Milyen házasságról álmodik egy fiatal nő? Hát, nem olyanról, mint a házasságok általában. Sokan nem akarják megoldani együtt a problémákat, ha mégis, nincs hozzá partner. Nem akarok tanulságot levonni, csak elmesélek egy történetet. Mondhatnám inkább: pletykát, ami az ismeretségi körömben kering.
A szomszéd faluban él egy szép nagy házban két gyerekével az egyszeri lány. Vele esett ez a történet. Egyszeri lány, mikor még fiatal lány volt, megismerkedett egy férfival. Pontosabban a tökéletes férfival. Akiről azt hisszük, hogy kuriózum, és ezen a galaxison csak egy termett belőle. A két fiatal egymásba szeretett. Csodálatos hónapokat töltöttek együtt, andalogtak a holdfényben, körbemotorozták a Fertő-tavat, közös albérletbe költöztek. Néhány év múlva összeházasodtak, s két gyönyörű gyerekük született. Az egyszeri lány jó anyuka lett, a tökéletes férfi pedig jó apa. Éjjel-nappal dolgozott, hogy mindent megadjon a családnak.
Nemsokára építkezni kezdtek, s szép nagy házat húztak fel a falu legszebb utcájában. Az egyszeri lány – vagy inkább asszony – szerencsésen talált munkát is magának, mikor a gyerekek oviba kezdtek járni. Napi hat óra, csak hétköznap, igaz nem túl magas bérért. A férfi nagyon jól keresett, de ennek természetesen ára volt. Későn ért haza, mindig fáradtan. Építési vállalkozó volt, maga is dolgozott az embereivel. Néha lecsúszott neki egy-két sör, s már az esti film vége előtt álomba dorombolta magát. Az egyszeri asszony munka után előbb hazaért, mint a gyerekek. Kicsit pakolgatott, főzőcskézett, mikor a gyerekek iskolások lettek segített a háziban, szóval tette a dolgát. Volt néhány barátnője, akikkel csetelgetett a neten, megnézte a kedvenc sorozatát. Várta haza a férjét. De a férfi későn jött. Majdnem mindig.
Mikor hazaért, sem az volt az első gondolata, hogy – persze szigorúan csak fürdés után – szerelmesen asszonya karjaiba vesse magát. Mert az asszony erről álmodott. Szerelemről. Férfiról, aki még mindig eldobja az agyát a csinos asszonykától meg egy csipkés fehérneműtől. Aki néha hoz virágot. Nyaralni is jó lenne, kettesben. Régen pénz nem volt rá, most idő nincs, a legnagyobb hajtásban nyaralni? Ugyan. Néha elszégyellte magát, ha a fáradt párjára nézett. Aztán meg arra gondolt, akármilyen fáradt is, azért amire akar, most is szakít időt. Csak rá nem. Ami azt illeti – egy unatkozó asszony és egy fáradt férj – nem jó párosítás. Mikor többszöri veszekedés, vita és különszobába vonulás után az egyszeri asszony rájött, hogy bizony az ő érzelmi életével már senki sem óhajt törődni, elszomorodott. S nagy szomorúságában egyszer csak feltűnt neki valaki. Valaki, aki eddig is ott volt az orra előtt. Igen, a férfi. Aki eddig is nagyon nyájas volt, és mintha eddig is olyan huncutul villantak volna a szemei, mikor beszélgettek. A férfi szerette a csajokat, több házassága is volt, sőt, van most is. Gyerekek is, jó pár. Fellángolt a szerelem, mit lángolt, perzselt. Egyszeri asszony úgy érezte ilyenben még nem volt része. És megvilágosodott.
Hogy a tökéletes férfi nem is volt tökéletes. Nem is volt igazi szerelem. Csak valami olyasmi. Rózsaszín fellegeken úszott, közben persze rettegett, hogy kiderül. Néha a gyerekekre gondolt, és százszor megbánta az egészet. Néha magára gondolt, és tervezgette a jövőt, a még tökéletesebb férfival. Erről vele még nem beszéltek. Teltek a hetek, hónapok, és a nő oldalát egyre jobban kezdte fúrni a kíváncsiság. Mi fog most következni? Aztán történt valami. Lebuktak. Kitudódott. A megunt férj nem tombolt, nem ordított. Bevágta az ajtót, órák múlva jött haza. Kért. Könyörgött. Hasztalan. A nő a lelke mélyén kicsit örült. Megszabadult a hazugság terhétől. De kapott helyette másikat. Elválnak és ezt a gyerekek is tudják. Rá haragszanak, mert az iskolában elmondták nekik, miért fognak külön élni a szüleik. A férfi elköltözött. Az egyszeri asszony pedig egyedül él a házban, a két gyerekkel, éppen válik, és folytatja a viszonyt. A férfi sunyiban jár hozzá, mikor a gyerekek az apjuknál vagy a mamánál alszanak, sötétben, hogy a falubeliek ne röhögjenek. Mert az emberek valamiért nagyon szeretnek ilyen dolgokkal foglalkozni. Jobb, mint a ValóVilág.
A férfinek eszében sincs válni. Ott is kitudódott, de megoldják. Vagy legalább úgy tesznek, mintha megoldanák, aztán megy minden a régi kerékvágásban. Telnek a hónapok. Egyszeri asszony egyre ingerültebb, már a szex sem olyan. Egyre többet rágja a férfi fülét, váljon el, vagy történjen már valami. A boltban érzi a szúrós tekinteteket a hátán. Hogy ezeknek sincs jobb dolguk… Nincs, hát, persze, azon mégsem csámcsoghatnak, hogy lopott a gyerek a műszaki boltban, vagy hogy a Pista két éve odajár ahhoz a kis… Sokkal érdekesebb másokkal foglalkozni, látni, hogy ott sem mennek olyan simán a dolgok. Na ugye. Egyszeri asszony nem sokkal múlt harminc. Csapdába esett. Már azt sem tudja, mit érez. Ez a férfi sem jobb, ráadásul inni kezdett, virágot sem hoz már. Lehet, jobb lett volna maradni. Nem is volt olyan érzéketlen az a férj. Hiszen mikor szabadnapja volt, csak elmentek ide-oda, csak odabújt esténként… Pedig akkor minden olyan elviselhetetlennek tűnt…
Biztosan ti is láttok ilyen kapcsolatokat magatok körül. Ilyen közhelyes történetet, gondolatokat. Soha nincs egy hibás, ezt tudjuk. De szabad engedni az érzelmeknek? Vagy az érzelmek teljes hiányának? Kell-e engedni egyáltalán, vagy harcolni a végsőkig? Lehet-e és érdemes-e mindent ésszel irányítani? Ez a férj nem volt alkoholista, erőszakos, csalfa, csak fáradt. Talán az a fajta ember, aki nem törődik sokat az érzelmekkel. Magamról tudom, hogy én nem így cselekedtem volna. De ti mit tennétek?
Juditty
