33. hét
Bő három héttel ezelőtt egy péntek reggelen gyanús pöttyöket fedeztem fel a nagylányomon. Bárányhimlőre tippeltem. Telefon az oviba, hogy nem megy a nagylány, majd a napközibe, hogy nem megy a kisebbik. Férjem elvitte a Pöttyöst a doktor nénihez.
(Bréking nyúz: Azok figyelmébe ajánlom, akik a közeljövőben babát terveznek: a bárányhimlő és a rózsahimlő (rubeola) elleni oltást legalább a tervezett teherbeesés előtt három hónappal meg kell kapni. Magyarországon azok kaptak rubeola elleni védőoltást, akik 1974-ban vagy annál később születtek. Mind a kétféle himlő súlyos rendellenességeket okozhat a terhesség első három hónapjában a babának, így érdemes megfontolni az oltásokat, ha valaki nem szerzett védettséget.)
Megkértem a férjemet, hogy ne vigye be a nagylányomat a váróba a többiek közé, menjen be határozottan a doktornőhöz, szóljon, hogy fertőző beteggel van, a kertben várakoznak. Akkor még meleg volt, nem volt gond ácsorogni a napsütésben. (Nem értem, mi változott az én gyerekkorom óta: akkor külön ajtón kellett csengetnie a fertőző betegnek, az orvos jött át megvizsgálni. Itt a faluban egyik gyerekorvosiban sincs erre helyiség. Vajon ez ma már idejétmúlt szokás?)
Nos, a lányunk tényleg báránytenyésztőnek bizonyult. Kapott antihisztamin cseppet viszketés ellen, valamint egy hűsítő habot (aranyárban mérik). Megírtam az óvodás szülőtársak levelezési listájára a tényállást. Kifaggattam néhány anyatársat a tapasztalataikról és a rémhíreikről. Két hét lappangás, ami néha három. Ágynyugalom vagy valami hasonló jellegű ajánlott: egyikük szerint ez a mesefilmek és színezőkönyvek ideje. És ami meglepett: többen állították, hogy családon belül az egyre később megbetegedők egyre ocsmányabbul néznek ki. Hittem is, nem is.
A gyerekorvostól megkérdeztettem, veszélyben van-e a kisbabám a hasamban. Szerencsére nem. Én átestem a fertőzésen gyerekként. Az volna még gond, ha most szülnék, mert megbetegedhetne a baba.
Elhatároztam, hogy amíg tart a lappangási idő, minden gyerek itthon marad. Se bolt, se játszó, se vendégség. Olyan lesz, mint egy nagy közös nyaralás, csak egymással foglalkozunk. Csupa jó emlékem volt gyerekkoromból a bárányhimlőről, hatalmas bulit csaptunk a tesóimmal. Gondoltam, most valami hasonló vár a gyerekeimre.
Szerencsénk volt a jó idővel, kimászkáltunk a kertbe. Vettünk elő festéket. Érdekes könyveket lapozgattunk. Játszottunk. Még tévét is néztünk. Nagylányom egyáltalán nem nézett ki betegnek. Gombostűfejnyi pöttyökből talán három tucat a testén. Láz semmi. Az okozott gondot, hogy nem akart nyugton maradni. Még szerencse, hogy a rajzolás sokáig leköti.
Nagylányom egy hét alatt csodaszépen meggyógyult, még kapott néhány nap haladékot egészségesen idehaza, aztán ment vissza az oviba. Napról napra néztem a másik két gyerekemet, de a bárányok hallgattak. Aztán szinte hajszálpontosan két héttel a nagy pöttyösödése után a kislányomon is felbukkantak a foltok. Egy napon belül pedig a fiamon. És valóban sokkal rondábbak. Viszketősebbek. Több van belőlük. És ez a két gyerkőc látványosan beteg. Nyűgösek. Egyikük sem akar ereszteni maga mellől. Ne foglalkozzak mással, csak velük. A kisfiam negyedórákat ül az ölemben, majd pár perc múlva újból kéredzkedik vissza.
Hát itt tartunk most. Kicsit sok már a bezártság. És nagyon úgy néz ki, hogy a buli is elmarad.
AMK
