Válasz az abortusztablettával szentáldozó femináciknak
Nem vagyok vallásos és feminista sem. Nem hívattam ítélkezni mások felett, de ami április 10-én a Lengyel Nagykövetség előtt történt, mélyen megdöbbentett. Ilyen bizarr vallásgyalázásra utoljára a kommunista diktatúra, illetve a náci uralom éveiben volt csak példa, amikor nyilasok hugyozták le a Tóra tekercseket, vagy ávósok öltöztettek női ruhába lelkipásztorokat. Ugyanolyan „jó mókának” tűnik mind a kettő, mint egy abortusztabletta feliratú zacskóból osztogatni Oltáriszentséget kifigurázó abortusztablettákat, mindegyik tablettánál azt ismételve, hogy Krisztus teste. Van ebben valami mély perverzitás. A háttérben pedig ott lobog a szivárvány színű zászló, a másság és a tolerancia szimbóluma.
Magyarországon szólásszabadság és vallásszabadság van. Lehet tiltakozni a Lengyelországban felmerült abortusztörvény szigorítás kapcsán. Igen, a magánéletbe nem szólhat bele a politika. Lendvai Ildikó, jól mondtad. A magánéletedért egyedül te vagy a felelős. Eldöntheted, hogy gyilkolsz-e vagy esélyt adsz az életre. Ha gyilkolsz, vállalni fogod a következményeket te egyedül, ebbe nem szólhat bele a jog és a politika sem.
Tiltakozni is lehet, de miért kellett mindezt ennyire ízléstelenül?!
Nem régiben egy örökbefogadással és krízisterhességgel foglalkozó alapítvány elnöke mesélte el nekem annak a fiatal lánynak a történetét, aki erőszak áldozata lett. Megfogant. Az alapítványhoz fordult segítségért. Eldöntötte, hogy megszüli a gyermekét, majd örökbe adja. Aztán meggondolta magát, megtartotta. Anya lett.
Ismerek egy lányt, konduktor. Férjével örökbe szeretnének fogadni, mivel zömében beteg gyermekekkel foglalkozik, számukra az sem jelent akadályt, ha szellemileg sérült jövevény érkezik hozzájuk. Nem katolikus, nem jár templomba. Azt tartja, hogy mindenkinek joga van az élethez.
Tudom, szentáldozó feministák, hogy „nem nők vagytok, hanem egyenlők” (ahogy Vass Virág írta egyik regényében) és minél tökösebbnek akartok látszani, így az ilyen ordenáré megmozdulásoktól sem riadtok vissza, mint a vallásgyalázás, de próbáljatok finomabb eszközökkel harcolni meleg honfitársainkkal együtt. Lehet cikizni az egy szem ellentüntető fiút! Ő és még vele együtt több százezren elítélik az abortuszt. Tudjátok, szólásszabadság. Az nem mindegy, hogy szólunk.
Még egy kérdés, Allahhal is ujjat mernétek húzni a muszlim nők jogaiért, a meggyalázott, megcsonkított, kilencéves Aisákért? Ott aztán találhattok hímsovinizmust kedvetekre! Az iszlámot is be mernétek kóstolni, vagy csak Krisztust gúnyoljátok, mert ő soha nem üt vissza.
Magyarországon több ezer olyan házaspár vár gyermekre, akiknek nem lehet sajátjuk. Ha ti nem akarjátok a magzatokat, adjátok oda azoknak, akik várnak rájuk. Végezetül pedig olvassátok el Kiss Judit Ágnes versét az abortuszról. Remélem nem lesz ellene kifogásotok, hiszen szerettek szentmisére járni!
Klári
Antoni Rita nőjogi aktivista Facebook oldalára az alábbi közleményt tette ki az ügyben:
"Alulírott Antoni Rita nőjogi aktivista a Citizengo.org petíciós felületen megjelent szíves felszólításra reagálva a magam nevében a következő nyilatkozatot teszem:
1. az ápr. 10-én a budapesti Lengyel Nagykövetség előtt tartott, „A vállfa és a kötőtű nem sebészeti eszközök” című szolidaritási tüntetésen magánszemélyként és egyik felszólalóként részt vettem, ellenben a rendezvénynek szervezője, valamint a nevemmel összefüggésbe hozott állítólagosan „vallásgyalázó” performansznak ötletgazdája nem voltam;
2. a megszólalásomat követő performanszért, illetve az abban való spontán részvételemért és az attól való el nem határolódásomért. Mivel az a nők életét is feláldozni kész teljes abortusztiltásért, és ezzel együtt a fogamzásgátlás ellen is kampányoló lengyel politikai és vallási fundamentalisták, nem pedig a (tudomásom szerint e törekvéseket ilyen formában nem osztó) magyar keresztény emberek ellen irányult, bocsánatot nem kérek.
