Nem érkezett a múlt héten olyan komment, ami konkrét témajavaslatot tartalmazott volna, ezért azt találtam ki, hogy összeszedem, mi az az öt étel, ami rögtön beugrik, ha a nyárra gondolok. A válogatás teljesen szubjektív, és nem titkolt célja az, hogy ti is megírjátok a saját ötös listátokat, kíváncsi vagyok, van-e egyezés. E rövid bevezető után jöjjenek a kedvenceim receptjei.

 

 Lecsó

Őszintén szólva, én nem igazán kedveltem mindaddig, amíg nem én főztem. Ennek vélhetően az az oka, hogy a szokásostól teljesen eltérő arányokat használok, mert egyrészt nem szeretem, ha az étel leveses, ahelyett, hogy szaftos lenne, másrészt mások lecsóját gyakran savanykásnak találom, ez pedig a paradicsom miatt van.
Számomra a lecsó íze akkor jó, ha a paprika dominál benne, ezért nagyon kevés paradicsomot használok. Sokan eszik tojással, rizzsel, de szerintem legjobb friss kenyérrel, ezen kívül rizzsel vagy tarhonyával vagyok még hajlandó megenni.
Bográcsban elkészítve a legfinomabb.

1,5-2 kiló paprika
2 fej hagyma
4 szelet húsos szalonna
15 dkg házikolbász
egy hegyes erőspaprika
2 szem paradicsom
egy evőkanál pirospaprika
olaj
só

A hagymát felaprítom, a szalonnát összekockázom. A kolbászt karikákra, a paprikát először hosszában félbe, majd keresztben vastagabb szeletekre vágom.
A szalonnát pirítani kezdem, ha nincs elég zsírja, kevés olajat öntök alá. Rádobom a hagymát, sózom, addig sütöm, amíg megfonnyad. Hozzáadom a kolbászkarikákat, és addig sütöm, amíg kiengedi a zsírját. Ekkor kerül bele a kétféle paprika, amit jól elkeverek a hagymás alappal és erősebb lángon párolni kezdem, fedő nélkül. Sózom, kevergetem és odafigyelek rá, mert egy csepp vizet sem szabad aláönteni, akkor jó, ha saját levében fő meg. Ha már puha a paprika, hozzáadom a felszeletelt paradicsomot, és erős lángon folytatom a főzést, amíg az étel kissé zsírjára sül. Ekkor rászórom a pirospaprikát, elkeverem, pár percig rotyogtatom, és kész is.
Fehér kenyérrel tálalom. Mostanában felkarikázott virslit is főzök bele a lányom és a magam kedvéért.

 

Lángos

Ha strand, akkor lángos. Vagy mégsem, inkább itthon készítem azóta, hogy a strandos lángos elfogyasztása után a mellékhelyiségben töltöttem egy estét, ahelyett, hogy azt a filmet néztem volna, amit már régen kinéztem magamnak.

Az első verzió: krumplis


40 dkg liszt
20 dkg krumpli
1 zacskó szárított élesztő
1 csapott tk só
kb. 4 dl langyos víz
olaj a kisütéshez

A muzsdéjhoz

4-5 gerezd fokhagyma
egy pohár szénsavas ásványvíz
1-2 evőkanál olaj
só

A muzsdéjt – a lángos kenegetésére szolgáló fokhagymás levet – készítem el először, hogy összeérhessen. A fokhagymát felaprítom, bögrébe teszem, ráöntöm a vizet és az olajat, megsózom, jól összekeverem és ezzel kész is.A lángoshoz a krumplit megfőzöm, meghámozom és átnyomom. A lisztet egy tálba szitálom, elkeverem a sóval, az élesztővel és a még meleg főtt krumplival. Az egészet vízzel egy sima tésztává dolgozom robotgéppel, kb. 10-15 perc alatt. Meleg helyen letakarva 30 percig kelni hagyom. -ezután lisztezett deszkán átgyúrom, ha túl lágy, még adok hozzá kevés lisztet (Ekkor jön az ideg-összeomlás). Olajos kézzel 10-12 labdát tépek le a tésztából, amelyeket kihúzogatok akkorára, mint egy desszertes tányér, ügyelve, hogy a közepe ne szakadjon el. Az olajat felforrósítom és a lángosok mindkét oldalát aranysárgára sütöm. Papírtörölközőn lecsepegtetem és muzsdéjjal, reszelt sajttal, tejföllel kínálom.

Második verzió: kefires v joghurtos

50 dkg liszt
35 dkg joghurt vagy kefir
egy tasak száraz élesztő (Dr. Oetker)
1 tojás
2 kiskanál só
olaj a sütéshez

A hozzávalókból robotgéppel tésztát dagasztok, elég kemény állagú lesz, de ez így jó. Ekkor dönteni kell: ha frissen esszük, letakarva meleg helyen duplájára kelesztem, ha nem kérünk még belőle, akkor meg letakarva irány a hűtő.
Amikor enni akarunk, a tésztából gombócokat tépkedek, ezeket az olajba mártott ujjaim között böngyörgetve-vékonyítva lángos formára húzkodom, olajban aranybarnára sütöm. Papírtörlőn lecsepegtetem, és melegen tálalom ugyanúgy, mint a krumplisat.

