21. hét
A négy napos munkahét egészen megszokható lenne. Eskü, be kellene vezetni. Rendesen több lendülettel dolgoztam mindennek ellenére, vagy csak simán több energiám volt, nem tudom. Mindent összevetve egészen jó hetünk volt bent. (lehet, hogy nagyon érzem már a végét..)
Pötyikém kedden nem fért meg, növekszik, tágítja a helyét. Nagyon fájdogált a hasam, sehogy se volt jó. Se ülve, se állva. Vagy a frontot éreztem, én már nem tudom. Késő délután lett, mire azt tudtam mondani, hogy na, most jó. Egyébként sokat mozgolódik már a Kicsi, leginkább reggel. Oda szoktam tenni a kezem, rendesen érezni már kívül is. Férjnek próbáltam mutatni, de ha kezet cseréltünk elbújt a Kishölgy.
A héten a hétvége bizonyult mozgalmasabbnak, kivéve a szerdát, mert akkor volt a házassági évfordulónk. Rendeltem egy két személyes bőségtálat, valamint desszertet, és szépen kettesben (hármasban) otthon megvacsoráztunk. Minden nagyon finom volt. Este még arra is volt érkezésünk, hogy távcsővel megnézzük a Jupiter - Hold együttállást, az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szép látvány volt. Jön ez az időszak, annyira imádom, amikor lehet kémlelni az eget ,és keresgélni a csillagképeket. Egy alkalmat se hagyok ki, hogy megkeressem a kedvenc csillagképünket, a Nagymedvét.
A külön program után következett a szokásos esti rutin, készültünk másnapra. Azzal persze én, kis naiv nem számoltam, hogy a jóízűen megevett étel reggelre teljesen padlóra küld. Tavaly nyár óta nem nagyon használunk itthon, csak olívaolajat, és nagyjából a sütőben sütünk sütőpapíron minden olyat, amit fritőzben sütnénk. Nos, a tál, amit ettünk, telis tele volt olyan kajával, ami pont nem úgy készült, ahogy eddig megszoktuk. Este még csak egy kicsit fájt a gyomrom, de reggelre olyan gyomorrontás-tüneteim voltak, hogy elmondani nem tudom. Remegtem a wc-n, s kb. majdhogy nem alul-felül jött minden.
Kellett egy óra, mire összekapartam magam, és a nap további részében a keksz, a tea és a húsleves volt a legjobb társam minimális mennyiségben. Étvágyam a nullával volt egyenlő. Napközben az émelygés maradt, viszont amiket magamhoz vettem, legalább bent is maradtak végre. Estére próbáltam kicsit szilárdabb ételt fogyasztani, szerencsére nem történt baj. Kis kényszerdiéta, de azt hiszem egy jó darabig se rántott sajtot, se sült burgonyát nem szeretnék fogyasztani, mert a gondolatától is rosszul vagyok.
A munkaszüneti nap végre meghozta Férjnek azt a napot, amikor a hobbijának hódolhatott. Az idő is ideális volt, igazán tavaszias. Elkísértem Őt, s amíg száguldozott, én olvasgattam, pásztáztam a tájat, sétálgattam. Sokan voltak a srácok, csak úgy rótták a köröket a pályán. Remekül éreztük magunkat, végre a szabadban. Csak úgy szívtam magamba a jótékony D-vitamint.
(Az már csak egy mellékes, hogy akaratom ellenére, két szemérmetlen pasi fogta magát és éppen velem szemben gondolta, hogy könnyít magán, így profilból volt „szerencsém” kétszer is átélni eme élményt. Nem zavartatták magukat akkor sem, amikor észre vették, hogy egyébként ott vagyok. Amikor elmeséltem Férjnek, körberöhögött, majd megkérdezte: - És tetszett?! vihogta. – Ó persze Édes, csak erre vágytam, szerinted végig néztem, tátott szájjal? Hogyne, most éltem ki a kukkoló vágyam- válaszoltam.)