Saját, eredetileg vállalt hozzájárulásként az abortusz.info oldalon elérhető „Maga a pokol" c. kötetből olvastam fel lengyel nők történeteit, amelyek rámutatnak arra, hogy a lengyel abortuszszabályozás még jelenlegi formájában is nők életébe kerül, így meglehetősen indokolt a további szigorítás elleni tiltakozás. Az abortusztilalom nem eredményezi az abortuszok megszűnését, pusztán súlyos diszkriminációt jelent a különböző vagyoni helyzetű nőkre nézve: a tehetősebbek meg tudják engedni maguknak, hogy külföldön elvégeztessék a művi terhességmegszakítást, a szegényebb (gyakran már eleve több gyermeket akár egyedül nevelő, őket eltartani így is alig tudó) nők pedig az egészségüket veszélyeztető sarlatánokhoz kénytelenek fordulni, vagy valamilyen, nem ritkán hátborzongató házi módszerrel maguknak elvégezni a beavatkozást. A „Maga a pokol” c. kötetből az is kiderül, hogy az orvosok már a jelenlegi szabályozás mellett sem hajlandók – féltve karrierjüket – igazolni az abortusz egészségügyi indokát, illetve adott esetben a terhes nő elől eltitkolják, hogy testileg vagy szellemileg sérült gyermeket vár (akinek a gondozásában aztán az állam őt semmilyen formában nem segíti). Mindezek fényében egyáltalán nem tartottam indokoltnak az e helyzetet előidéző lengyel fundamentalisták vallásos érzékenysége miatt aggódni.
Ami az abortusztablettát illeti, a terhességmegszakítás e módja a tévhitekkel ellentétben nem „kényelmes”, nem fájdalommentes és senkinek nem „csinál kedvet” az abortuszhoz, a későbbi vállalt terhességek esetén fellépő kockázatokat – pl. a spontán vetélés esélyét – viszont csökkenti. (Azaz, „életvédők”, figyelem: összességében több terhesség kihordásához járul hozzá). Emiatt nem tartom elítélendőnek, hogy a felolvasást követő performansz a nők reprodukciós jogainak e teljesen irracionális megsértésére is utalt – és szintén nem tartom indokoltnak azoknak a vallásos érzékenységét tiszteletben tartani, akik kellő tájékozódás nélkül, szemellenzős bigottságukban gáncsolták el az abortusztabletta hazai forgalmazását.
Már csak azért is sajnálatos, hogy a performansz miatt jó szándékú keresztény emberek vallásos érzületükben megsértődtek, mert a lengyel fundamentalisták oly mértékben akarják csorbítani a nők jogait, hogy azt már hívő és vallásukat gyakorló lengyel nők is problematikusnak tartják. Tömeges kivonulásukkal ők is kritikát gyakoroltak az egyházuk felé és jelezték, hogy a kilátásba helyezett abortuszszigorítást – a demonstrációnkon részt vevő és azt nem problematizáló keresztény emberekhez hasonlóan – elutasítják. Az ügy mentén kialakult példátlan, nemzeteken és világnézeteken átívelő összefogás igazolja, hogy ezt a kérdést nem a politikai és egyházi életet egyaránt uraló férfiaknak kellene eldönteni, hanem a nőknek.
Én magam nem vagyok gyakorló vallásos, de meggyőződéses ateista sem. Így teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy azokkal, akik állítólagos „keresztény értékek” nevében nőket hagynak meghalni, áldozatokkal hordatják ki az erőszakból fogant magzatot és nevelőapjuk által abuzált tizenegy éves kislányokat kényszerítenek szülésre, találkozunk a pokolban.
Antoni Rita, Budapest, 2016. április 15."
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
