Állok a réten, a tűzijáték alatt, amit a környék sajátos kulturális szokásai miatt időnként augusztus 19-én tartanak - most is. Utólag könnyű dicsőségnek értékelni és csinnadrattával ünnepelni, tűnödöm, akkortájt - mondjuk Szabó Magda Az a szép, fényes nap c. drámájából kiindulva  - inkább ugrás volt ez az ismeretlenbe, hideg restart, felejtsd el amit eddig gondoltál, ahogy eddig jónak láttad, ahogy eddig tervezted, felejtsd el az eddigi történeteidet, a dalaidat, ahogy őseid csinálták, ahogy tegnapig tetted, aztán jön, ami jön, amit nem tudsz igazán, hogy csapódik le kívül és belül.  Az eddigi úton mozdíthatatlan, átjárhatatlan kövek, ha tetszik, ha nem, muszáj másfele indulni.

"Az a szép, fényes nap

az Isten jobb szeme,

az a szép fényes hold

az Isten bal szeme,

az a futó szellő

Isten lihegése,

az a sok szép csillag:

Isten arca izzad…"*

Lehántva újkenyeret, égen villódzó tűzgömböket, szentkoronát, valójában egy hirtelen, drasztikus, utólag sikeresnek mondható alkalmazkodást ünnepelünk - olyasmit, amit egyénileg általában elintézünk egy mondattal: "hát, valahogy megoldottam...."

Jobban belegondolva meglehetősen kemény és nehéz vállalkozásnak tűnik István király azon elhatározása, hogy innentől minden másképp kell, hogy legyen. Másképp élni a mindennapokat, más rítussal köszönteni a születőt, elbúcsúztatni a holtat,   másként harcolni, másként nézni a körülöttünk lévőkre, más nyelvet, más dallamokat tanulni, mást tartani jónak és rossznak, épp csak a nap, a hold, a csillagok, növények-állatok maradnak nagyjából ugyanott, ugyanúgy.

Mikor az első gyerekemet vártam, kevergett bennem az utolsó napokban: mindjárt megszülök, jézusmária, mindjárt megszülök, jaj de jó. Volt mindenféle előkészület, mindenféle gondolat, mit fogok csinálni (nem egészen azt csináltam), mire lesz szükségem (nem egészen arra), minek örülök majd és mi bosszant (nem egészen az és nem úgy). Egy volt biztos: hamarosan itt lesz valaki, akiről nem tudok igazán túl sokat, milyen lesz a külleme, a jelleme, mit szeret és mit nem, de valahogy el kell a helyzettel boldogulni, visszaút nincs, becserélni nem lehet, ez nem az a helyzet, amikor az van, hogy anyám, én nem ilyen lovat (pardon, gyereket) akartam.

Nagyanyám, a Julis augusztus huszadikán szülte az utolsó fiát, ő lett az én apám. Mi járhatott a Julis fejében, tudta-e, hogy ez az utolsó fia? Ha tűzijáték nem is, volt-e a faluban ünnepi búcsú, körmenet, gondolt-e a Julis véle?

Mielőtt valaki közhelyparádéra gondolna eme gondolatok kapcsán: ezen a nyáron, ha nem is kollektívan, de egyéniben meg kellett élnem ezt. Nem, nem szültem gyereket - épp ellenkezője - de álltam kőomlással eltorlaszolt út előtt, ami az eddig kitaposott, bejáratott, ismert ösvény lett volna. Leadtam egy napra nagyjából mindenemet, testem, tudatom, eddigi létezésem, mint valami ruhatárban, nem egészen tudva, mit és mikor kapok vissza belőle. Bár egyelőre úgy tűnik, a dolog meglepően kezelhetőre sikerült, még korántsem mondhatom, pontosan látom, mi van ezen az úton akár néhány hét, hónap, év múlva -  annyira se vélem látni, mint annakelőtte. Tűzijátékra meg végképp nem látok még egyéni műsorszámban indokot, hacsak azt nem, hogy rövid távon tényleg sikeresen feltápászkodtam. (azért annak őszintén örültem, hogy már saját lábamon bámulhatom a színes fényeket)

Egyéni életünkben viszonylag kevés ilyen határ van, a természet inkább a lassú, fokozatos változást preferálja - legyen időnk hozzászokni. Tulajdonképp abban is bölcs, hogy növekvő hasunk felett normálesetben 38-40 hétig morfondírozhatunk, hogy majd hogy fogjuk lekezelni az előttünk álló helyzetet. Odaérhetünk fejben, míg valójában odaérünk. Persze aztán odaérünk vagy se, arra készülünk-e valójában, ami jön - egyénileg változik. Ahogy az is, mennyire érezzük váratlannak és erősnek a váltást, ami jön vele.

Akár ünnepeljük tűzijátékkal utólag, akár csak "na ezt is megúsztam" felkiáltással emlékezünk rá, megúszhatatlan, elkerülhetetlen, kivédhetetlen. Készülni lehet rá, valahol arra is, hogy nem olyan lesz, mint ahogy várjuk, ahogy készülünk rá.

Szülés, születés, váltás, változás előtt és után lévőknek, tűzijátékkal vagy anélkül ünneplőknek üdvözlettel,

 

Vakmacska

 

*Forrás: Szabó Magda: Az a szép, fényes nap

 

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?