Hogyan készül az anyatudat?
Az anyatudat mindenkiben megvan. Abban is, aki kamaszként közli, hogy „nekem nem kell gyerek”, de abban is, aki már 12 évesen arról álmodik, hogy hogyan megy férjhez, azután gyereket nevel.
Az anyatudat minden nővel veleszületik, azzal is, akinek fogalma sincs, mivel jár egy gyerek, csak tudja, hogy akarja és kész.
Palya Beának van egy dala: „elhatároztam magamat, megnövesztem a hasamat...” Ez volt a himnuszom, amikor megfogant bennem a gondolat, nem érdekelt, mit mondanak az orvosok, én anya leszek és kész!
Erről szól hát ez a sorozat. A tudat erejéről. Tartsatok velem! Sikeres púposodást!
Én? Gyereket? Nem szabad...
Pupulásom története nagyon régre vezethető vissza, amikor egy komoly vérbetegséget diagnosztizáltak nálam, ITP-s lettem.
Az immuntrombocitopénia, vagy rövidítve ITP egy olyan megbetegedés, amelynél a vérlemezkeszám alapvetően immunológiai okok miatt alacsony. A kórkép egy vérzékenységi forma, fennállásakor a vér azért nem tud megalvadni, mert abban nagyon fontos szerepet játszanak azok a vérlemezkék (trombociták), amelyek ez esetben nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben.
A betegségnek több formája ismert: egészen enyhe, középsúlyos és súlyos, attól függően, hogy a mikrolemezke szám mennyire alacsony. Normális esetben az emberek vérében mikroliterenként 150-300 ezer vérlemezke található. Ha szintje 90 ezerre csökken, még semmi baj nem történik, de még akkor sem, ha 50 ezerig süllyed. Viszont 30 ezer alatt már megkezdődnek a gondok. Nekem 2, azaz kettő volt a betegségem kezdetén.
Ebből annyit fogtam fel 8 évesen, hogy magától pattannak az ereim, gyenge vagyok, és nem mehetek el síelni, vagy szánkózni, csúszkálni a jégen, mert puding vagyok. Sok mindenről nem kellett lemondanom, bár néhány hiányát éreztem, de profin helytálltam, ami a szülők nélkül nehezen kivitelezhető lett volna. Nem voltam beteg, csak gyakrabban jártam kórházba, mint az átlag. Ha menni akartam valamerre, azt inkább a szigor, mint az aggódás köpenye alá rejtették. Sosem voltam betegtudatban. Ebben nőttem fel, de melléktényező volt...
18 éves voltam, amikor életmentő műtétet kellett rajtam végrehajtani, mert elhatalmasodott rajtam a betegség. Az orvos biztosított, hogy sajnos nem vállalhatok gyereket ezek mellett a tünetek mellett a későbbiekben.
Azóta is tojok a diagnózisra...
Szerelmek jöttek - mentek az életemben, de senkivel nem éreztem azt, hogy „Ahh, igen, Te vagy az, akinek gyereket akarok szülni bármi áron”. Aztán jött a férjem...
Szabóné Niki
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
