18. hét
Másképp keltem, agyilag. Rá kellett jöjjek, hogy senki nem fog engem/minket nézni, ha csak én saját magammal nem törődöm igazán. Eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy a munka és az ott kialakult légkör megmérgezzen se testileg, de legfőképp lelkileg nem. Bizonyos keretek között, nem fognak érdekelni dolgok. Miért is lenne az én problémám az, ha valaki nincs megbékélve egy bizonyos helyzettel, vagy épp saját magával és a gondolataival? Naaa, nem. Nem veszem a lelkemre mások terheit, van nekem épp elég.
Szóval ilyen és hasonló gondolatokkal telve indultam neki a hétnek. S láss csodát, mennyivel könnyebben és gördülékenyebben teltek a napok, úgy hogy nem görcsöltem kvázi felesleges dolgokon. Segget nem csinálok a számból, amíg nem vagyok durván korlátozva egészségileg, menni fogok a megbeszélt időpontig, a fenti mentalitással szorosan egybekötve. Se tovább. Passz.
Hétfőn volt esedékes a következő státusz a védőnőnél. Eredmény: +1 kg, és egy kiugró vérnyomás, sajnos. Magas kockázatú toxaemia miatt csak idő kérdése volt, mikor rúgja ki magát. Nincs durván elszállva, de erre már azt mondta a kezelő orvosom, hogy kezdjük el a terápiát rá, nehogy megugorjon. S kinek kell egy korai terhességi hypertónia és az azzal járó borzalmak... Így életemben először elkezdtem vérnyomáscsökkentőt szedni. Különösebbet nem érzek, bár azt sem éreztem, hogy magasabb lenne a kelleténél. Méregetem, vezetem a naplót. Egyébként a Kisasszony továbbra sem kedveli a külső eszközök használatát habteste és a szívhangja vizsgálatára. A védőnő ráhallgatott, de folyton elúszkált a mikrofon elől, harmadjára hagyta magát egy pillanatra rendesen bemérni. Eszméletlenül akaratos már most. Mondjuk, volt kitől örökölni.
Úgy néz ki, megvan, hol fogok szülni. Végül arra jutottunk a nőgyógyászommal, hogy ott leszek a legjobb helyen ahol dolgozom. Mindenkit ismerek, kedvesek, segítőkészek és az orvos akiben megbízom, jár ide heti két napot operálni. Egy programozott császár pedig ebből a szempontból még jó is. Ő operált tavaly januárban, amikor ki kellett venni a 10 cm petefészek cisztám, valamint akkor ő lelt rá a dermoid cisztámra is. Nagyban hozzá segített a jelenlegi állapotom kialakulásához, remélem most is elvállal. Hamarosan kérek hozzá egy személyes megbeszélésre is időpontot.
A hét közepén egy hatalmas csomagot kaptam az egyik ismerősömtől. Pocakolaj striák ellen, vitaminok tömkelege, pár kis body és egyéb hasznos szülés előtt is utáni dolgokat tartalmazott.
Nagyon örültem neki, konkrétan a szoptatás idejére is megvan az a vitamin, amit jelenleg is szedek, így ez nagyon nagy segítség volt.
Hosszú volt a hét, még szombaton is dolgoztunk, mert nem lettünk meg a tervezett dolgokkal így be kellett menjünk. Csúszott minden hétvégi itthoni munka, de nagy nehezen a végére értem mindennek, persze Férj segítségével. Még tulipánt is volt időnk ültetni. Csodálatos idő volt vasárnap, igazi tavaszi. Csak úgy szívtam magamba az illatokat a madárcsicsergést és a pozitív gondolatokat. Főztem egy jó adag zöldséglevest, anyukám is meglátogatott minket, egy jó masszázzsal egybekötött ebédre. Megváltás volt, kilókkal könnyebbnek éreztem magam. Az egész hátam a vállaim és a nyakam is kezelésbe vette. Egy cseppet sem bántam, és Férj is nagyon kellemesen élte meg az ő részét. Mindkettőnk háta teljesen kivolt már, így áldás anyukám minden egyes ujjbegyére, hogy ilyen jó a keze van a masszázshoz is!
Csodás naplementével kínált meg minket az ég a hét utolsó estéjén, jobb és nagyobb reményekkel töltve meg lelkünket.
Mindy
