A filmekben és a kismamaújságokban: az első hetekben üdvözült mosollyal sétálsz, őrizve a Titkot. Kellemetlenségként jelentkezhet émelygés, vagy hányinger.
Valójában: nuku üdvözült mosoly. Be vagy rezelve. Ha az első, azért. Ha nem, akkor azért. Ha titkolnod kell a munkahelyeden, azért, ha nincs is munkád, akkor azért. Az émelygés és hányás nem „kellemetlenség”, hanem a kőkemény valóság. Kinyitod a hűtőt. Okádsz a mosogatóba. Bárhol, bármikor rád törhet. Nyáladzol, mint egy bordeaux-i dog. A szaglásod kifinomultabb az említett ebnél. Ha mondjuk a heroin szagától hánynál, jó hasznodat vennék a reptéren. Belépsz, és ha nem dobod ki a taccsot, már tudják: nincs drogcsempész a közelben.
A filmekben és a kismamaújságokban a terhesség többi része az alábbiakról szól. A „babócád” édesen rugdal. Te lágyan simogatod a növekvő pocakodat. Az emberek úton-útfélen kedvesek, érdeklődőek. Vár rád a kismamajóga, terhestorna. Ellazulsz, elmúlik a derékfájásod is. Csinos kismamaruhákban jársz, mert ma már nem a sátor a trend.
Valóban nagyon édes, amikor mocorog a kicsi. Egy ideig és egy pár irányba. Amúgy lerúgja a vesédet. Ráül a hólyagodra. Megsorozza a gyomrodat. Amit kívülről simogatásnak látnak, az kétségbeesett könyörgés a kicsinek, hogy rúgjon másfelé, mint addig.
Az emberek kedvesek. Kivéve akik nem. Mert ott vannak a hastaperolósok, meg a BKV harcosai. Többedik gyereknél ehhez jön még az „ebbe a világba minek?” típusú nénik, és a „becsúszott, ugye?” típusú ismerősök köre. A többiek azért tényleg jó fejek!
Kismamajóga helyett a másik gyereket kergeted a játszótéren, és egészen a boltig elmész munka után. Legalább ingyen van, igaz, nem lazít el, és a derekadat sem kíméli.
Van két nadrágod, ebből az egyik minden második lépésnél lecsúszik. Elmentél a boltba, de vagy burleszkfigurának néztél ki a ruháikban, vagy hiába hívtad Csányi Sándort, nem vette fel a telefont, hogy kisegítsen pár göncre való kessel. Elsasszézol a turiba, és megadó sóhajjal szívod be a porfelhőt pár divatos és hordható felső reményében.
A szülés a filmekben és a kismamaújságokban mindig természetes, katartikus élmény. Kicsit vicces és a gyerek apja elájul, de végül frissen sminkelve, mosolyogva nézel a kamerába.
Valóban katartikus élmény. Hülyeség, de boldog vagy. Pedig fájt, mint a rosseb. Ekkorra biztos vagy benne, hogy ha a férfiaknak kellene szülniük, az emberiség már kihalt volna. A férjed nem mer elájulni. Te szeretnél. A végén úgy nézel ki, mint egy háromnapos vízihulla, és ha elég gyors vagy, sikerül kitörölnöd a fényképezőgépből a legtöbb képet, mielőtt a családhoz jutna, és kiposztolnák a Facebookra.
A kórházi ágyon kapsz egy ajándék kismamaújságot, ami az első évekről szól. Elolvasod és rájössz, hogy ha annyi köze van a valósághoz, mint a „várandósságról” szóló újságoknak a terhességhez, most kezdődik csak a tánc...
Center
