"Mondjátok, miért nem lehet "normális" szülésekről olvasni, csak az extrém, komplikációkkal dúsított, horror fordulatokkal teli drámákról?"- tette fel a kérdést egy Reddit-olvasó, amire számos beszámoló érkezett, nem túl eseménydús, cseppet se ijesztő, mondhatni "normális" szülésekről.

Ezek közt volt hüvelyi szülés, tervezett császár, vagy épp császármetszés utáni hüvelyi szülés. Volt, amit el lehetett intézni 6-7 mondatban, néhány beszámoló kicsit hosszabbra sikerült, de ott sem történt semmi kiemelkedően drámai, váratlan, kockázatos, esetleg maradandó sérülést okozó dolog. A 22 éves, első babáját váró kérdésfeltevő megnyugodhatott: a szülés többnyire nem életveszélyes esemény, ezért is vállalkozunk rá akár többször is egymás után.

A beküldött történetek egyikét idézzük- és várjuk olvasóink történeteit továbbra is a bezzeganya@bezzeganya.hu címre.

"IMÁDOM elmesélni a születésem történetét! Olyan csodálatos élmény volt! Megjegyzem, én az Egyesült Királyságban élek, és bábák által vezetett szülőotthonban szültem. A babám október 13-án született.

Előző délután hát- és csípőfájdalmam volt, azt hittem, hogy túlzásba vittem, mivel új padlót fektettünk le, de este 6 körül rájöttem, hogy a fájdalom jön és megy. Elmentem megetetni a kutyát, és nem tudtam letenni a tálját a padlóra, majd 30 másodperccel később a fájdalom elmúlt és újra jól voltam..... A párom megfürdetett, és nagyon fájt a hátam. Hirtelen pisilési ingerem támadt, ezért kiszálltam a kádból, és kimentem a WC-re, ahol a nyákdugó megjelent. Próbáltam lefeküdni, de a fájdalmak nem hagytak aludni. Fél kettő körül elkezdtem mérni az időt, és körülbelül 10 percenként jelentkeztek a fájások.

3.30-ra már nem bírtam az ágyban maradni, és lejöttem a földszintre, bevettem egy kis paracetamolt, és a kanapén térdeltem. Minden összehúzódásnál lélegeztem, és elég jól bírtam.

Reggel fél hatkor a párom rájött, hogy mi történik (nem említettem, hogy szerintem fájásaim vannak, de tett egy megjegyzést, hogy "talán holnap", amikor viccelődött, hogy aznap nem szülünk), és ő is lejött a földszintre. Felhívtuk a kórházat, de úgy döntöttünk, hogy adunk még egy kis időt, azonban 6.30-ra már inkább 3 percenként jelentkeztek a fájások, így elindultunk a kórházba.

Megérkeztem, és reggel 8 óra körül vizsgáltak meg. Adtak még egy kis paracetamolt és kölcsönadtak egy „tens” (gyógyszer nélküli izomstimuláló, fájdalomcsillapító) készüléket. Volt egyfajta nyomasztó kakilási kényszerem. Ettől nagyon kényelmetlenül éreztem magam, ezért 11 körül adtak nekem egy kúpot, hogy segítsen "kitisztulni". Aztán a következő órát a WC-n vajúdva töltöttem, mert rettegtem a kakilástól.

Elkezdtem az órát nézni, hogy megkaphassam a következő paracetamol adagomat. Így 12.30-kor rávettem a páromat, hogy hívja be a szülésznőket. Volt  3-4 olyan fájásom, amitől az egész testem görcsbe rándult, így biztos voltam benne, hogy el kell kezdenem nyomni. A szülésznők meglepődtek, nem hitték el, hogy már a szülés e szakaszáig eljutottam, ezért megnézték a méhnyakamat, és valóban, addigra teljesen kitágultam! A szülőmedencébe kerültem 1 órakor, és az én tökéletes kisfiam 15.53-kor született meg. A tolófázis elég hosszú volt számomra, mivel minden egyes nyomásnál a köldökzsinór visszahúzta a babát.

Az egész vajúdásom 24 óra volt az elejétől a végéig. És soha nem kaptam meg a következő adag paracetamolt…"