31. hét

Lássuk be: az újszülöttnek teljesen mindegy, hogy a lakás, amiben az életét kezdi, hogy néz ki. Az a fontos, hogy ne legyen egészségre ártalmas szinten koszos. Ne legyen túl hideg vagy túl meleg. Ezen kívül anya legyen a közelben és legyen mit enni. Hagyják aludni. Körülbelül ezzel vége is az igénylistának.

Mégis ott motoszkál bennem a cselekedhetnék: beindították a hormonok a fészekrakási ösztönömet. Hogy legalább egy tisztességes nagytakarításra szükség lenne, függönymosással és szőnyegtisztítással, természetesen. A könyveket át kellene válogatni végre, az üres befőttesüvegeket pedig lehordani a pincébe. Hogyan is lehetne enélkül szülni?!

Még hogy "kis" karácsony!

Hogy jön ehhez a karácsony? Kezdetben vala az elsöprő szerelem, a nagy bátorsággal elkezdett közös életünk, benne az első ünneppel kettesben. Néhány fenyőág, pár ajándék, finom bor, harapnivaló - felhőtlen öröm, hogy mi ketten vagyunk egymásnak. Aztán jöttek egymás után az évek, engem pedig orvul megtámadtak a családi hagyományaim. Hogy mit és mennyit kell főznöm-sütnöm. Be kell szereznem töméntelen mennyiségű ajándékot. El kell végeznem a teljes nagytakarítást (ablak, függöny, szőnyeg, polcok teteje), rendet kell raknom, fotózásképes szintig. Egyetlen tárgy sem lehet elöl, egy porszem se kódoroghat, csak tisztítószer a levegőben, friss ágynemű az ágyban. Valamint hetekig tartó feszültség, a célegyenesben veszekedéssel, mert ennyi mindent képtelenség elvégezni.

Pacin innen és túl

Én próbáltam magam fülön csípni, hogy ne küldjenek padlóra a hagyományaim, de nehéz volt, mert állandóan hajtott a hiányérzet. A párom többször kedvesen elmagyarázta, hogy ennek a sok-sok dolognak nincs jelentősége, de nem hatott meg. Minden évben újból és újból meg akartam mutatni, milyen az Igazi Karácsony. Egészen addig tartott a küszködés, ameddig meg nem született az első gyerekem. Abban az évben annyira kimerült voltam, hogy sem testileg, sem lelkileg nem voltam képes az érdemi készülődésre. És akkor hirtelen úgy döntöttem, hogy fütyülök az egészre. A lakásban rendetlenség maradt, még csak fel se tudtam mosni mindenhol, de megint vidámak voltunk, jó volt együtt. Majdnem tökéletes. Mégis hiányzott valami, de nem tudtam megfogalmazni, mi a bajom.

Rájöttem, és most így készülök a babámra is

Pár évvel ezelőtt Sándor Ildikó néprajzkutatót hallgattam a rádióban, mondott néhány érdekes gondolatot. Miszerint a régiek azért végeztek rituálékat az ünnepek előtt (melyek közt sok a megtisztulási, mosakodási, takarítási szertartás), hogy felkészítsék, ráhangolják saját magukat az ünnepre. Vagy úgy! Szóval igenis fontos a készülődés, ha nem felejtődik el a Valódi Célja! Írtunk egy családi listát, rajta körülbelül öt-hat fontos tétel, ami kell nekünk a karácsonyhoz, ezt nem hagyjuk ki semmiképpen. A többivel csak akkor foglalkozunk, ha marad még rá energiánk. És nem készülünk ki, nem veszekszünk.

Valami ilyesmit próbálok megvalósítani most “fészekrakásként”. Szükségem van a hangolódásra, kell egy kis takarítás és rendezkedés a lelkemnek. De - minő meglepetés - a befőttesüvegek minden jel szerint maradni fognak ott, ahol vannak.

AMK