltöttem a 29-et, és már hét éve, hogy összeházasodtunk a férjemmel. Nem bántam meg, hogy ilyen fiatalon mentem férjhez, sőt, minden pillanatát élvezem. Már 14 éve vagyunk együtt. Elmondhatom, hogy gyerekkori szerelemnek indult, és talán mi sem gondoltuk, hogy ennyire komollyá válik.

Az esküvő után nagyon szerettünk volna egy kisbabát. Sajnos, ami másnak azonnal megadatik, nekünk nehezen jött össze. Négy év telt el, mire teherbe estem, persze ehhez orvostól orvosig kellett járnunk, és gyógyszeres kezelésre is szükség volt. Temérdek vizsgálaton vettünk részt, de nem tudták megmondani, mi a probléma. Már éppen eldöntöttük, hogy lesz, ami lesz, elég volt a programozott éjszakákból, a gyógyszerekből, ha jönni akar, úgyis jön, ha nem, hát mást próbálunk és talán ennek köszönhetően azonnal jött a pozitív teszt.

Szinte el sem hittük. Emlékszem, hogy nem akartunk hinni a szemünknek, és még elszaladtunk a patikába, vettünk egy egész szatyor tesztet, és csak akkor tudatosult, amikor már mind két csíkot mutatott. Határtalan volt a boldogságunk, nem beszélve a rokonságról, akik végig követték az egészet, amíg idáig eljutottunk.

A 30. hétig nem is volt semmi gond. Ekkor felszaladt a vérnyomásom az egekbe, be is fektettek a kórházba. Vérnyomáscsökkentőkön éltem két hétig. Az egyik éjszaka nagyon rosszul lettem, azt hitték, gyomorsav. De már a májam volt. Orrvérzés, vizeletleállás, vérnyomás 200 körül. Nem volt mit tenni, sürgősségi császár lett. Megszületett a kislányom 32 hétre 1420 grammal és 39 centivel, 9/10-es Apgarral. Azt tudni kell, hogy bár két hétig benn voltan a kórházban, tüdőérlelőt csak a császár előtti pillanatban kaptam. 

Kezdetben minden rendben volt. Kezdetben. Ezután következett az, amiről mindenki azt mondja, hogy vele nem történhet meg. Kórházi fertőzést kapott, lélegeztetni kellett, légmell... Minden egyes alkalommal összeszorult gyomorral léptem át az intenzív osztály küszöbét. Hol jobb híreket kaptunk, hol romlott az állapota, holt levették a lélegeztetőről, hol visszatették.

Mikor már eltelt két hét, és javultak az eredményei, akkor kezdtünk megnyugodni. Emlékszem, vidáman hajtottam a párnámra a fejem, hiszen azt mondták, jól van, hogyha eléri a megfelelő súlyt, hazamehetünk. Hajnal egykor csörgött a telefon. Már akkor tudtam. Mire leértem, a szobájában nem működtek a gépek. Kiderült, agyvérzést kapott, nem tudták újraéleszteni. Pillanatok alatt elvesztettük a legdrágább kincsünket, őt, akit annyira szerettünk volna, akiért odaadtunk volna bármit, hogy megmenthessük, de nem tudtunk semmit tenni. A babánk kéthetesen agyvérzésben meghalt. Sokszor okoltam magam, hogy nem tudtam rajta segíteni, nem tudtam megmenteni. 

Most, hogy lassan eltelt három év, már tudok róla beszélni. És mindezt azért szerettem volna megosztani veletek, mert igenis van remény! Tudom, hogy sokan vagytok, akik hasonló cipőben jártok, mint én, de bízni kell abban, hogy minden rossz elmúlik, és csak valami jó következhet. Én is ebben bíztam, és most itt szuszog mellettem egy cuki kislány, akinek ugyancsak göröngyösen indult az élete, de itt van, egészséges, és ő jelent számunkra mindent!

Talán a nővérkéje küldte. Talán ő volt az saját maga, aki úgy érezte, hogy a mi kis családunk vele lesz teljes. Nem tudom, de imádjuk! Soha nem fogom elfeledni, hogy már volt előtte egy kislányom, aki egy harcos volt, a húgának is fogok mesélni róla. Hiszen nekünk két lányunk van, csak az egyik a szívünkben él tovább. 

2018. december 19-én született meg a lányom, az ő születése is egy csoda, ezt egy későbbi posztban osztom meg veletek.

Dotti2718

Az apja kezében halt meg a kisfiam

Az ember a sorsfordító napokon is piszlicsáré dolgokat csinál, ami utólag igen dühítőnek tűnik. Például elmegy aludni egy fél órát, amíg a babát a papára, a nagynénire és a nagymamára bízza. Sonkás szendvicset vacsorázik a félhomályban, miközben természetesnek veszi, hogy gyermeke szuszog a kiságyban, és azt hiszi, hogy ez örökké tart. Az ember úgy véli, hogy a szokatlan, rendhagyó dolgok csak másokkal történhetnek meg, vele és az ő szeretteivel nem. Majd jön a döbbenet.

Tovább>>>

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>