19. hét
A héten rám jött a takarítás-elpakolás mánia, persze sehol nem tartok. Szó se róla, van, aki hátrafelé segítsen. Viszont legalább a papírokat, bejövő leveleket elkezdtük szkennelni kereshető pdf-be, és feltölteni „felhőbe”. Kezdtem már unni, hogy nem tudom, melyik papírt hova sikerült elraknom, az eddigi rendszerezés nem vált be. Számláink jó része online megy, viszont, ha a biztosításról vagy egyéb levelektől van szó, nem szkenneltük korábban. A nyomtatónk alapból rendelkezik ilyen feltöltős funkcióval, csak eddig nem igazán volt mivel beállítani, így most jutottunk oda, hogy működésre bírjuk. Azóta minden bejövő levél megy a szkennerbe. Tuti, hogy összefüggésben van a dolog a babavárással. Rendet akarok rakni, vagy legalábbis valami rendszert létrehozni.
Leszereltük a kiságy oldalát is, mert rájöttünk, miért nem aludt szívesen a helyén a gyerek az utóbbi időben. Nem szereti a sötétet. Mióta a férjem karácsonyi fényekbe öltöztette a lakást (imádja az ünnepi fényeket), nincs sötét végre a szobánkban, így végre ott alszik a gyerek is az ágyában. Folyamatosan a nappaliban a kanapén akart ezelőtt, de ott mindig megy egy kis led világítás. Azt azért észrevettem, hogy elég sokat forgolódik, és éjszaka is van kis nyűgösködés. Hogy ez a kókuszmatraca miatt van-e, vagy sem, nem tudom. Amit ki tudunk próbálni, hogy amint Mana ágyát is összeraktuk, belefeküdhet, kipróbálhatja. Abba szivacsmatracot vettem, jó minőségűt, nem puha, de nem is túl kemény habszivacs. Ha tetszik neki, akkor az övét is lecserélem, hátha tényleg ez a 8 centis kókusz a gond.
Amúgy végre elkezdtem „hízni”. Az utolsó menstruációhoz képest ugyan még csak egy kiló jött fel így lassan a félidőig, de kezdem azt gondolni nem reális a kezdősúlyhoz mérni magunkat. 98.8-99.4 közt voltam az utolsó menstruációkor. Folyamatosan azt érzem mostanában, hogy fogyok. Leesik rólam a terhesgatya. Halál komolyan. Baromi vicces lehetek, ahogyan megyek az utcán és rángatom vissza magamra, mert különben kinn lenne a bugyim. Mindeközben a mérleg otthon kereken 100 kilót mutat.
Leesik a karikagyűrű is az ujjamról, amit így kénytelen is voltam elrakni. Egyik nap a munkahelyen hűlt helyét találtam. Pánik a köbön, de szerencsém megvolt, megint a hátizsákom nyelte el. Így - fő a biztonság - szépen visszatettem a dobozába.
Jövő héten van a 20. heti ultrahangom, ott kapok MatB1 nyomtatványt is. Ezt kell a munkáltatómnak leadni, kiegészítve egy külön papírral, hogy akkor mennyi ideig is lennék távol. Mint már korábban írtam, a munkáltatótól nem járna semmi, de a személyzetis csajszi annyit mondott, na, majd kitalálunk valamit. Ott hüledeztem. Tudom, hogy az anyasági támogatásuk-fizetésük nagyon jó, ha már hosszabb ideje ott van az ember, de ez a mondat tényleg meglepett.
Komolyabb terhességi tünetek valahol a Holdon, attól eltekintve, hogy éjszaka rendszeresen járok ki pisilni. Párszor befigyelt a szorulás is, hadd ne részletezzem, mennyire kellemes, mikor pont a munkahelyen kerül az ember ilyen szorult szituációba.
A melleim kezdenek nagyobbodni, na, pont ez hiányzott még... Érzékenyek is, kíváncsi vagyok, tudom-e majd a lányomat szoptatni. Miért ne tudnám, hördülhetnek fel páran. A fiunkat nem sikerült. Nem volt tej. Igen, van ilyen, 5 milliliterrel egy nap már egy egynapos csecsemő sem lakik jól.
Hétvégén voltunk egy baba-totyogós-kisgyermek rendezvényen, idézőjelesen rutinos anyukaként rögtön látszott, mikre utaznak a kiállítók. Tipikusan elsőgyerekeseket tudtak szerintem behálózni a tappancslenyomat, menő bambusz előke, drága etetőszék kombókkal. Futólag tudtam csak szétnézni, a gyereket lehetetlenség volt elhozni a játszóházból.
Nálam volt egy lista, mit szeretnék venni, ha lesz. Szerencsére két dolog volt csak benne: Üveg cumisüveg – a korábbi dobott egy szaltót a konyhaszekrényből és ripityára tört - és lábzsák. Pici babánál jobban szeretem az üveg cumisüveget, sokkal tisztább hatást kelt.
Amire nem számítottam viszont, voltak végre színes babaruhák. Ráadásul olcsón. Így lett egy piros bodyja Manának, illetve egy almazöld pizsit kap majd a bátyja meg ő is. A bátyjának volt pár fehér ruhája, és bár kimosva raktam el őket, van, ami kissé szürkés. Fogalmam sincs, hogyan tudom majd hófehérre varázsolni, azt hittem, én rontok el valamit, de a nannym is panaszkodik, hogy mióta itt él, az összes fehér ruhája szürkül elfele.
Jó, hogy említettem a nannyt, mert még mindig nincs meg, ki lesz a kisfiammal január közepétől március közepéig. Nagyszülők is szívesen vállalják, férjem is tud pár hetet távolról dolgozni. Én viszont februártól már nem repülhetek, okkal. Lehet, a végén bölcsőde lesz, hamarosan kiderül.
Tildy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
