photo © 2010 celinecelines | more info (via: Wylio)Ha azt mondom Amerika, mi jut eszedbe? Kóla és hamburger? Grand Canyon és New York? Filmsztárok és elhízott emberek? Apropó elhízás. Dél-Floridában előfordulhat, hogy az egészséges, de súlyos nőket magánpraxisban nem látják el súlyuk miatt. Milyen túlsúly? Nos, konkrétan a 200 font, azaz nagyjából 91 kg feletti nőkről van szó.

A Sun Sentinel felmérésében ezt egyes orvosok azzal indokolták, hogy berendezéseik nem tudnak kezelni egy bizonyos súly feletti embereket, és így nehezebb a diagnosztizálásuk, illetve attól is tartanak, hogy a túlsúlyos pácienseknél nagyobb a szövődmények kockázata. Bizony. Műhibaperektől félnek ezek a jóemberek. A megkérdezett magánpraxisok kb. 15 százalékánál a túlsúlyosok előtt így hát a rendelő zárva marad. A túlsúlyos terheseket egyébként is általában szakrendelésekre irányítják az amerikai orvosok a terhesség és szülés közben lehetséges szövődményektől, és az ezzel esetleg együtt járó költséges perektől tartva, de mostanában a magánorvosok már nem terhes nőket is elutasítanak a súlyuk alapján.

Az orvosoknak persze jogában áll a betegeket máshoz irányítani bármilyen, nem diszkriminatív okból. Az Amerikai Orvosi Szövetség szerint például nem utasítható vissza beteg ellátása faji, nemi okból, szexuális irányultság vagy a fertőző betegségek miatt, ugyanakkor lehetőség van a páciens átirányítására, ha az orvos úgy véli, hogy hiányzik az illető ellátáshoz szükséges megfelelő orvosi ismerete. Számomra ebből az következik, hogy az elutasításra az indok nem önmagában a túlsúly szokott lenni, hanem valami kamu halandzsa a megfelelő ellátásról.

Persze a túlsúly miatti elutasítás mások szerint igenis diszkriminatív, és nem szabadna megbélyegezni ezeket a nőket. Dr. Robert Yelverton, a floridai Szülészeti és Nőgyógyászati ​​Társaság elnökségének a tagja is úgy véli, ez nem jó politika, hiszen a túlsúlyosoknak is szükségük van orvosokra. Sőt, ha arra gondolunk hány elhízott ember él a kontinensen, jó pár rendelő örökre lehúzhatná a rolót ilyen filozófia mellett.

Most pedig elképzelem, hogy a magam részéről, ha ebben a súlycsoportban mozognék, bizony igencsak kiakadnék, ha a csilivili rendelőben először a mérlegre állítanának, majd a modellalkatú asszisztens finoman, de félreérthetetlenül elhúzná csinosra sminkelt száját és még megmérné a vérnyomásomat (ami ekkorra nyilván erőteljesen emelkedett lenne). A kolléganőnek persze előbb odavetné, te Mary, van egyáltalán EKKORA vérnyomásmérőnk? Végül a kedves doktor úr közölné, hogy sajnos nem vállalja a vizsgálatot, menjek a közkórházba ezekkel az adatokkal. Búcsúzóul még hozzátenné: a recepción Marynek kifizetheti az első konzultáció díját.

 

Forrás

Center