Az anya- és csecsemővédő intézeteket a múlt század elején azzal a céllal hozták létre, hogy a magas csecsemőhalandóságot csökkentsék. A gondozás a kisgyermek hároméves koráig tartott. Az ország összes anyakönyvi hivatalát kötelezték arra, hogy minden születést hivatalból az Országos Stefánia Szövetség központi igazgatóságának jelentsenek. Innen továbbították a lakóhely szerinti illetékes védőintézet részére az adatokat. A védőintézetekkel rendelkező városokban és falvakban a csecsemőhalandóság jelentősen visszaszorult. Ezen kívül, főleg az elmaradottabb vidékeken, általános egészségre nevelő munkát is végeztek. Azzal, hogy a csecsemők már születésüktől kezdve folyamatos orvosi és védőnői ellenőrzés alatt álltak, a családok is könnyebben elérhetővé váltak.
Ahhoz, hogy valaki anya- és csecsemővédőnő lehessen, el kellett végeznie a magyar királyi állami anya- és csecsemővédőnő-képzőt. Nemcsak egészségügyi, gondozási ismereteket tanultak, a műveltség fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektettek. Nemcsak parasztasszonyokkal és gyári munkásnőkkel kellett tudniuk szót érteni, hanem a kastélyban lakó úrinőkkel is. Ahogy a korábbi babonákról szóló írásban is említettem, akkoriban a kuruzslás és a babonaság még széles körben elterjedt volt. A védőnők meghatározott időközönként látogatást tettek a védencek otthonában. A kizárólagos szoptatást propagálták, a családoknál tett látogatások során a védőnők feladata volt az anyák figyelmét felhívni a szoptatás fontosságára, valamint a korai vegyes táplálás veszélyeit is el kellett magyarázni az anyáknak.
Igyekeztek próbaszopással és mérlegeléssel meggyőzni az anyákat, hogy elegendő tejük van, a gyermekek megfelelően gyarapodnak a korai hozzátáplálás nélkül is. Nemcsak szülészi vándorládák, de vándormérlegek is rendelkezésre álltak az intézeteknél, amiket a védőnők a családlátogatások alkalmával magukkal vittek, és megmérték a kisbabákat. Igyekeztek az anyai büszkeségre is hatni, azokat az anyákat, akik az orvos és a védőnő iránymutatásainak megfelelően gondozták gyermeküket, szoptatási és gondozási jutalmakkal díjazták. A terhes nőket és az anyákat, arra biztatták, hogy időnként keressék fel a védőintézet nyilvános orvosi rendelését is.
A védőnőknek ahhoz, hogy hatékonyan együtt tudjanak működni az anyákkal, meg kellett nyerni a bizalmukat. A tisztaság propagálásával a védőnők a család egészének életét is próbálták egészségügyileg helyes útra terelni. A lakószoba gyakori szellőztetését, tisztán tartását, a levegő és a napsugár jótékony hatását is hangsúlyozták. A babona, kuruzslás felszámolása is a kiemelt célok közé tartozott. Előadásokat szerveztek az anyáknak csecsemőgondozási és általános higiéniai témakörökben. A filmkísérettel tartott előadások olyan nagy népszerűségnek örvendtek, hogy egész családok mentek el rájuk.
Ha tudomásukra jutott, hogy a gyermekek vadházasságban születtek, igyekeztek rávenni az anyát, hogy törvényesítsék a kapcsolatukat. A védőnők sokszor hivatalos ügyekben, egyéb gondozástól független dolgokban is segítséget nyújtottak, adományokért kilincseltek a gazdag házaknál. Az intézetek mellett sokszor jómódú és jólelkű anyákból szociális bizottság is alakult, ruha és egyéb segélyek osztásának céljából.
Az intézetek szakmai továbbképzéseket is tartottak a bábáknak, védőnőknek, valamint a leányiskolákban ez idő tájt kezdték bevezetni a csecsemővédelem tanait. A védőintézetek a falvak kulturális életében is nagy szerepet játszottak, nemcsak előadásokat, de ünnepségeket, színdarabokat is szerveztek.
Források:
Dr. Knoll Andor: Az anya- és csecsemővédő intézet nevelő hatása falun, In: Anya- és csecsemővédelem, 1928. 1. évfolyam, 12. szám.
Dr. Halász Andor: A védőnő helyzete a családban, In: Anya- és csecsemővédelem, 1928. 1. évfolyam, 4. szám.
Léden Rezsőné: A védőnő munkája, In: Anya- és csecsemővédelem, 1928. 1. évfolyam, 10. szám.
Dr. Ruffy Pál: Az anya- és csecsemővédőnő, In: Anya- és csecsemővédelem 1928. 1. évfolyam, 4. szám.
Halacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
