Nem is tudom pontosan, hogy hol is kezdjem. Kezdem talán a szülés előtti két héttel. 2017 május 17-re voltam kiírva. Terhességem májusig rendben zajlott, akár a nagykönyvben. Se egy reggeli rosszullét, se furcsa dolgok megkívánása, semmi. Április vége felé elkezdődött a ctg vizsgálatok hada. Itt megállapították, hogy magas a vérnyomásom, gyógyszert írtak fel, amit napi rendszerességgel hűségesen szedtem is.

2017 május 19-én a már háromnaponkénti ctg vizsgálaton az éppen ügyeletes doki már aggódott az eredmény miatt, mely szerint a kisfiam nem volt túl aktív. Befektettek elővigyázatosságból. Nem nagyon értettem, hogy ez most miért baj, hiszen idáig se vitte túlzásba a kicsi a produkciót. Volt, hogy a hasamat rázták, lökdösték, de akkor se mutatott semmi együttműködést. Bezzeg délután, otthon ment a showműsor mindig. Szóval, lényeg a lényeg, befektettek a nőgyógyászati osztályra.

Én kis naiv, gondoltam, hogy nem baj, majd beindítják a szülést, már úgyis túl vagyunk a kiírt időponton. Nem igazán jött be a számításom. Május 23-án próbálták beindítani a szülést, de nem sikerült. Kúpot kaptam, a szülőszobán vártam a megváltó fájásokat, hogy hátha... de semmi. Közben volt szerencsém végighallgatni a négy óra fekvés alatt két másik kismama szülését. Hát, ezen a ponton kezdtem kétségbe esni. A család közben lent várt, hátha történik valami. Aranyosak voltak a nővérek, megengedték, hogy a telefon nálam legyen, így sms formában tudtunk értekezni.

2017. május 25-én este 10-kor arra keltem, hogy kezdődnek a fájások. Amikor már ötperces fájásaim voltak, szóltam a férjemnek, hogy lassan szülünk, de még maradjon otthon, hajnal kettőkor nem akartam berángatni. A fájásaim besűrűsödtek, három percenként jelentkeztek. Ekkor a nővérke lekísért az ügyeletes nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy még csak egyujjnyira vagyok kitágulva. Azt tanácsolta, hogy aludjak, amíg megtehetem (köszi, mert lehet is háromperces fájásoknál aludni).

A reggeli műszakátadáskor jöttek a nővérek és a doki is. Nyugalomra intettek, hogy még nem kell mennem a szülőszobára, pihenjek. Pár perc múlva elfolyt a magzatvizem, irány a szülőszoba.

A szokásos beöntés, branül, borotválás után jött megint a ctg, vizsgálatok tömege. Dokik jöttek, mentek, vizsgáltak, de nem történt semmi. Ahogy a fájásaim egyre erősebbek lettek, feladtam minden elvem, hogy nem kérek fájdalom csillapítást. Ölni tudtam volna egy epidurálért vagy gázért, vagy bármiért, ami kicsit is segít. Gázt nem kaptam, mert egy másik kismama használta, az epidurál még nem volt indokolt a doki szerint.

Az egyik dokinak jeleztem, hogy ritkulnak a fájásaim. Az eredményeimet átnézve közölte, hogy császár lesz. Nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek. Ekkor már 14 órája vajúdtam. Álmos voltam, féltem, nem mondtak semmi... A műtőbe kb. két perc alatt betoltak, ahol az altatóorvos elmondott mindent, hogy mi fog történni. Örültem, hogy ott van. Ő volt az első, aki bármit is mondott, hogy mit fogok érezni, mit csinál. Ezidáig semmi tájékoztatást nem kaptam, csak sodródtam az árral és az eseményekkel.

Kb. fél óra alatt megtörtént a műtét, és végre láthattam az én csodálatos kisfiamat. Betekerve egy lepedőbe, kis mázosan. A nővérke szólt, hogy elviszik, megvizsgálják. A műtét befejeztével betoltak a megőrzőbe. Itt kb. 10 órát töltöttem. Ezidő alatt egyszer hozták oda hozzám a kicsit. Minden aggodalmam, hogy vajon mi van vele, miért nem hozták még, akkor és ott elszállt. Láttam a kis gyönyörű arcocskáját, a kis kezeit. Leírhatatlanul boldog voltam, hogy végre a kezemben tarthatom.

A kórházban végül négy napot töltöttünk. A nővérek aranyosak voltak, bármikor segítettek. A zárójelentést megkapva tudtam meg a császár okát. Magas vérnyomás, fájásgyengeség. Akárhogy is történt volna, hálás vagyok, hogy egészséges a kisfiam, és nem történt semmi baja.

Gy.

Hosszú vajúdás után kellett császármetszést végezni több olvasónknál is:

Egy nap vajúdás után császároztak meg

Leállt a baba szíve a kétnapos vajúdás alatt

Indított szülésből sürgősségi császár lett

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>