30. hét
Nos, véget ért a nyaralás, a bőrünk nem, csak a pénztárcánk égett le. Nem kicsit, nagyon. Köszönhetően az autónknak, amit a férjem még indulás előtt elvitt a szerelőhöz átnézésre. Mégiscsak nagy út várt ránk, nézze meg, minden rendben van-e. Nem volt. A kipufogót tartó vas elrozsdásodott, ki kell cserélni. Jó, legyen, két kis vasdarab (merthogy két kipufogós az autónk) csak nem kerül egy ökör árába. De került, mert a vasdarab össze van hegesztve a kipufogóval, az egészet kellett cserélni. Így rögtön ugrott 700 eurónk. Mit mondjak, nem volt őszinte a mosolyom.
Visszafelé úton pedig elfüstölt egy általam bizbasznak hívott, hivatalos nevén kopó-forgó alkatrész. Annak a cseréjét és árát most várjuk. Így egy kissé csóringer lett a nyaralásunk, de azért a kislányunk élvezte, sikerült egy olyan szálláshelyet kifognunk, amibe én beleszerettem, annak ellenére, hogy a bútorok a 80-as évekből maradtak ott. Ettünk lángost, fagyiztunk is. Még én is, mert találtunk olyan fagyizót, ahol négyféle tejmentes is volt. Hűűű, bőség zavara volt. Igaz egy kicsit félve ettem meg, de utólag kiderült, hogy tényleg tejmentes volt, nem lettem tőle rosszul. Sikerült egyébként egészen jól tartanom a tejmentes diétámat, csak a visszaúton kapott el az ideggörcs. Reggelinél alig tudtam mit választani egy autós megállóban, mert szinte mindenben volt tejtermék. Volt viszont rántotta, jó legyen. Na, a pasas csinálja is számomra kissé érdekes módon, de hát nem szólok bele, ahány ház, annyi szokás alapon. Amikor is hirtelen kézmozdulattal megfogja a tejesdobozt és már löttyinti is bele a serpenyőbe. Még felsikítani sem volt időm.
Még megszórta sóval meg borssal és már adta is. Szuper. Most akkor megegyem vagy sem? Hát most már ki van fizetve, eszem belőle, egy alkalmat kibírok. Még „szerencse”, hogy úgy megsózta, hogy csak a felét tudtam megenni. Konkrétan mintha sót nyalogattam volna. Legszívesebben sírva fakadtam volna, hogy én megpróbáltam a diétámnak megfelelően enni, de nem jön össze, ráadásul egy valag pénzt is kifizettem érte és még ehetetlen is volt. Estére pedig jelezte a gyomrom, hogy nem stimmel a helyzet. Szerencsére reggelre elmúlt és újra itthon vagyunk Németországban, ahol kontrolláltan tudok enni.
Budapesten pedig meg kellett állapítanom, hogy teljesen „vidéki műtyúk” lett belőlem. Először is két napba telt, míg megszoktam a levegőtlenséget. Zavart a sok ember és a hatalmas forgalom, meg annak zaja is. Na, meg a szagok! Rosszul nem lettem, de megállapítottam magamban, hogy inkább a teheneket szagolom, mert az egységes szag, mint a mindenhonnan rám törő ilyen-olyan behatásokat. Rengeteg ügyintéznivalónk is volt, illetve mentünk ide-oda, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Annyira nem figyeltem magamra, meg is lett az eredménye: beszereztem 3-3 striát a hasamra. Egyszerűen elfelejtettem kenni magam, amikor meg eszembe jutott, a krémet nem találtam. Bár lehet, hogy kenés nélkül is tigriscsíkosodtam volna, ki tudja. Csak amikor már nagyon viszketett a hasam, akkor figyeltem fel, hogy hoppá, „idejét sem tudom, hogy mikor kentem magam utoljára”.
Ami egy kicsit jobban aggaszt, hogy megdagadt a lábfejem, főleg a bal, és habár mindig lejjebb ment reggelre, azért teljesen nem múlt el. Anyukám meg állandóan zsörtölődött velem, hogy mert nem pihentetem, mindig kell valamit csinálnom. Részben igaza van, de amikor olyan ritkán vagyunk otthon, akkor mindig felgyűlnek a teendők, muszáj végezni velük. Főleg úgy, hogy most egy jó ideig biztos nem látogatunk haza, mivel nem tudom, hogy Bogyó mennyire fogja viselni az autóutat. Pláne ilyen hosszút.
Hétfőn rögtön mennem kellett ctg-re. Mivel csak délutáni időpontot kaptam, vinnem kellett a kislányomat is. A hátam közepére nem kívántam az egész hercehurcát, de hát ez van. Rohanhattunk a vonathoz ovi után, hogy időre odaérjünk. Szerencsére a kislányom épp kooperatív volt, így elkaptuk még a vonatunkat, nem késtük le a ctg időpontját. A szokásos vizeletvizsgálattal kezdődött az egész, ami nagyon tetszett a leánykámnak, hogy „anya pohárba pisil”. Szerencsére minden rendben, nincs benne extra fehérje. A vérnyomásom is rendben, viszont két hét alatt híztam majdnem 4 kilót. Hmmm, lehet, hogy jobban sikerült a nyaralás, mint terveztem. Az biztos, hogy a lovagi éttermes vacsi után csak görgetni lehetett. De hát valahogy meg kellett ünnepelnünk, hogy 5 éve vagyunk házasok és 10 éve “”szórakoztatjuk” egymást.
Megemlítettem a hebammenak, hogy dagad a lábam. Akupunktúrát javasolt rá, én meg nem ellenkeztem. Úgyhogy a ctg után a kislányom kerek szemekkel figyelte, hogy tűket szúrnak anya lábába. Szerinte „tüskés lettem”. Kaptam még instrukciókat, hogy milyen gyógynövényes teát igyak, illetve vacsira egyek főtt krumplit meg túrót. Mondtam, hogy a túró nem játszik, úgyhogy zöldség lett az ajánlás meg maradt a főtt krumpli. Most várom a „csodát”, meglátjuk tényleg segít-e a tűszurkálás. Egyébként a hebamme mondta, hogy múlt héten itt is meleg volt és egész héten szinte az összes kismamának be volt dagadva a lába. Úgyhogy egész héten szurkált.
Megnyomkodta még a hasamat is, és megállapította, hogy Bogyó továbbra is faros. Ja, és megjelent az előtejem is, szerencsére azért nem folyik, csak ha megnyomom, akkor egy-két csepp kigördül. Azért ez megnyugtat, hogy kaja lesz.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
