Szombati szüret utáni nyugodt vasárnap ígérkezett, gondoltam, lenyírom a füvet (mind a 12 négyzetmétert). Ez nálunk egy bő kétórás program. Kapu kinyit, gyerekjáték kipakol az utcára, fűnyíró előszed, lenyír, visszapakol. A sorház szépségei. Szóval végre vasárnap, rövidgatya, fűnyírás. Ajtó nyílik, asszony átszellemült mosollyal az arcán kiszól:
„Gyere, mutatok valamit!”
Már messziről gyanús a lázmérő alakú tárgy a kezében, ami közelebb érve sem lett bizalomgerjesztőbb. Jól láthatóan az orrom alá tolja. Ránézek, és a Taxi 2 című film jut eszembe, amikor Damientől megkérdezi az ütődött zsaru haverja, hogy a barátnőd mennyire terhes?! A válasz két vonás. Szóval nálunk is legalább kétvonásnyi az ügy, oké, ez még így rendben is van, de a következő nagyjából három másodpercben az alábbi program futott le az agyamban
- te jó Isten, kicsi a kocsi (amit áprilisban vettünk, mert kicsi lett az előző)
- kicsi a lakás, amit két hónapja tervezünk átalakítani (na, jó, cserébe legalább nem kell, vagy igen…?)
- most indítottuk a vállalkozásunkat, dolgozhatok egyedül, miközben a feleségem és a vadonatúj gyerekem felváltva szórakoztat majd valamivel, ergó ugrott a házimozi, a nyugalom, ja és az ALVÁS!
- hogyan osztjuk meg a munkát? mondjuk ez hülye kérdés...
- Úristen, mi lesz most?!
A feleségem természetesen nem hagyott magamra a problémáimmal, és már délután remek ötlettel állt elő a lakás kérdést illetően.
Megbízható forrásból tudja, hogy a szomszéd lakást el akarják adni, mivel a nagylány saját lakást szeretne. Ha csak a felső szintet vennénk meg, akkor mi gyarapodnánk plusz három szobával, plusz egy fürdőszobával és gardrobe szobával. A lány vehetne egy kis lakást, az anyuka pedig igazán könnyedén átalakíthatja az alsó szintet, ami lássuk be, egy egyedülálló nőnek több mint elég. Hiába, az én kreatív feleségem huszárosan megoldja egyszerre két család életét is, ha arról van szó.
Arra a kérdésre, hogy miből tervezi ezt megvalósítani, mivel a tőkénk nyolcvan százalékát most tettük bele a vállalkozásunkba, csak nagyvonalúan legyintett, mondván, hogy én mindig elveszek a részletekben, miközben ő személy szerint már a falak színeit is kitalálta, sőt, leskiccelt egy hevenyészett (méretezett) kivitelezési rajzot az egybenyitásról, valamint a födém megerősítéséről. Különben is, ha nem lennék olyan kicsinyes és kockafejű, akkor távlatokban gondolkodva az egészet lenne érdemes megvenni, hiszen akkor az alsó szint lehetne iroda, és így aztán igazán két legyet üthetnénk egy csapásra. Arról nem is beszélve, hogy egy felelősségteljes szülő gondol a jövőre, mert bármikor visszaalakítható két lakássá, és akkor ugyebár mindjárt előrébb is vagyunk a stafírungot illetően.
Félve jegyeztem meg neki, hogy akkor miért nem kezdünk el rögtön a másik két lakásra is alkudozni, hiszen az mégsem járja, hogy csak egy gyereket indítunk útnak saját lakással, mikor így már négyen lesznek.
Teagyáros
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
