Sűrűbb, de jobb hetünk volt, mint a múlt heti. A munkában a szokásos hajtás volt, de végre nem az a feszített tempó, ami eddig. Kicsit próbáltam utolérni magam, ami hellyel-közzel sikerült is.
Hétfőn állatorvoshoz kellett vigyük a cicánkat oltásra. Nagy élmény volt. A szokásos módon az odautat végigüvöltötte, hogy engedjük ki, az orvosnál meg úgy kellett kb. kitépni a dobozból arra a két percre, amíg megkapta az injekciót. Hazafelé szintén hangot adott nemtetszésének, de már kevésbé intenzív módon. Itthon sértődötten távozott, nem is láttuk másnap reggelig.
Kedden végre jutott időm tornára is. Kellemesen elfáradtam, nagyon jól esett végre egy kicsit megmozgatni a tagjaim. Egyre többet fáj a derekam. Biztos az ülő munka sem tesz jót neki, de megesik, hogy akkor is fáj, ha csak simán fekszem. Egyre nő a pocakom. (és szerintem vele párhuzamosan a hátsóm is) A melleim is egyre „nagyobbak” (sose volt nagy) és érzékenyek.
Szerda. Legalább egy hete rettegtem ettől a naptól. Utólag kiderült, teljesen feleslegesen. Mára volt esedékes az előre hozott 16. heti terheléses cukor vérvételem. Tudjátok az előzményeket, az IR árnyékában élek/tem, így teljesen jogosan féltem attól, hogy terhességi cukrom lesz. Nos, kár volt előre aggódjak.
Teljesen megfordultak az értékeim, és úgy beesett a kétórási cukrom, hogy az orvosom azonnal elvette a gyógyszerem, amit eddig szedtem, és annyit kért, figyeljek, hogy legyen mindig lassú felszívódású szénhidrát az étkezéseimben.
Több évig szedtem ezt a gyógyszert, és őszintén mondom nem bánom, hogy most nem kell szedjem. A 24. héten kontroll, bízom benne, ott sem lesznek rosszabbak az értékeim.
Csütörtökön azért nem semmi nap volt a munkában, nagyon elfáradtam. Mindenki egyszerre akart mindent, és a főnököm is azt hitte egyszerre háromfélével is tudok foglalkozni. Hát nem mondom, hogy nem rogytam meg, de csak készen lett minden. Hazafelé beugrottam a boltba, mert párizsis zsömlét szerettem volna enni vacsorára. Hazaérve ismét megengedtem magamnak a tornát. Teljesen felfrissített. Az edzőm javaslatára, rendeltem egy fitt ball-t, a további kismama tornákra, állítása szerint fantasztikus tornák vannak vele, és a későbbiekben is jól jöhet a megléte. Kíváncsian várom.
Alig vártam a hétvégét, csak péntek lett végre. Délután rakott kelt főztem, az egyik nagy kedvencünk Férjjel, többször is szoktam készíteni. Tudom, hogy macerás, de nem zavar, szívesen csinálom. Én mindig is barackbefőttel ettem, Férj egy darabig rácsodálkozott, majd miután egyszer megkóstolta, azóta ő is így eszi. Nekünk bejön a sós darált húsos kel íze az enyhén édes barackéval. Vacsora után a netet bújtam, és örvendezve mutogattam Férjnek, hogy mennyi minden le van árazva, amit Pötyinek kinéztem az egyik weboldalon. Végül addig tanakodtunk, megrendeltük a nagyobb babafészket, egy másik kisebb fészket, a kiságyba a rácsvédőt, nekem egy pocak támasz párnát, és a szoptatós párnát is. Szépen gyűlnek a dolgok.
Hétvégén a szokásos köröket róttuk, némi pihenés azért belefért.
Szombaton csodálatos idő volt, jól esett egyet sétálni a szikrázó napsütésen. Mivel előző nap megfőztem, így szépségdélutánt tudtam tartani. Hjaj de rám fért már! Vacsorára a főtt étel helyett úgy döntöttünk zsíros kenyér partyt tartunk, mézes teával. Azon csodálkozom nem csapta ki a szánkat a kaja, olyan jó ízűen ettünk. Én koviubival, Férj sózott fekete retekkel tolta.
Este addig böngésztünk a neten, míg nem az egyik ismerősöm posztjai között megláttunk egy szinte új állapotban lévő kiságyat pelenkázóval. Gyorsan ráírtam, megvan-e még, és irtó nagy szerencsénkre megvolt. A kisfia sajnos négy hónapos kora óta nem hajlandó benne aludni így nem látják értelmét tovább tartogatni, ezért adják el. Matracot, matrac védőt is kapunk mellé. Addig beszélgettünk, míg azt is bedobta, hogy amúgy a babakocsijuk is totál új, nem használták, csak a hordozót belőle, mert, a többi részében sem volt hajlandó "ellenni" a gyerek.
Megállapodtunk egy nagyon kedvező árban a kettőre, és megbeszéltük, hogy jövő hétvégén elhozzuk. Két nagyobb tételt kis is pipálhatunk a bevásárlólistán.
A múltkor írtam Shadow-nak, hogy segítsen abban, ha van ideje miket érdemes venni majd. Nagyon kedvesen, amit ezúton is köszönök, küldött is egy egész szép „kis” babakelengyés listát, amit mazsolázhatok, ha itthon leszek. Pár dolog már megvan, de több minden hiányzik még. Azt hiszem, van azért még időnk beszerezni a dolgokat. Lassan azt kellene eldöntenem, hol szeretnék (vagy hol tudok!) majd szülni. Kértem egy személyes konzultációt a nőgyógyászomhoz ezzel kapcsolatban, mert ugyan ő gondoz, de nála nem tudok szülni, mert már nem vállal szüléseket. Viszont vannak nőgyógyász ismerősei, akik igen.
Tervezett császáros leszek, az már biztos (reméljük nem jön közbe semmi), már „csak” egy megfelelő szakember kell, aki ebben segít.
Vasárnapra elromlott az idő, amit nagyon bántunk. Szakadt az eső. Tervben volt ugyanis, hogy a közeli városba átmegyünk a havonta egyszer tartott termelői piacra. Farsangi mulatságot hirdettek, sok-sok finomsággal. Fánkok. Minden féle és fajta. Nagyon rá voltam indulva, de sajnos be kellett érjem az Aldissal. Nagyon finom az is, de szívesen megkóstoltam volna valamilyen kézműves csodát. (tudom, tudom, sokszor ezek is túl vannak idealizálva)
Délutánra teljesen betompultam, elromlott a kedvem is. Férj azt mondta nagyon kis mufurcka vagyok, mi bajom van. Isten igazából én se tudtam megmondani, de akkor valahogy így volt „jó”. Csendben, kedvtelenül csak az esőt bámulva.
Mindy
