Sokan kértek mostanában, írjak a közoktatás szabályozásának változásáról. Írnék én, ha legalább három hétig egy helyben maradnának a tervek, de nem maradnak. Írnék én, ha nem a jereváni rádióból kéne tájékozódnom, egyik olvasó úgy hallotta, ezentúl gimnáziumban négy (!) nyelvet kéne tanulni, de többletfinanszírozás nem lesz hozzá, a másik azt olvasta, hogy felére csökken két év alatt a felsőoktatásban az államilag finanszírozott helyek száma, a harmadik ingyenmunkásokat vizionál normális szakképzés helyett (ti. az oktatás főleg gyakorlati lenne, a gyakorlati oktatás pedig abból állna, hogy Pityu tizenöt évesen valami gyárban tolja ingyen, örüljön, hogy tanulhat), de azért néha belenézek az elérhető forrásokba, mik is a tervek az oktatással, amiket mostanában olvastam, attól néha csak nézek, mint egy csordányi luki nyúl.
Egyszóval, Virágéknál ég a világ, sütik már – na nem a rántott, hanem – a lenyelni való békát. Egy szép csokorral arról, miket olvastam mostanában e témában, három részletben, hátha úgy emészthetőbb.
Első rész - Megszűnhetnek az alapítványi iskolák?
Az alapítványi, illetve egyéb civil fenntartású (értsd: nem állami, nem önkormányzati és nem nagyegyházi tulajdonban lévők) iskolák felett már télen elkezdett beborulni az ég. Azt a bizonyos fejkvótát, ami minden iskolaköteles gyerek után jár, aki az adott, engedéllyel rendelkező iskolában tanul, nem, vagy késve kapták meg, az adóváltozások miatti bérkompenzációból ezek a tanárok pedig teljesen kimaradtak. Áprilisban számos ilyen intézmény közoktatási megállapodása lejár(t) – ez alapján része egy intézmény a magyar hivatalos intézményrendszernek – de megújítani ezeket nem tudták, nem volt kivel, hogyan, lyuk keletkezett a szabályozásban.
Mivel messze nem egy intézményt érintett az ügy, az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete már akkor az államtitkársághoz fordult, ahonnét egy meglepő levelet kaptak (itt olvasható a levél .pdf másolatban, ha valaki lejjebb görget az AME hírekben, a „közoktatási államtitkárság válasza” címhez). A levél alapján az egyházi iskolák normatívájának emelkedése az ok, a rendelkezésre álló pénz ugyanannyi mint eddig, csak másnak ha több jár belőle, akkor a többieknek értelemszerűen kevesebb. Hogy is van ez? Mégsem minden gyerek ér ugyanannyit fejkvótában számolva?
Mostani levelük már arról szól, hogy vajon tényleg teljes megszüntetésük-e a cél a teljes forráselvonással.
A tervek szerint alapítványi iskola csak egyedi, minisztériumi engedéllyel működhet a jövőben, de akkor mi értelme az átlátható, egységes feltételek alapján adható akkreditációnak, kérdem én szerényen, fejkvóta darabra csak annyi lehet maximum, amennyi iskolaköteles gyerek, nekem minden ilyen „egyedi engedély” mutyiszagú erősen a sárteke e táján. Szülőként ez nem segíti a tájékozódásomat, ha én bármilyen, nem standard iskolába kívánom íratni a gyereket, akkor nyilván megvan rá a jó okom, de az se árt, ha tudom, miféle kritériumok alapján kapták meg ők anno az engedélyt, na meg a fejkvótát.
A civil fenntartású iskolák elleni lépést amúgy nem értem. Gazdagék elitsulija nem az átlag alapítványi iskola, „menősuli” nem szaporítható korlátlanul, mert nincs fizetőképes kereslet rá elegendő, a legtöbb iskolaalapítót nem a meggazdagodás vágya hajtja elsősorban. Igen, én is ismerek olyat, aki a mindenkori piaci kereslet és elérhető állami vagy céges támogatás alapján indít főiskolát, felnőttoktatási centrumot, többnyelvű óvodát vagy bármi mást, de higgyétek el, ő a kisebbség. A mostani civil szektor átlag iskolája-óvodája a napi túlélésre játszik, mindenre pályázik, ami szembejön, néha a szülők mentik meg az utolsó három hónap bérkifizetését, főleg, ha a pályázati pénz ismeretlen okból csúszik, de a beruházás már fut, talán épp a bérkeretből. A fejkvóta mögötti gyerek pedig általában teher az állami rendszernek, alapítványi iskolába jár sok disz-es, nehezen kezelhető, magatartászavaros, speciális egészségügyi problémával küzdő fiatal, akik személyre szabott körülmények közt képesek jól teljesíteni, míg egy nagy létszámú osztályban, rájuk nem gondoló szabványtanterv mellett kudarcot halmoznának kudarcra. Ez kinek lenne jó?
Már biztos elfelejtettél olvasni, vizsgázz le újra ötvenévesen!
A demográfia miatti esetleges munkahelyvesztésre nyilván felfigyelt a felsőoktatási lobbi is, aztán elő is állt egy, a Monty Python társulat tollára kínálkozó javaslattal álltak elő, miszerint mindenki újítsa meg a diplomáját 10-15 évente, különben akár el is veszítheti, a költségeket a munkavállaló és a munkahely állná a tervek szerint. A dolog annyira abszurd, hogy inkább nem kommentálnám, elképzelem az akadémikust, aki levizsgázik néhány doktorandusz vagy tanársegéd előtt, van olyan jó, mint a Négyszögletű Kerek Erdő bevezető meséje, ahol néhány kövér ember akarja nyúlfutásra oktatni Aromót, a fékezhetetlen agyvelejű nyulat. Aki már nem emlékszik a mesére: a kövérek előhoznak egy teknősbékát, lássa kérem, itt az igazi stílus, ilyen az igazi nyúlfutás! Mit tehet Aromo, fut, mint a nyúl, egyenesen a Négyszögletű Kerek Erdőig. Ha le kéne most érettségiznem, esetleg kislabdát hajítani vagy kötélre mászni, nyilván én is inkább a nyakamba kötném az utóbbit, vagy futnék, mint a nyúl, egyenesen a Négyszögletű Kerek Erdőig, vagy küldenék Terry Gilliamnek egy forgatókönyvet a javaslatra alapozva, aztán risztelnénk a hasznon, ha elkészül a film.
A következő részben főleg az általános iskolákra nézve húsbavágó javaslatokról szólok. De a felsőoktatás se fog kimaradni, ígérem.
Vakmacska