Élményekkel telve, - ki ilyennel ki olyannal - késő délután értünk haza, hat (!) zsák babaruhával. Történt ugyanis, hogy Anyukám elfogadott az egyik ismerősétől (ismét) egy hatalmas adag kinőtt-átnőtt alig használt kelmét, amit aznap délután adott oda nekünk. Nem mondom, hogy nem örültünk neki, tényleg jól jön mindenféle ilyen segítség is, de azért ez már enyhe túlzás. Megköszöntük ezt is, de azért finoman a tudtára adtam, hogy mi is vennék majd valamit a gyermeknek, ha nem baj, így köszönjük, elég volt. Hálás vagyok tényleg, de ez már kb. az ötödik hely volt ahonnan kaptunk. Rengeteg méret, és köztük sok-sok kisfiús is volt. Este kilencig válogattam, s végül két és fél zsák maradt, amit fel tudunk majd használni, amellett ami eddig gyűlt.
A maradékot több felé szortíroztam: egy zsák az itteni karitászba ment, egy zsák a használt ruha konténerbe, egy-egy zsák két barátnőm kisfiának, ami éppen most jó nekik méretben. és végül egy zsák a kórház újszülött-részlegére. Kellemesen elpilledtem a friss levegőn is, de a válogatás is teljesen leszívott. S még vár rám a méretes szétosztás is, de csak ha itthon leszek, akkor lesz meg, és utána fogok majd venni bármit is, ha látom, miből mennyi van már. Shadow babakelengye listáját is kinyomtattam már, többek között az lesz a Bibliám a felkészülés idején.
A szombat iszonyú feszített tempóban telt, Férj kint én bent húztam az igát. Mostam, ágyneműt húztam, takarítottam és még főztem is. Férj, felásta a kertet, elkezdte a magaságyásokat megcsinálni, mert szeretnénk egy kis saját zöldséget termeszteni. Kis hagyma, paprika, paradicsom. Ezen kívül szőlőt metszett, és kivágta az elkorhadt tuját is végre. Rendkívül büszke volt magára, hogy milyen eredményes és dolgos napja volt. (Itt említeném meg, hogy amúgy az izomláztól alig bírt mozogni az előző napi kiruccanás után. Nem mert nyögni, mert én mindig előre tudom, hogy ez lesz, és ezt ő is pontosan tudja, hogy ilyenkor morgok, mert sose melegít be rendesen) Tényleg szép lett minden, meg is dicsértem, de azért megjegyeztem, hogy a garázs még nagyon Rá vár, mert szerintem egy komplett család is lakik már odabent, így ott is elkelne egy jókora rendrakás.
Én a dolgom végeztével még úgy gondoltam, behozom a tavaszt a lakásba. Szedtem egy csokorra valót a nyíló nárciszból és jácintból, feldíszítettem a múlt heti vásáron vett barkát tojásfának, kitettem a húsvéti dekort. Estére annyira elfáradtunk, hogy vacsora után filmezés közben bealudtunk mindketten a kanapén. Valamikor éjjel riadtunk fel, és mentünk át a hálóba.
A vasárnap abszolúte pihenéssel telt. Már csak azért is, mert megint bedurrant az arc-és homlok üregem, így kezdhettem ismét az öblítős-lámpás-inhalálós kört gyógynövény itallal és gyömbérteával. Megfogadtam, most nem hagyom abba három nap után, legalább egy hétig csinálni fogom, mert nem állapot, hogy háromhetente itt tartok. Egyszerűen nem tudok kitisztulni rendesen és nem kell, csak egy kisebb szél, hogy megfújjon, kész is az újabb gyulladás. Csak ne fájna ennyire a fejem tőle állandóan. Minden esetre most elkapom a grabancát és kiűzöm magamból ezt a nyavalyát, vagy így vagy úgy.
Mindy
