Az ivóvízről írt poszt kapcsán megtanultam valami fontosat a kommentekből. Világossá vált előttem, hogy miért is működhet a víztisztító-biznisz. Néhányan írták, hogy nem igaz, hogy tiszta az ivóvíz, mert bizony mi minden fennakad a szűrőn. Csak valahogy az esik ki ilyenkor a tudatból, hogy az ivóvíz nem H2O, hanem H2O+oldott anyagok. Az oldott anyagok pedig nem színtelenek, ráadásul szilárd halmazállapotúak is vannak köztük. Ha az ivóvízből ezeket kiszűrjük, akkor magunkat fosztjuk meg a szükséges ásványi anyagoktól, és persze láthatóvá is válnak, így el lehet hitetni, hogy az ivóvíz nem tiszta. Remélem mások is szűrtek le tanulságokat.

Kértétek, hogy írjak a szürke vízről. Megpróbálom összeszedni, amit tudni érdemes a kérdésről, hátha valakinek ez is hasznos lesz. Először is a legnagyobb tévhit: nem csak a fürdőszobában, vagy bármelyik helyiségben, vödrökben gyűjtögetett akármilyen víz a szürke víz. Ez a gyakorlat egyébként veszélyes is lehet, és a környezetvédelem célja elsősorban az ember védelme, méghozzá a saját maga okozta környezeti károk hatása ellen kellene, hogy megvédjen minket. Szóval nem igazán környezetbarát megoldás a felmosóvizet a fürdőben tartogatni.

A szürkevíz egyik formája az esővíz. Igazából ezzel lenne a legkevesebb tennivaló: be kell szerezni egy erre a célra gyártott tartályt, belegyűjteni az égi áldást, majd a kiskertben locsolgatni a növényeket. Persze ezt is csak úgy tehetjük meg, ha szűrőn keresztül engedjük a vizet a tartályba (a falevél és a szúnyoglárva nem túl jó adalékanyag), és kell egy szivattyú, ami segít a kertbe juttatni a vizet. A gond ezzel a rendszerrel csak annyi, hogy az összegyűjtött vizet 24 órán belül fel kell használni. Ha nem, akkor minimum csírátlanítani kell, de ehhez külön berendezésre van szükség (na, nem kell nagy méretekre gondolni, egy nagyobb bojlernél nem nagyobb készülékről van szó, de az ára sokszorosa annak) Lehet gyűjteni az esővizet sima hordóba is, de ugye azt is fel kell használni 24 órán belül, ráadásul ha sok eső esik, nem biztos, hogy elfér a hordóban. Ha speciális tartályban gyűlik a víz, és tudjuk csírátlanítani, akkor akár vécéöblítésre, mosásra is lehet használni, sőt akár fürdésre is. Ehhez viszont arra van szükség, hogy egy ivóvízhálózattól elkülönülő vezetékrendszert alakítsunk ki. Ha kialakítottuk, akkor arra is kell figyelni, hogy ha épp beköszönt a „száraz évszak” – az utóbbi évek nyarai már-már ez a kategória -, akkor az ivóvízhálózatból után tudjuk tölteni a tartályt egy csapon keresztül. Ha azt veszem alapul, hogy egyre kevesebb a csapadék, akkor nem biztos, hogy hosszú távon ez megéri.

Másik része a szürkevíznek a háztartásban keletkező szennyvíz egy része. Fürdésnél, mosdásnál, akár mosásnál is keletkezik olyan víz, ami pl. vécéöblítésre még jó lehetne. Ezzel megint az a probléma, mint az esővíznél: kell egy speciális tartály, amiben ezeket a vizeket összegyűjtjük, kell egy tisztítás, mielőtt az ivóvízhálózattól független vezetékrendszerbe engedjük (tisztítás nélkül elég hamar elszaporodnak az algák a vízben, és úgy 2-3 hét alatt elzárják a vezetéket). Vannak olyan házi tisztítóegységek, amik lehetővé teszik ezeknek a vizeknek olyan mértékű tisztítását, hogy akár fürdeni is lehetne ebben a vízben. Csak főzésre, ivásra alkalmatlan. Ha igazán sok pénzem lenne, akkor biztosan belevágnék egy ilyen rendszer kiépítésébe. De ez megint olyan dolog, mint a környezetbarát építkezés: luxus. Pedig nem kellene, hogy az legyen.

