32.hét
Érdemben semmi extra nem történt a héten, kivételesen nyugodt ütemben és hangulatban telt.
A hétfői védőnői vizit sem hozott enyhülést a vérnyomásom körüli mizéria terén, sőt. A védőnő is óva intett mindenféle még enyhe fizikai megterheléstől is. Nem véletlenül akartak befektetni a kórházba - hogy az ő szavaival éljek - tényleg feküdni kell, és pihenni. Soha vissza nem térő alkalom, használjam ki, mondta. Sose voltam az állandóan fekvő, pihenő ember, de próbálom visszafogni magam. És ha őszinte akarok lenni, a szervezetem szépen behúzza a féket, ha azt érzi tényleg elég. Így amikor nem bírok magammal, és csakazértis tevékenykedem valamit, (pl.: főzök egy könnyű ebédet) is tudom, mikor kell eldőlni, mert odabent kongatják a vészharangot, hogy mostvoltelég.
Tekintve az intelmeket, és a hirtelen fel-fellépő fáradékonyságomat, kihasználva az idő többségében igyekeztem pihenni. Beiktattam egy-egy gyógyszertár kört az éppen elfogyó gyógyszereimért a faluba, mégis volt egy kevés mozgás. (érdekes, hogy ennek a sokszorosát bírtam) Rendeltem párásító készüléket és elektromos orrszívót is a Kicsinek. Egyre szűkül a bevásároló lista, már csak pár dolog hiányzik.
Megérkezett a kiságyhoz is a zenélő forgó, unicornisos-szivárványos, nagyon szép, nem giccses, ízléses.
Jövő héten bele fogok állni a kórházi csomag összerakásába, illetve kezdődhet a babaszoba végleges elrendezése (bár a festőt még a hétvégére várjuk), mert megérkezett a szekrény hiányzó része. Össze is lett szerelve, frankó nagy, nagyon sokáig jó lesz. Ezen felbuzdulva kimostam az első három méretsor ruháját Pötyinek - nem tűnt annyinak, amennyi – ami jelenleg vasalásra és hajtogatásra vár, legalább lesz mit csinálni, és ez nem is megterhelő. Aztán jöhet a többi szépen sorban.
Elkészült a terasz lebetonozása is, kb. 3 hét múlva fogják burkolni, amihez minden anyag itthon van már, Férjnek sikerült mindent beszereznie és hazaszállítania.
Szombaton volt az osztálytalálkozónk. Nem voltunk nagy létszámban (7-en), attól féltünk, hogy nem fogunk tudni mit mondani egymásnak, de nem kellett volna ettől tartsunk. Kimondottan jól éreztük magunkat, ettünk egy jót, majd továbbálltunk iszogatni- én ásványvizezni, hehe. Mindenki mesélt magáról, az okos telefonok egy-egy kép erejéig kerültek csak elő, mindenki figyelt a másik történeteire. Sztoriztunk régi dolgokról, sokat nevettünk. Este 8 felé én elbúcsúztam a kis társaságtól, mert elfáradtam, a derekam és a lábam se volt túl jó szőrben már a nap végére.
Barátnőm másnapi beszámolója alapján később az egyik osztálytársunk kertjében kötöttek ki kisebb kerti partit csapva úgy hajnal kettőig.
Mikor hazaértem tényleg úgy éreztem, hogy mázsás súlyt cipelek a végtagjaimon. Ledőltünk még egy filmet megnézni, de el tudtam volna aludni közben. Nem sokra rá végül úgy döntöttünk- mivel Férj se volt toppon, széthajtotta magát bent is, itthon is- hogy aludni térünk. Az éjféli gyógyszerem bevételéig nagyjából aludtam valamennyit, de az után egészen fél négyig (!) semmit. Forgolódtam egyik oldalról a másikra, óránként néztem az időt, ami csak telt, de én még mindig fent voltam. Nem értem miért nem tudtam pihenni, pedig fáradt voltam. Nagyon kínlódtam. Pötyi sem segített az ügyön, ő sem aludt túl sokat, igen aktív volt végig. Már kukorékolt a kakas a szomszédban, mire el tudtam aludni. A reggeli gyógyszerem bevétele után, mivel dögfáradt voltam az alig alvástól, egyből vissza tudtam pihenni. Férj is jól aludt, nagyon fáradt volt ő is.
A hét utolsó napján ebédre hívott minket Anyukám, és az éjszaka után nem is bántam, hogy nem nekem kell főznöm. Nagyon jól esett egy kis anyuféle rántott hús petrezselymes burgonyával, uborka salátával. Majd leesett a fejem az étel után, olyan álomkór jött rám. Hamarabb is távoztunk, mint terveztük, hogy le tudjak pihenni otthon. Később bedobtam egy mosást, naplót írtam, Férj a teraszt locsolta fel, és leszedte a napi gyümölcstermést. Még vacsoráztunk egyet, majd gyors tus utána ágyba bújtunk, bízva a nyugodtabb éjszakámban.
Mindy
