Ribizli Peti napja úgy indult, mint bármelyik másik nap. A szomszéd szobában fél hétkor megszólalt anyu ébresztőórája, átható, éles csörrenéssel. A csörrenés hosszas csörgésbe, majd dühös csergésbe, aztán vad csörömpölésbe fordult. Tompa puffanás, és az ébresztőóra elhallgatott. Peti villámgyorsan kiugrott az ágyból.
Máskor még lustálkodott pár percet ilyenkor. De ma sietni kellett, aznap reggelre ugyanis különleges tréfát eszelt ki. Tudta, hogy csak néhány perce van, aztán anyukája bejön szólni, hogy „Jó reggelt, ébresztő, hasatokra süt a nap, ki az ágyból!” Rázogatni kezdte még szendergő öccsét, Palikát.
– Palika! Palika! – súgta izgatottan.
Palika nem mozdult.
– Palika!
– Mi az? – nyögte Palika álmosan.
– Tréfareggel!
Palika szemei felpattantak.
– Tréfa? – kérdezte, mint aki nem hallotta jól, aztán felült. Ásítva figyelte, ahogy Peti gyorsan leveszi a pizsamáját, felöltözik, aztán a farmerja és pólója fölé megint felhúzza a pizsamát, és visszabújik az ágyba.
– Ha anyu bejön, szuperideges lesz! – magyarázta Peti értetlenül bámuló öccsének. – Aztán mikor már nagyon kiabál, egyszerűen csak levesszük a pizsamát, és jót nevetünk!
Palikának leesett a tantusz és ő is gyorsan vetkőzni kezdett, aztán öltözni, farmer, ing, pizsama. Nem sikerült tökéletesen az álcázás, mert a rövid ujjú pizsamája alól kilógott a kockás ing ujja, Petinek meg a pizsamanadrág lábszára alól kikandikált a farmernadrágja. Léptek közeledtek. Peti és Palika fürgén visszabújtak az ágyba, és nyakukig húzták a takarót. Nyílt az ajtó.
– Jó reggelt, ébresztő, hasatokra süt a nap, ki az ágyból! – harsogta vidáman a belépő anyu.
Peti horkolva alvást színlelt, Palika pedig, kilesve félig lehunyt szemhéja alól, utánozta. Anyu várt néhány másodpercet.
– Ki az ágyból, fiúk, tíz perc múlva reggeli! – azzal kiment a szobából.
Peti és Palika lélegzetvisszafojtva feküdtek tovább. Eltelt tíz perc. Aztán még öt. Aztán még kettő. Palika szipogni kezdett.
– Ne menjünk már ki?
– Ugyan már! – válaszolt fensőbbségesen Peti. – Akkor nem sikerül a tréfa!
Tovább feküdtek tehát, Peti magabiztosan, Palika kicsit megszeppenve. Hirtelen csattanva vágódott a falnak az ajtó, mögötte a dühös anyu.
– Hát jó! Ti akartátok! Peti ma duplán gyakorol a furulyán, Palika pedig nem viheti be az oviba a Középkori Harcost!
Palika – szégyen, nem szégyen –, elsírta magát. Éppen ma kellett Petinek kitalálnia ezt a tréfát, amikor az oviban kedvencjáték-bemutató volt! Palika nagyon büszke volt a születésnapjára kapott Középkori Harcosra, aki igazi pajzsot és sisakot viselt. Anyu értetlenül meredt a síró Palikára.
– De hát mi ez az egész, most meg miért sírsz?
Peti kiugrott az ágyból, gyorsan levette a pizsamát, és fülig érő szájjal kiáltotta:
– Tréfareggel!
Anyu értetlenül nézett egy pillanatig, aztán nevetni kezdett. Peti vihogva a szoba közepén ugrándozott, Palika pedig a kezébe fogta a Középkori Harcost, és odasúgta neki:
– De jó, mégis eljöhetsz velem az oviba!
Edina