Vannak nekem világmegváltó ötleteim amúgy. Egyszer egy barátnőm mondta, hogy már nem akarja megváltani a világot, mióta elmúlt a kamaszkora. Kicsit elgondolkodtam ezen, és rájöttem, hogy én továbbra is szeretném megváltani a világot, csak kár, hogy a világot ez nem nagyon érdekli. Szóval az én világmegváltó ötletem ebben a témában az lenne, hogy nem házilag egyenként küzdenénk a külön rendszerrel, ezernyi kis tisztítóberendezéssel (mennyi gyártási folyamat, mennyi gépezet, mennyi hulladék, stb), hanem lehetne kiépíteni külön hálózatot a tisztított szennyvíznek, és azt bekötni vécéöblítésre, mosásra, öntözésre. Gyakorlatilag csak ivásra kellene az ivóvizet használni. Igaz, ez utópia ott, ahol a csatornázottság ott tart, ahol. De megvalósítható. Hiszen ahol van csatorna, ott a szennyvíz tisztítótelepre érkezik, ahol gyakorlatilag minden szennyeződéstől megtisztítva kerül vissza a természetbe. De ha ez a víz futhatna még néhány kört, akkor kicsit talán előre lépnénk egy cseppet. Egy vízcseppet.

Amúgy a számok eléggé beszédesek, hogy miért is lenne célszerű egy ilyen rendszer. Az ivóvíz mindössze 33 százalékát használjuk főzésre, ivóvízként, valamint mosogatásra. A második helyezett a listán a vécéöblítés! Az ivóvíz 32 százalékát teszi ki, ami döbbenetes szám. 17 százalékot használunk fürdésre, mosdásra, 12 százalékot mosásra (erre is jó lenne a szürkevíz), és mindösszesen 1-1 százalékot tesz ki a locsolás és az autómosás. Úgy mellesleg megjegyezném, hogy autót sem otthon mos, aki környezettudatosan próbál élni, hiszen nem is az elhasznált víz a probléma, hanem a talajba bemosott szennyezőanyag, ami az utakon tapad az autóra. Az otthoni autómosással néhol az udvart is sivataggá varázsolta néhány lelkes autótulajdonos (gyerekkoromban láttam). Az autómosókban – elvileg – külön szennyvízhálózatba kerül a felhasznált mosóvíz, ami eleve nem ivóvíz minőségű. Láttam már kivételt, de hát nem csak ez nem működik tökéletesen ebben a világban.

Problémát jelent a szürkevíz felhasználásban az is, hogy Magyarországon nincs igazán erre vonatkozó szabályozás. Így aztán nem tudni igazán, hogy ha belevágunk egy ilyen munkába, akkor jól járunk, vagy rosszul.

Amiről nem volt szó, az a szürkevíz hőjének (mosógép, mosogatógép) a felhasználása. Ez a rendszer tulajdonképp ugyanaz, mint a passzívházak levegőjének a hőcseréje – a bejövő hideg levegőt a távozó levegő hője előfűti, így a fűtéshez kevesebb energiára van szükség. Ugyanígy lehet felhasználni előfűtésre a mosógép és a mosogatógép melegvizét. Nem tudom van-e Magyarországon akár egyetlen épület is, ami ezt a rendszert alkalmazza. De az elv létezik, és talán máshol példák is vannak erre.

Az ivóvíz-felhasználás csökkentésére megoldás lehet a kútvíz felhasználása is a háztartásban. Magyarországon – ahogy egyébként máshol is, nem vagyunk ebben egyedülállók -, a talajvíz annyira elszennyeződött, hogy az ásott kutak vize már öntözésre sem nagyon alkalmas. A fúrt kutak vize azonban már igen. Sőt, megoldható, hogy a háztartás egy részét rákössük a kútvízre, így nem az ivóvízbázist terheljük a vécéöblítéssel. Pontosabban az ivóvízbázist terheljük, de másként. Viszont ez megint nem olyan egyszerű, hogy fúratok egy kutat, veszek pár méter csövet, szivattyút hozzá, és kész is. Először is azt tudni kell, hogy a víz az állam tulajdona. Akkor is, ha a mi telkünk alatt van. Tehát meg kell venni. Kutat fúratni csak engedéllyel lehet. Ha csak öntözésre kell, és nem haladja meg a vízkivétel az évi 500 m3 mennyiséget, a jegyző adhat erre engedélyt (vízjogi engedély). A technikai előírásokat itt is be kell tartani, ugyanúgy, mint a nem engedélyköteles építmények építésénél. Ha a házba akarjuk bevezetni, akkor már vízügyi kell, és a felhasznált víz után fizetni kell, sőt a csatornába engedés után is. Ugyanis mindegy honnan kerül a csatornába a víz, azt tisztítani kell, és annyi víz tisztítását kell(ene) fizetni, amennyit a csatornába engedünk. Ha ezt mindenki betartaná, lehet, csökkennének a csatornadíjak is. Még így is olcsóbb egyébként, mint ha ivóvízzel mosnánk, öblítenénk a vécét, mivel nem kell megfizetnünk az ivóvíz kivételének, tisztításának, a vízvezeték-hálózat fenntartásának költségeit, és az egyéb járulékos költségeket. Csupán a víz árát. No meg a szennyvíztisztítás árát. Ha valakinek lehetősége van rá, érdemes utánajárni a hivatalos ügymenetnek.

Továbbra is várok témákat, amiről szívesen olvasnátok.

keszzsu