 

Sült keszeg

 

Erről a 20-25 évvel ezelőtti balatoni nyaralások jutnak eszembe, amikor Lellén éjjel horgásztunk, és anyuék a frissen fogott keszegeket bevitték, majd így megsütve lehozták a partra, a férfiak legnagyobb örömére. Ott a stégen a sötétben tanultam meg, hogy kell a halat igazából enni.

6 keszeg
3 evőkanál liszt
2 evőkanál kukoricaliszt
1 csapott evőkanál pirospaprika
3 gerezd fokhagyma
1 dl buborékos ásványvíz
só, bors
a sütéshez olaj

A konyhakész halakat – mert a tisztítás a horgász feladata – legalább 5 mm sűrűségben ferdén beirdalom. A hangsúly a ferde irdaláson van, ugyanis csak így vághatók át a kellemetlenséget okozó ipszilon-szálkák, melyek így szinte felszívódnak sütésnél. Ezután megsózom a halak mindkét oldalát, és hagyom húsz percig pihenni őket. A lisztet összekeverem a kukoricaliszttel, pirospaprikával és kevés frissen őrölt borssal. Fontos, hogy ne tegyünk túl sok pirospaprikát – néha ki is hagyom - , mert megéghet az olajban. A keszegeket a fűszeres lisztbe forgatom és annyi olajban, amennyiben úszhat, aranybarnára, zörgősre sütöm. Ez halanként kb. 3-4 perc, mindkét oldalon. Amíg a halak sülnek, muzsdéjt készítek. Ehhez a három gerezd fokhagymát lereszelem, meghintem egy csipet sóval, és felöntöm az ásványvízzel. A kisült halakat konyhai papírtörlőn lecsepegtetem, és azon melegen megkenem a muzsdéjjal, majd tálalom. Aki fokhagymásabban szereti, még evés előtt kenhet rá az ízesítőből. Igazi nyári ropogtatnivaló.

Kovászos uborka

Kovászolni való uborka (nálam kb. 2,5 kg)
2 csokor kapor (főként a vastagabb szára)
5-6 gerezd fokhagyma
 egy szelet rozs, vagy fehérkenyér (a serclit szoktam beletenni)
só

Kovászoláshoz jó kemény, feszes héjú, 10-12 centi hosszú, vaskosabb uborkát veszek, én inkább a kisebbekre szavazok, azok érlelés után is roppanósak maradnak. Folyóvíz alatt alaposan megsikálom őket, hogy a rájuk tapadó homok lejöjjön. Ha nagyon piszkos az uborka, érdemes negyed órára be is áztatni. Ha ezzel megvagyok, levágom a két végüket, és mindkét végén kereszt alakban bevágom úgy, hogy nem vágom át teljesen. Ennek az a célja, hogy jobban bejut a páclé az uborkák belsejébe is.
Egy nagy, legalább három literes üveg aljára teszem a megmosott kaprot, erre kezdem állítgatni az előkészített uborkákat. A rétegezés közben rakom bele az egyben hagyott, megtisztított fokhagymagerezdeket is. A tetejére kapor kerül, a kenyeret erre fektetem.
A felöntőléhez egy lábosban vizet forralok, literjéhez egy evőkanál sót adok. Felforralom, majd kissé visszahűtöm, és az uborkára merem. Az üveget kistányérral lefedem. Napos teraszra állítva 3-4 nap alatt megérik, de akkor sem kell aggódni, ha nincs verőfény, ekkor kissé tovább kell érlelni. Ha megérett, jól zárható műanyag dobozba szedem, rászűröm a levét és hűtőben tárolom.

Cukkinit, fejes káposztát is lehet ezzel a módszerrel savanyítani.


Clafoutis

Tudom, hogy már volt még a Porontyon, de nekem ez az igazi nyári desszert: gyors, könnyű, és csak ilyenkor érdemes csinálni, amikor ennyiféle finom érett gyümölcsből lehet válogatni. Készíthető málnával, szederrel, meggyel, cseresznyével, sárga-és őszibarackkal, ringlóval, stb., stb.

40 dkg meggy
4 tojás
8 dkg cukor
10 dkg liszt
2 dl tejszín
0.5 dl tej
egy evőkanál vaníliás cukor
csipet só
egy mokkáskanál fahéj
vaj a tál kikenéséhez

A sütőt 180 fokra előmelegítem. Kivajazok bőségesen egy laposabb tűzálló tálat, a kimagozott meggyet beleterítem. Ezután elkészítem a tésztát. Az egész tojásokat a cukorral és vaníliásukorral habosra keverem, beleteszem a csipet sót és fahéjat. Hozzáadom a lisztet, csomómentesre keverem, majd a tejet és tejszínt is beleöntöm. Olyan lesz a végeredmény, mint egy sűrűbb palacsintatészta. Ezt a keveréket ráöntöm a gyümölcsre és kb. 30-35 perc alatt aranybarára sütöm. Akkor jó, ha belül még remegős, de már nem folyékony.
 

Kíváncsi vagyok, nálatok hogy alakul az ötös lista!

Jó főzőcskézést a hétvégére, és várom a további kommenteket, témajavaslatokat!

 

Zsuzsi főz