37.hét
A hét elején ismét NST következett, illetve rá következő nap az utolsó védőnői vizitem.
A vérnyomásom így a végére egészen rendezett lett, mi tagadás, jobban is érzem magam. Az NST-n sikerült a szülésznővel kicsit a szokottnál többet és mélyebben beszélgetni (több idő volt, mert ügyeletbe mentem, hétfőn nem voltak rendelések) a császárról, mi hogyan is fog pontosan zajlani. Eléggé megnyugtató volt, amiket mondott, azt mondta ne aggódjak, minden rendben lesz.
Ajánlotta, hogy a vizesedésen enyhíthet a pihentetésen és a polcoláson túl a hibiszkusz tea is. Kár, hogy nem korábban jutottam eme becses infóhoz, ugyanis kipróbáltam és működik. Nem literszámra iszom és nem minden nap, de fantasztikus érzés volt, hogy amikor ittam, másnapra visszakaptam a lábaim!
Megbeszéltük Férjjel a Baba kiemelését követő bőrkontaktot is, természetesen mindenképpen szeretné. Csak azt sajnálom, én nem láthatom a reakcióját, bár biztos beszámol majd róla, vagy úgy is látni fogom rajta utána is.
Maga a hét egyébként egészen nyugodtan telt, szerda hajnalig. Elkezdett fájni ugyanis a derekam, de csak baloldalon, és nem is hagyta abba nagyjából egészen péntek reggelig. Féltem, hogy beindultunk, de meleg zuhanyra és meleg vizes palackra elmúlt és egy darabig tartotta is magát, de vissza-visszajött. Magas a fájdalomküszöböm, de azért ez na volt. Már tényleg nem tudtam, mit kezdjek magammal, írtam a korábbi nőgyógyászomnak, ő azt mondta, ha rendszeres fájásokká lesz, akkor szülőszoba. Na, most ezekben rendszer nem volt, csak olyan állandó tompa, nehezen múló izomláz és feszítő érzés. Kérdeztem Shadow-t is, sajnos ő is azt mondta nem tudok mit tenni, viselni kell, de a meleg mindenképp segíthet, illetve figyelgessem, mérjem, rendszeres lesz-e.
Az egyik barátnőm is szintén ezt mondta. Mit volt mit tenni, viseltem, sokat zuhanyoztam meg borogattam. Szegény Férj csütörtök estére már teljesen ki volt bukva, hogy nem tud segíteni, már be akart vinni a kórházba, de én meg attól féltem, bent fognak, amit nagyon nem akartam. Jóslóztam, sajnos ez ilyenkor már megesik, ahogy hallottam meg olvastam, és amilyen hirtelen jött, úgy egy csettintésre el is múlt péntek reggelre, és vissza se tért azóta. Az már csak apróság volt, hogy sikerült úgy belerúgjak az egyik puffba itthon, hogy megint kiugrott a lábujjam. Legalább most gyorsan sikerült is visszatennem a helyére, viszont annál lilább lett.
Mindezek mellett Pötyi kimondottan jól volt, sokat mocorgott bent, de azért ráhallgattam a szívére, persze kalapált, mint egy kismozdony.
Kicsit többet mozgolódtam a hétvége felé, apró házimunkákat is sikerült elvégezni. Megérkeztek a további dekorációk a Kicsi szobájába, szépen kialakult a végleges képe már, de még mindig volt egy kis hiányérzetem, így rendeltem még pár apróságot, de végső soron elég lesz már ennyi majd. Érkezett a Kicsi nevéből álló háromrészes képkeret is benne pillangókkal, ezt Férjjel közösen tettük fel a falra.
Kiválasztottam a babafotós csomagot is, amit majd a kórházi fotóstól szeretnénk kérni. Nem nagy (de épp elég), mert tervben van egy családos fotózás majd későbbre, kérdés, sikerül-e majd összehozni.
Végéhez közeledik a terasz burkolása, szombat és vasárnap is itt voltak a munkások, lapoztak, fugáztak, hogy mihamarabb birtokba tudjuk venni az újdonsült flasztert. Kár, hogy a korábban extra jutányos áron megrendelt kerti bútorunkból nem lett semmi, pedig biztosan jól mutatott volna. Sebaj, majd nézünk másikat. Most a korlát elkészítése lesz körbe majd a következő lépés.
Beszéltem a kolléganőm/barátnőmmel a hét közepén, sajnos (vagy ha őt nézem, akkor nem) kilépett a munkahelyünkről. Nagyon sajnáltam, de teljesen megértettem. Kicsit fél attól, mi lesz, de mondtam neki, Te ne találnál munkahelyet, na, ne viccelj! Jobb lesz neki is, átérzem az aggodalmát, de el fog múlni és a megkönnyebbülés fogja átvenni a helyét. Azért küldtem neki pár hirdetést, hátha megtetszik neki valamelyik. (írtam már róla, hogy én sem ott tervezem folytatni a jövőmet, terveim már most vannak is…)
Jövő héten újabb NST kör vár ránk, és ahogy néztem ismét nyakunkba szakad a hőség. Lehet szurkolni, hogy kitartsunk a kiírt időpontig.
Mindy
