A spanyol kormány elkészítette egy törvényjavaslat vázlatát, amely szerint a 18 éven aluli gyerekek, nemüktől függetlenül, kötelesek lennének a házimunkából kivenni a részüket. A szabály a gyermekvédelmi törvényjavaslat  „A gyermekek jogai és kötelességei” részében található, ami arra is kitér, hogy a kiskorúaknak tisztelniük kell szüleiket és tanáraikat, és a tanuláshoz is kellően nagy igyekezettel kell hozzáállniuk. A törvény, ha megvalósul, további részeiben arra is kitér, hogy kik azok az emberek, akiknek tilos lesz kiskorúakkal, vagy azok közelében dolgozni, és bűncselekménnyé nyilvánítja azt, ha egy gyerekkel dolgozó felnőtt nem jelenti, ha egy rábízott gyermek bántalmazás áldozata.

Vajon jó ötlet törvénybe tenni, hogy a gyerekek házimunkát végezzenek?  Egyesek szerint a politikusoknak semmi joguk beleszólni a családok működésébe. Mások szerint pedig a házimunka netovábbjainak elsajátítása az életre nevelés szerves része kellene, hogy legyen, ugyanúgy, mint az iskolába járás, és az alapvető személyi higiénia. Ha a szülő úgy neveli a gyereket, hogy az felnőtté válva képtelen ellátni önmagát és leendő saját családját, ugyanúgy elmulasztotta szülői kötelességét, mint ha nem taníttatta volna meg írni és olvasni. A spanyol törvény vázlatát megíró politikusok a második véleményt osztják.

Abban mindenki egyetért, hogy a mi „nyugatias” kultúránkon kívül a gyerekek már egészen kiskoruktól kiveszik részüket a háztartásból. Segítenek az ételek elkészítésében, esetleg már hároméves koruktól tűzifát gyűjtenek, zöldséget szeletelnek, vagy a kistestvéreikre vigyáznak. Nemcsak a szobájukat takarítják ki sokadik könyörgésre, de a közösből is ki kell venniük a részüket, amint járni tudnak. Ezzel nemcsak, hogy egy életre szóló ismeretet sajátítanak el, de a felelősségek hatására érettebbek is lesznek. Ez Magyarországon is így volt, nem is olyan régen. A tendencia azonban abba az irányba tart, hogy a felnőttek minden elvégeznek, míg a gyerekek „gyerekek” lehetnek, azaz a saját szórakoztatásuk a fő tevékenységük. A realitás az, hogy a többségnél a szülő (leggyakrabban az anya) elkészíti a vacsorát, mialatt a gyerek játszik, tévét néz, vagy iPadezik (mindegy, csak ne legyen láb alatt), utána sokadik hívásra hajlandó az asztalhoz fáradni, ahol elfogyasztja az ételt, aminek maradékait, és az edényeket megint csak a szülő takarítja el. Az általános nyugati megközelítésben az iskola és a házi feladat a gyerek „munkája”, és minden más idő szabadidő számára, amivel ő rendelkezhet. Ez a szabadidő egyre gyakrabban a képernyő előtti ülést jelenti.

Sandra Hoffereth professzor a University of Maryland egyetemen a gyerekek időbeosztásait vizsgálta, és arra a végeredményre jutott, hogy a mai amerikai gyerekek és tinik kevesebb, mint fél órát töltenek egy nap háztartási teendőkkel (ebben benne van a saját maguk után való elpakolás is). Ennél is érdekesebb a tendencia, hogy 1981 és 2003 között ez az idő 25 százalékkal csökkent, évről évre kevesebb. A szakemberek szerint ez egy igencsak nem kívánatos jelenség, mert a házimunka során a gyerekek felelősségérzetet sajátítanak el. Ha a gyerekeknek kell a tiszta ruhákat eltenniük, sokkal kevésbé hagyják azokat szét. Ha minden étkezés után nekik kell összeseperniük az asztal alatt, megtanulják, hogy rendesebben egyenek. Ha a szülő, mint szobalány, séf, mosónő és takarítónő a gyerekeit minden területen szó nélkül kiszolgálja,  a felelősségérzet nem alakul ki, a szülő munkája sincsen értékelve, és az önellátásra képtelen felnőtteket indít az életbe.

A témára a New York Times is kitért nemrégen, és blogjában megjelentetett egy táblázatot, ami 2-3 évestől a tinikorig listázza azokat a feladatokat, amiket a kicsiknek érdemes, sőt tanácsos lenne elvégezni. A táblázatot szülők tízezrei osztották meg a Facebookon, egyesek buzgó bólogatások közepette, mások meg „ó bárcsak!” megjegyzésekkel. A blog szerint már egy 2-3 évest rá lehet szoktatni, hogy a kistestvér számára a törlőkendőt és pelenkát odahozza, a könyveket a polcokra visszarakja, és a szemetet maga után mindig a kukába rakja (és ne a szülő kezébe adja). A 12 éven felüliek pedig eljutnak oda, hogy egy egyszerű, de teljes ételt elkészítsenek, vasaljanak és porszívózzanak.  A blogbejegyzés népszerűsége azt mutatja, hogy a modern szülők gyakran teljesen elveszettnek érzik magukat a témában, és hatalmas szükségük lenne kézzelfogható segítségre abban, hogyan kezeljék a gyerekek házimunkáját.

Természetesen a fenti spanyol törvényjavaslat semmiféle praktikus tanácsot nem ad a szülőknek, sőt, még a megfelelő büntetésre sem tér ki arra az esetre, ha a gyerek mégis az iPadet vagy az X-Boxot választja a terítés helyett.  Sokan talán ezért érzik üres szabálynak. A „vidd le a szemetet, mert az a törvény!” hatására valószínűleg nem fog túlságosan megszeppenni a szobájában ufókra lövöldöző 16 éves.

Mellesleg nem ez az első eset arra, hogy Spanyolországban a házimunka politikai, vagy hivatalos téma lett. A házassági szerződés 2005-ös átírása folyamán egy olyan részt tettek bele a polgári esküvők alatt aláirt dokumentumba, ami a spanyol férjeket (akik hírhedten a „tradicionális munkamegosztás” hívei) arra kötelezi, hogy a háztartási munkákból és a gyerekek és az idős rokonok ellátásából vegyék ki a részüket.  Mielőtt bárki vigyorogva azt kérdezné, hogy „dehát hogyan lehet erről meggyőződni, és mi a lusta férjek büntetése?”: állítólag egy esetleges válásnál fel lehet hozni a sérelmeket a bírónak, aki köteles azokat figyelembe venni.  A válások aránya Spanyolországban a legnagyobb az EU-n belül, négyből három házasság válással ér véget. Talán nem is véletlenül.

Másutt