Hajnalka azt tervezte, vízben fog vajúdni, ám nemcsak a vajúdás idejét töltötte a kellemesen meleg vízben, engedték neki, hogy a kitolási szakaszban is a kádban feküdjön. A szülésznő alulról segített, az orvos pedig a hasát simogatta, a férj pedig elvágta a köldökzsinórt. Hajnalka élete legszebb eseményének élte meg a szülését, és legközelebb is ugyanígy szeretné világra hozni gyermekét. Te is megosztanád szüléstörténeted? Küldd el nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu címre.
A babát terveztük, és szerencsénkre rögtön jött is, nem váratott sokat magára. Mégis, a terhesség első négy hónapja maga volt a pokol, folyamatos rosszullétek, rengeteg hányás, és ezért persze sokat fogytam. Aztán a negyedik hónaptól kezdve javult a helyzet, bár apróbb görcsök, összehúzódások mindvégig voltak, de szerencsére semmilyen betegség nem lépett fel közben. Választott orvosom volt, akivel a terhesgondozást is végigcsináltam, így a bizalmam teljes volt vele kapcsolatban. Már a terhességem során sokat beszélgettünk a természetes szülésről és a gátvédelemről. Meg arról is, hogy szeretnék vízben vajúdni, a férjem bevonásával, hiszen minden alkalommal elkísért vizsgálatokra, konzultációkra.
A szülés este 8 után indult meg, kis adagokban elfolyó magzatvíz jelezte, de pont emiatt nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy már tényleg szülünk. Ennek ellenére fél 10-re beértünk a kórházba, ahol először az ügyeletes szülésznő és az ügyeletes orvos vizsgált meg. Jött a CTG is, amin már látszódtak a fájások. Én viszont még egyáltalán nem éreztem erős fájdalmakat, csak kisebb összehúzódásokat, olyanokat, amiket már egyébként is éreztem a terhességem során. Aztán éjfélkor lendült be: elkezdtek erősödni a fájdalmak. A férjemre támaszkodva sétálgattam a folyosón, vagy a bordásfalnál nyújtóztam. De ez sem volt az igazi.
Szerencsére a Róbert Klinikán lehet vízben is szülni, ezért elhatároztam, hogy beülök egy nagy kád vízbe. Rögtön éreztem a hatalmas különbséget a két helyzet között, mondhatom, ég és föld. A vízben a fájások is elviselhetőbbek voltak, és a két fájás között is sikerült sokkal jobban ellazulnom. A férjem meleg vizet csorgatott a pocakomra és mindvégig mellettem volt. Csakúgy, mint az ügyeletes szülésznő és az időközben megérkezett választott orvosom is. Ők csak pár lépésről figyeltek, és hagytak engem vajúdni a férjem aktív segítségével, úgy hajnali 3 óráig. Ekkor kezdtek nagyon erősek lenni a fájások és innentől kezdve az orvosom és a szülésznő is aktívan bekapcsolódott. Az orvosomhoz olyan erős bizalom kötött, hogy megállás nélkül csüngtem a tekintetén és teljes erőmmel arra koncentráltam, hogy mindent pontosan úgy csináljak, amit mond. Egyszer történt meg, hogy elfordult az orvosom, és én kétségbeesve kiáltottam, hogy azonnal forduljon vissza. Ezt leszámítva koncentráltan és kiabálás nélkül csináltam végig a vajúdást.
A doktor úr minden apró lépést mondott, hogy mikor mit kell csinálnom és ez különösen fontos volt a gát megóvása érdekében. Nóra 4.44-kor született meg, így ez a legvégső szakasz körülbelül egy órán át tarthatott. A férjem ezalatt is mellettem volt, szorítottam a kezét és tartotta a hátam és a fejem. Amikor a baba feje búbja kibújt, az orvos kérdezte, megsimogatom-e. Fantasztikus érzés volt, és aztán ebből merítettem új erőt a továbbiakhoz, pedig már kezdtem elgyengülni és úgy érezni, hogy na, nekem ebből elég volt. Amikor a feje már teljesen kiért, a férjemnek is megengedték, hogy megnézze a pici buksit. Innen már csak néhány fájás volt hátra, a szülésznő alul segített, az orvos pedig a hasamat simogatta. Rögtön, még úgy a vízben fekve, rám tették a babát, ez maga volt a csoda. Letakarták kis pelenkával, hogy ne fázzon. Az újdonsült apuka, az én drága férjem vágta el a köldökzsinórt.
Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy így szültem. Végtelenül hálás vagyok a szülésznőnek és az orvosomnak, akik végig csak rám figyeltek és lesték minden igényemet. Nem volt eleve eltervezve a vízben szülés, de bizony, amikor a vajúdás végén ki kellett volna szállnom a kellemes meleg vízből, hát nem nagyon akarózott. Amikor pedig a doktor úr megkérdezte, hogy szeretnék-e végig vízben szülni, számomra már nem volt kérdés. Így cseréltem fel a szülőágyat kádra. Ismétlés jöhet, újra velük, és itt, a kádban.
Hajnalka
