Tosesz biztatásként osztotta meg velünk két gyors és szenvedésmentes szülésének történetét, tanúságul, hogy így is lehet. Te is megosztanád velünk, hogyan szültél? Küldd el a bezzeganya@bezzeganya.hu címre!

Én a sok „horrortörténet” mellett szeretnék megvillantani két (mindkettő saját) pozitív és kellemes szülésélményt.

Az első kisfiunk 2007. januárban született, épp négy héttel a kiírt időpont előtt. Reggel 8-kor ébredés után éreztem, hogy pisilek. Illetve miután felálltam és még csak tovább folyt-folyt,már rájöttem, hogy ez a magzatvíz. Na gyorsan a csomagot összerakni, mert persze még nem volt kész, a Nagy Kismama Könyv alapján összecsomagoltam.

Irány a kórház, semmi fájás. Beértünk, s mivel a víz elfolyt  egyből benn is fogtak. A tágulás még csak alig egy centi volt, így elküldtek ebédelni. Fájás még mindig semmi. Délután egy órakor megvizsgáltak, semmi változás, ekkor feltette az orvos a tágító zselét. Négyre már elkezdődtek a fájások, de a menstruációs görcsöknél egyáltalán nem voltak rosszabbak. Viszont egyre gyakrabban jöttek, s mikor már szinte percenként, szóltam a szülésznőnek, hogy folyamatosan görcsölök. Erre ő mosolyogva: „Jaj kismama, nem fog maga így mosolyogni, majd fog ez még jobban is fájni!” Oké, mondom, biztos ő jobban tudja. Azért felraktak NST-re, de az sem mutatott semmit, pedig folyamatosan éreztem a görcsöt. Na, egyszer csak éreztem, hogy nyomnom kell. Majd egy-két perc múlva megint. Ekkor már szóltam a szülésznőnek, hogy mi a helyzet. Erre ő, hogy hadd nézze meg: „Magán még bugyi van?” Hát igen, senki nem mondta, hogy ne legyen. Bugyi le, Úristen, már látszik a feje! Gyorsan át a szülőágyra, nehogy nyomjak, míg elő nem kerül az orvos, aztán a következő nyomásra (na, ez fájt egy kicsit jobban) gátvédelemmel meg is született Sanyika.

Majdnem napra pontosan három évre rá vártuk Petit. Én már az előző szülésből kiindulva a nyolcadik hónaptól minden nap vártam a szülést, de semmi. A kiírás előtti napon délben, egy forró fürdő után mondom, hogy ledőlök, amíg a nagyfiunk alszik. Egyszer valami görcsfélét éreztem. Na, mondom, végre ez lesz az. Azt hozzá kell tennem, hogy az orvosom azért felkészített, hogy a második szülés azért már jobban fog fájni, miután elmondtam neki, hogy az első után az volt az első kérdésem, hogy ez csak ennyi volt? Szerencsére a férjem is épp hazaért egykor, amikor aztán beindult, szinte 3-4 perces fájásokkal. Gyereket kelteni, táska, irány a kórház. Itt azért már nem mosolyogtam annyira... Beértünk, mondom, hogy egy órája vannak fájásaim. Ja, akkor még nem mostanában szülünk, mondja a szülésznő. Én megint elhittem! Már a felvétel alatt percenként rohantam a wc-re, ez már jó jel volt. Attól féltem, hogy megvizsgál az orvos, és azt mondja, hogy 1 centis a tágulás, mert akkor még órákig tart ez a „borzalom”. Vizsgálat: 6 centi, majd 10 perc múlva 8. Így sem nagyon örültem még pár centinek!!! Burokrepesztés, majd az első fájáshoz képest bő másfél órára megszületett Peti, szintén gátvédelemmel.

Sajnos egyik esetben sem jött össze az apás szülés, mert az elsőnél elküldék haza a férjem, hogy ebből még nem lesz gyerek, aztán mégis lett, a másodiknál meg látogatási tilalom volt a H1N1-járvány miatt. 

Szóval kismamák, fel a fejjel, lehet így is!!!

tosesz