Új sorozatunkban, a Babanaplóban Waczkor gyermeke első négy hetének összefoglalója következik.
A kórházi napok egész gyorsan elteltek, folyamatosan aggódva, hogy „atyaég, mi lesz, ha... és hogy oldom meg?” Volt egy csecsemős nővér, aki segített nekem és a páromnak, és mindent megmutatott (pelenkázás, fürdetés, szoptatás, öltöztetés, babusgatás, itatás), de így is rettegtem az első „egyedüli éjszakától”. Mindent megbeszéltem haditerv szerint a csecsemőssel. Kilenckor fürdettünk, éjfélkor ébresszem fel a gyereket etetni és pelenkázzam, aztán ha este még kér enni, akkor kér, ha nem kér, akkor szerencsés vagyok. Persze mindenféle rémképeket elképzeltem. A gyerek tokáig becsinál, egész éjjel üvölt stb. Természetesen az éjszaka nem is volt rémisztő. A gyerek szépen evett, majd elaludt. Második éjszaka nehezebb volt, mert hajnalban megzavartak minket egy szobatárs érkezésével, és az épp elszenderedett baba felriadt, majd utána nehezen akart visszaaludni. A nővérek egekbe dicsérték a gyereket, hogy jól fejlődik, csendes, nyugodt, a szurit, vizsgálatot hiszti nélkül bírta. A tejem is szépen beindult már az első nap, így a szülés utáni súlyveszteséget hamar visszaszedte a baba.
A harmadik napon szépen hazagyalogoltunk a kórházból (500 m-re lakunk) és újabb rémeket láttam. Itthon mit kezdek a babával? Ezen rémlátásoknak a többsége abból alakult ki, hogy nem mertem a gyermekemet nagyon mozgatni. Persze felvettem, etettem, fürdettünk (párommal közösen), tisztába raktam, babusgattam, de mint egy hímes tojást. Meg az ismeretlentől féltem. Annyira, hogy páromnak könyörögtem, hogy ne menjen el itthonról boltba/piacra, ne hagyjon egyedül. Főleg, ha a gyerek még nem aludt el. Féltem egyedül maradni, úgy gondoltam, egyedül nem tudom megoldani a helyzeteket.
Szerencsés vagyok, mert a párom, az édesanyám és az anyósom szépen be tudták osztani a heteket és itthon maradtak velem, hogy segítsenek. Ha kell, a babát rendezni, ha kell, akkor a háztartást rendezni. Szükséges is volt ez, mert hatnapos baba mellől úgy nézett ki, hogy vissza kell mennem a kórházba túl erős, hirtelen vérzés miatt. De a kórházban ezt megoldották két olyan gyógyszerrel, ami erősített a méhösszehúzódásokon, így a méhem tudott ürülni. A gyógyszerek viszont visszavetettek a tejhozamnak, így némi pótlás néha szükséges a babának. Nem sok, egy-egy adag, de ez lelkileg eléggé odacsapott. Egész addig ódákat szőttek arról a kórházban, hogy milyen jól beindult a tejem. Na, puff, ennek egy pofon. Innentől tejserkentő tea, karamalz és fejés-fejés-fejés, hogy a hozamot vissza tudjam állítani (ami még mindig nem mindig elegendő, bár többségében igen). Szoptatási tanácsadó jött hozzánk, mondott sok tippet és trükköt, érdemes ilyen helyzetben szakemberhez fordulni.
Az első napok nagy tanulsága, hogy tényleg igaz az, hogy aludj, ha a baba alszik. Mert az éjszakák rövidek, főleg ha a baba nem akar a kiságyban megmaradni, csak mellettem. Nyugodtan alszik mellettem, de erre nem szeretnénk rászoktatni, így mindig megpróbálom átrakni a kiságyba, és ez az első két héten nem nagyon sikerült. Végignyüszögte az estét, persze ha hagytam a cicin elaludni, akkor mellettem szépen elaludt, no meg persze kitúrt az ágyból. Így aztán beszorultam az ágyban a két férfi közé, egyik oldalon a párom, másik oldalon a babám. Fekvő hely nem sok maradt nekem, de nem bánom.
A fürdetésről egy-két sort. A fiam az első héten végigordította az egész szertartást, maximum másodpercekre gondolkozott el, hogy nem is rossz (látszott az arcán, hogy éppen tetszik neki), majd hirtelen csoda történt, és a második hétre ez megváltozott. Amint a meleg vízbe ér a kis teste, szép csendben elnézelődik és élvezkedik, ahogy locsolgatjuk rá a jó meleg vizet. Reklamáció maximum ilyenkor az élelemért van, hogy „siess, anya, éhes vagyok!”
Pocakfájós tüneteket mutatott az első héten, ami hatalmas feszülő hassal társult. Sajnos szélcsövet kellett bevetnünk, hogy enyhítsük a kínjain, meg emellé vettem probiotikum, szimetikon és laktáz enzim cseppeket, amiket minden etetésnél kap egy kis lefejt anyatejbe. Ehhez még társul az, hogy elhagytam a rendes tejtermékeket és az összes olyan ételt, ami nálam is kényes és puffadást okoz. Ez úgy tűnik, megoldotta a problémát, mert bő egy hete nem kellett szélcsövezni, és azóta nem volt pocakfájós sírás. A szimetikon cseppeket meg még szereti is. Akkora cuppogással nyalja le a kanálról! Igazán imádnivaló.
A baba fejlődése meg egyszerűen csoda. A súlya négyhetesen 800 grammal több mint a születési, és egy kilogrammal több mint a kórházból hazajövetelkor, a fejét is szépen kezdi tartani, kitolja magát, főleg ha mellkason pihentetjük. Imád nézelődni. Sokat kell szórakoztatni, ami azt jelenti, hogy vagy babakocsiban vagy kézben cipelni és mutogatni neki dolgokat. Ez nappal nem is lenne gond, de éjszaka azért elég nehéz, és ő főleg éjszaka igényelné hajnali 2-től fél 5-ig a szórakoztatást. Na, ez a nehéz dió, főleg ha a párod 5:45-kor kel és megy dolgozni, ahol 100 százalék figyelem szükséges. Próbáld meg a gyereket ilyenkor csendben elnyugtatni és szórakoztatni! Ma is 2:30-kor keltem, aztán igazából még most se aludt egy igazi jót a kölök, csak „bóbiskolgat”, de szerencsére most süt a nap és az erkélyen a babakocsiban elvan.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
