"Utahban valamiért az emberek nagyon komolyan veszik a halloweent, szóval ha soha nem jártál még kísértetházban, vagy nem volt még részed halloweenes mókában, akkor itt a remek alkalom..." - olvasom a heti eseményeket hirdető körlevélben. Igaz, ami igaz, én is úgy látom, itt Utahban szeretik a halloweent, megadják a módját, jó szórakozási lehetőség kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

 

A készülődés természetesen már hetekkel előbb elkezdődik. A boltok polcain megjelennek a különböző dekorációk: kertbe állítható műsírkő, tornácra akasztható szellem, műpókháló a hozzá való kisebb kutyaméretű pókokkal, boszorkányok, csontvázak, és természetesen a töklámpás minden elképzelhető és elképzelhetetlen variációi. Külön sorokat töltenek meg a jelmezek, egyéb vicces konyhai kiegészítők, ha akarod, az egész konyhádat a tökünnephez öltöztetheted, persze az már más kérdés, hogy megéri-e. És akkor még nem beszéltünk a ruhaosztályokon ilyenkor megjelenő narancssárga-fekete fehérnemű-összeállításokról, zoknikról, babaruhákról. Mikor először futottunk bele ebbe a forgatagba, több órán keresztül nézegettük ezeket, annyira más, annyira új volt az egész.

 

Kérdezhetnétek: és tényleg megveszik ezeket az ökörségeket az emberek? Jelentem, igen, megveszik, büszkén dekorálják ki a házukat, ki jópofán, ki ízléstelenül, és a konyhai cuccok is mindig nagyon megfogyatkoznak a szezon végére a polcokon. És ha már szó esett a házdekorálásról. Nekem nagyon tetszik, hogy ilyenkor kicsit elszalad az emberekkel a ló, és képesek kanapé méretű felfújt pókot rakni a tornác fölé. (Megjegyzés: vannak, akiknek ünnep sem kell, hogy mindenféle lehetetlen dologgal díszítsék a házukat-kertjüket: van egy ház, amit időnként elmegyünk megnézni, mert a kertben álló fára mindenféle szalagot-masnit-díszt rak a tulajdonosa, csak úgy is, képzelhetitek, mit művel akkor, ha valamilyen ünnep közeleg...) Ha időm engedi, el szoktam menni és körbefényképezni a környéken, sok érdekes házat láthat ilyenkor az ember.

 

Aztán ahogy közeledik október vége, úgy szaporodnak meg a mindenféle halloween bulik, ovikban, iskolákban, munkahelyeken, stb. Érthető tehát, hogy a jelmezek is fogynak rendesen. Mi személyesen eddig csak az egyetemi falu halloween bulijában voltunk, ami nagyjából abból állt, hogy a gyerekek és a felnőttek egyaránt jelmezbe bújtak, mindenki vitt valamilyen kis sütit, rágcsálnivalót, és összegyűltünk a közösségi ház előtti kis téren. Volt pár szervezett játék a kicsiknek, de többnyire csak rohangáltak, játszottak, élvezték, hogy jelmezben lehettek, a felnőttek pedig ismerkedtek, beszélgettek. Mikor aztán már elég sötét volt és elég sokan kezdtek el fázni, szépen hazasétáltunk. Úgy tippelem, a házibulik és munkahelyi összejövetelek kicsit másképp zajlanak, de azokra eddig még nem jutottunk el.

 

Természetesen halloween napja a legmókásabb. Reggel egy boszorkány mosolyog rám a buszról, aztán a következő megállóban felszáll az ördög, egy manó és két tündér. Munkából ha kiszaladok a boltba, összefutok egy zombival, az út túloldalán pedig Zorro cipeli súlyos iskolatáskáját. Oké, azért nem mindenki ennyire vagány, a boszorkánysapkámat én is csak hazafelé vettem fel. Viszont elég egyértelmű, hogy ahogy közeledik az este, egyre gyakrabban tűnnek fel az utcán mindenféle jelmezbe öltözött emberek, tényleg érdemes akkor csak úgy kimenni nézelődni, nagyon vicces látvány. Szintén érdekes elmenni bevásárolni, nagyon sokan ugyanis éppen valamilyen halloween buliba tartanak, jelmezben, vidáman. Amúgy sem jellemző az, hogy megnézik az embert amiatt, mert mondjuk pizsiben ment le tejért, ilyenkor viszont teljesen megszokott a nem hétköznapi viselet. Vadidegen emberek mosolyognak rád a méhecskejelmezük mögül, esetleg meg is jegyzik, hogy milyen jópofa a csontvázmintás pólód.

 

És akkor a "trick or treat"-ről. Nálunk az egyetemi faluban rengeteg a gyerek, jönnek is kisebb-nagyobb csoportokban cukorkáért (amit szintén hetekkel korábban lehet már kapni, hatalmas kiszerelésekben). Előtte pár nappal kap mindenki egy kis cetlit, amit ki kell raknia az ajtóra, ha szeretné, hogy bekopogjanak hozzá a kicsik. Értelemszerűen aki nem rakja ki, az nem kér az egészből, azt az ajtót kihagyják. Mi mindig nagyon készülünk, várjuk őket: egy tálba rakjuk a cukorkát, mi magunk beöltözünk, félelmetes zenét rakunk be a háttérbe, lekapcsoljuk a  villanyokat... Múltkor még egy agarózzal töltött gumikesztyűből készült műkezet is raktunk az édességek közé.

 

Mindig legalább egy felnőtt kíséri az 5-6 fős társaságot, és ha úgy adódik, egészen ölbevaló babákat is hoznak beöltöztetve, természetesen cukorkát csak a nagyobbak kapnak a kis kannácskájukba. Vannak köztük egészen félénkek is, de a többségükön látszik, hogy nem fél, tudják, hogy ez az egész csak játék. Összességében azt hiszem, elmondhatjuk, hogy szeretik, a szülők pedig külön meg is szokták köszönni, hogy velük együtt játszunk.

 

Nekünk ugyan nincs nagy összehasonlítási alapunk, de helyi barátnőm mesélte, hogy régebben még ennél is nagyobb felhajtás volt a halloween körül. Sokkal többen mentek házakat járni, és nem kísérte a jelmezes kicsiket annyi felnőtt. Most már nem olyan jó a közbiztonság, féltik a szülők a gyerekeket a "cukros bácsiktól", akik állítólag ilyenkor szeretnek az utcákon sétálni, vagy gyerekeket a házukba becsalogatni. Pár évtizede ugyanis még hagyomány volt az is, hogy az udvarban sütögettek, összegyűltek az emberek, és oda is behívták a látogatókat egy kis kóstolóra, finomságra. Mostanság, a kifejezetten erre az alkalomra gyártott édességek korában már csak a tornácokon és az ajtókban zajlik a "trick or treat".

 

Így a mesém vége felé talán már nyilvánvaló, mi nagyon szeretjük ezt a halloween-őrületet. Igaz, az otthonról hozott, mindenszentekkel, halottak napjával kapcsolatos hagyományaink más jellegűek, sokkal csendesebbek, valahogy mégis megfér egymás mellett a kettő. Sőt, valahol kiegészítik egymást: a nyugis visszaemlékezős gyertyagyújtás, és a vidám, bolondos tökünnep.

 

Ziebi