Sokat hallottam már a fogtündérről, itt, a Bezzeganyán is. Nálunk nem volt szokás, a tejfogak csak jöttek-mentek különösebb csoda nélkül. Talán a szüleim nem ismerték a fogtündért. A magyar népi hiedelemvilágban nincsenek olyan kicsi, kedves, varázslatos lények – tündérek – mint az angolszász népeknél.
Mi inkább a balkáni népek tündérkultuszának elemeit vettük át. Ők inkább gyönyörű, fehérruhás fiatal nőkként jelenítik meg a tündért, akik elcsavarják a férfiak fejét, elkötik a lovakat, kimentik a fuldoklót, de rosszkedvükben akár betegséget is okozhatnak a gyanútlan embernek. Az angol „fairy” szó eredete a latin „fatum” (sors) és az ófrancia „fay” (varázslat) szóra vezethető vissza. Szóval a fogtündér – a Tooth fairy – sem a mi néphagyományunk része.
Mikor egy kisgyerek elveszíti egy tejfogát, azt a párnája alá teszi. A fogtündér éjjel érte jön és némi pénzt hagy a párna alatt, a fogért cserébe. Egy kis csillámpor marad utána a padlón, rendszerint. Arról viszont nincs egységes elképzelés, hogy néz ki ez a tündér. Rosemary Wells 1984-es tanulmánya szerint 74 százalék nőnek, 12 százalék férfinak gondolta, 8 százalék szerint pedig nő is lehet, férfi is. Egyesek szerint hagyományos tündéralakú, szóval szárnyai vannak és varázspálcája, mások azonban kedves öregemberként, fogorvosnak álcázva, vagy akár valamilyen állat alakjában képzelik el.
Régen az európai országokban a szülők csak a hatodik fog kiesése után rejtettek ajándékot a párna alá a fogtündér nevében, de a fogat nem vitték el. Északon az első fog elveszítése után fizetség járt a gyermeknek. Az adott összeg természetesen a család anyagi helyzetétől függött. (Egy 2011-es kutatás szerint az amerikai gyerekek átlagosan 2.60 dollár jutalmat kapnak egy fogért.) A fog elvesztésével kapcsolatos szokás talán azért alakulhatott ki, hogy a gyermekek ne féljenek a jelenségtől. Hiszen a tejfog kiesése természetes folyamat.
A spanyol és latin-amerikai kultúrában a tündér helyett egy kis fehér egér, Ratón Pérez vagy Ratoncito Pérez gyűjti be a fogakat, és kis meglepetést hagy a párna alatt. Mexikóban, Chilében és Peruban "el Ratón de los dientes"-nek nevezik. 1894-ben történt, hogy XIII. Alfonso – későbbi spanyol király – nyolcévesen elveszítette első tejfogát. Édesanyja, Mária Krisztina megbízta a jezsuita rendi Luis Colomat, hogy írjon valami kedves történetet Bubynak (édesanyja így becézte a kisfiút). Egy Ratón Pérez nevű egérke – aki Ratita Presumida férje volt – már szerepelt a "Cuentos, oraciones, adivinanzas y refranes Populares" (Történetek, imák, találós kérdések és közmondások) című műben. Coloma azonban egy teljesen új karaktert alkotott, egy igazi spanyol fogtündért.
A kisegér aranykeretes szemüveget viselt, piros kabátot, és az oldalán kardot, mint egy kis lovag. Ratón Pérez családjával élt egy madridi raktárban, egy kekszesdobozban. Ravasz kis egérke volt, a macskák sosem kapták el, s Madrid csatornáin keresztül minden kisgyermekhez eljutott – köztük Bubyhoz is – aki elveszítette a tejfogát. A történet egyben tanmese volt a trón fiatal várományosának, hiszen Ratoncito egérré változtatta egy kis időre a fiút és megmutatta neki a birodalmat. Így Buby megtudhatta, hogy a palotán kívüli világban bizony nagyon szegény emberek is élnek, s nem mindenkinek jut olyan javakból, amikben ő részesül. Napjainkban Madridban kis emléktábla díszíti annak az épületnek a falát, ahol állítólag Ratón Pérez élhetett. Coloma történetéből azóta rengeteg adaptáció született, könyv vagy film formájában.
Franciaország és Belgium egyes területein szintén a kisegér jön a fogakért, Skóciában pedig egy nagy fehér patkány vásárolja meg a kihullott fogakat. Az egér figurája az ázsiai hagyományokban is előkerül, valószínűleg azért, mert a metszőfogai egész élete során folyamatosan nőnek. A finneknél egy másik különös lény is megjelenik, Hammaspeikko, a fogtroll. Őt cukorkaevéssel lehet előcsalogatni, hogy kilyukassza az édesszájú gyermek fogait.
Hozzátok járt a fogtündér, mikor gyermekek voltatok? Folytatjátok a hagyományt?
Források:
