Sokszor esik szó arról, hogy tévézzenek-e a gyerekek, ha igen, mikortól, mit és mennyit. Bevallom őszintén, az enyémek a sajátos életkörülményeink okán válogatatlanul, vagy majdnem válogatatlanul és sokat vannak a tévé képernyője előtt. Leginkább a sport- és egy gyerekcsatorna fut nálunk napi szinten, ha összeszámolom, bizony több órát. Éppen ezért hatott rám nagyon, mikor ez a tanulmány elém került. Semmiképpen sem gondoltam, hogy a reklámok ártanak a gyerekeknek. Sőt. Inkább effélét lásson, mint erőszakosságtól hemzsegő rajzfilmet. Gondoltam eddig. Már nem így gondolom.

A reklámok korunk sajátos kulturális és igen erős befolyással bíró termékei. Nemcsak fogyasztásra ösztönöz, hanem egyfajta életmódformálást is végez. Nagy befolyással van a mindennapjainkra. Míg nem volt audiovizuális média, vagyis televízió és internet, addig is hatékonyan befolyásoltak a plakátok, az újságokban megjelenő hirdetések, ne felejtsük el pl. a sármos cowboyt egy cigarettamárka plakátján, és az ennek befolyásán dohányozni kezdő tömeget, ám a tévéreklámok rendkívüli erejéről csak néhány évtizede van mérhető ismeretünk. A televízió függ a reklámipartól, ezt ma már világosan látjuk. Mivel a pénz ebben van, a pszichológia tudományát is bevonták a reklámiparba. Egyre inkább érzelmi hatásokkal, gyors döntésre bíró szlogenekkel, rejtett utalásokkal dolgoznak. Még a felnőttek is hisznek benne, hogy csak az a fogkrém védi meg a fogainkat, csak az a mosószer veszi ki a foltokat, csak ha azt a szert adjuk a mosáshoz, használhatjuk a mosógépünket sokáig, csak attól a leves portól lesz igazán jóízű az ebéd, hogy a mosógép koszos lesz mosás után…

Kevesen gondolnak bele a valóságba. Jól hangzik, veszik, teszik. Mindez a gyerekekre sajátosan, sokkal erőteljesebben hat. Tudják a szakemberek, hogy nincs hatásosabb eszköz a szülők vásárlásra csábításában, mint a könyörgő gyerek. Ráadásul a reklámok megfogalmazásából úgy tűnik, hogy ha nem azt a pelenkát, popsikrémet, édességet veszed, ha nincs olyan játéka a gyereknek, akkor nem bánsz megfelelően a gyermekeddel, szaranyává váltál. A reklámok villogó képei, szlogenjei, rövid zenéi már az egészen kicsi gyermekek figyelmét is felkeltik. A szakemberek szerint öt-hatéves koruk előtt a gyerekek különösen védtelenek, sebezhetőek, mert nem tesznek különbséget a hirdetés és a mese között. A meséhez az ő kis világukban hozzátartozik a reklám. A reklámozók ezt szándékosan ki is használják. Thomas, a gőzmozdony és a szomorúságot elűző szívószál összefügg.

Úgy hat-hétéves korban már felismerik, hogy most reklám van, nem a mese, ám nincsenek tudatában annak, hogy a hirdetések célja más, mint a műsoré. Nem értik, hogy a reklámok kereskedelmi céllal készülnek, és ezt figyelembe kell venni a hirdetés üzenetének megfejtésében. A szándékot a serdülőkor elején ismerik fel biztonsággal. Akkor, amikor az értelmi és érzelmi fejlettségük képessé teszi őket arra, hogy mások helyzetébe beleéljék magukat. A hét-tízéves gyerekekre a reklámok hatása ellentmondásos, mert ebben az életkorban tudatosan bíznak a felnőttekben, értékelik a felnőttvilág szabályait, ezzel egyidőben azonban a logikus gondolkodásuk fejlődéseképpen rájönnek, hogy a reklámokban sántít az üzenet. Anya hiába áztat, mossa a fehér zoknikat azzal a szerrel, sohasem lesznek olyan hófehérek, mint a tévében.

Tízéves kor előtt általában nem ismerik fel a reklámok szimbolikus üzenetét, nem képesek mérlegelni, értékelni, összehasonlítani. Nem jönnek rá, hogy a két termék között korántsincs olyan nagy különbség, mint ahogyan azt a reklám sugallja. Ez a fogkrém egészen biztosan véd, a másik nem biztosan. A felnőtteket is megzavarja az az üzenet, hogy a szakemberek is ezt ajánlják, vagy hogy mindenki ezt használja már, hát még a gyerekeket! A serdülőkorral aztán megérkezik a kritikusság a felnőttek világával szemben, így a reklámok túlzásait, csúsztatásait is felismerik. Ám addig a szocializációjuk részévé válik, hogy a felnőttek hazudnak, az élet része a hazugság, az egymás megtévesztése.

Egyértelmű tehát, hogy a gyerekekre kedvezőtlen hatásúak a reklámok. Megjegyzem, néhány felnőttre is. Egy termék népszerűsítése egy életfilozófiát is sugall, vagyis, hogy a fogyasztás maga a boldogság. Azzal a termékkel olyan életstílussal leszek, lehetek csak boldog. A szakemberek szerint ez a legártalmasabb hatás, amit a reklámok a gyerekekre gyakorolnak.

Még nem tudom, hogy hogyan védem ki a reklámok hatásait a saját gyerekeimnél. De bár hetekkel ezelőtt olvastam ezt a tanulmányt, azóta forog a gondolataimban. A veszély egyértelmű. No, de hogyan védekezzünk ellene?

nagycsaládos

Forrás: Kósa Éva - Vajda Zsuzsanna: Szemben a képernyővel; Eötvös József Könyvkiadó, Budapest, 1998. 56-61. oldal

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?