15. hét
Túlzás nélkül állíthatom, hogy katasztrófa hetem volt. Nekem is, Férjnek is. Nem is eresztem hosszúra a heti naplót, nem történt semmi durvának mondható.
Túl a lábujj fájdalmon, konkrétan az egész hetet belengte a tompa és nyomasztó fejfájás, ami semmitől nem múlt el. Hiába ittam, próbáltam pihenni, egyszerűen semmi nem segített. A migrén piercingemnek a hatását valami semlegesíti, vagy tudomisén. Minden esetre eddig segített, most pedig olyan, mintha ott se lenne. Az átvonuló frontok sem segítettek a helyzeten, ahogy az sem, hogy a munkahelyemen keddtől egészen a hét végéig helyettesítenem kellett, a főnököm váratlan megbetegedése miatt…
Hosszú hét volt, rengeteg munkával, nehéz volt átvészelni. Az állandó telefonok a rengeteg e-mail, a sok ügyfél teljesen kimerített. Minden délután alig vártam, hogy hazaérjek és, nos, csak a fejemből nézhessek kifelé a semmibe. Csak ne kelljen „gondolkodni.” Szinte minden nap egyformán telt, péntekre teljesen elfáradtam.
Úgy éreztem, most teljesen sikerült bedarálnia a munkahelyi mókuskeréknek, és nem volt visszatöltés. Annyi pozitív dolog történt azért, hogy a sok munka némi dicséretet és sikerélményt is érdemelt, ami melengette a lelkemet.
Pötyi is megérezte a húzós hetet. Egyre többször érzem őt bentről, de nem intenzíven, Napközben is, de este lefekvés után szokta inkább beindítani a különbulit. Úgy gondolom, mindent félre téve jól érezheti magát odabent. Ha valami számomra finomabb ételt eszem, azt ő is szokta élezni és igyekszik is ezt a tudtomra adni. Illetve azt is ha pl. olyan pózban ülök ami neki nem tetszik. Nem rest jeleket küldeni, hogy leszek szíves pózt váltani, mert ez így nem jó.
Végre véget ért a progeszteron kúra, pénteken "érzékeny" búcsút vettünk egymástól. A hétvégére sikerült kicsit lelazítani a szokásos körök mellett. A takarítást két napra osztottam így nem merültem ki annyira estére. Ki akartam pakolni a konyhaszekrény egyik részét, hogy rendet tegyek. Gyógyszereket rendszerezni, ilyesmi, de Férj szerint, ha itthon leszek lesz időm majd erre is, így ezt most elengedtem, mert igaza volt.
Szombaton kellemes idő volt kint, így Férjjel úgy döntöttünk sütögetünk kicsit. Amolyan nyarat idéző füstös szabad tüzes szalonnasütést, így február közepén. Kedvelem, hogy egyre később sötétedik, így kicsit tovább tudtuk élvezni a szabad tűz adta meleget sütögetés közben. Szuper volt, készítettünk hagymát, sonkát és kolbászt is nyárson. Kimondottan jól esett elfogyasztani az elkészül ételt.
Vacsora után este babakocsikat kezdtünk nézegetni. A határhoz közel a szomszédos országban van egy 200 m2-es bababolt, ahol szinte minden van. Megbeszéltük Férjjel, hogy ugyan nem most, de tavasszal biztosan átnézünk, hátha találunk nekünk tetszőt, és még azon túl minden mást is, amire szükség lesz/lehet. Későn sikerült lefeküdni, Férj azt mondta másnap, hogy túl is aludta magát. Hiába ivott kávét, teljesen kótyagos és kissé nyűgös volt egész nap.
A hét utolsó napján befejeztem a takarítást, és megfőztem azt a tésztás ételt, amit már nagyon régen ki akartam próbálni. Eszméletlen jó lett, pár összetevős s mégis milyen kiadósra sikerült. Ebéd után ledőltünk végre kicsit kifújni a hetet és új erőt gyűjteni a következőre. Reméljük jobb lesz, mint amilyen ez volt.
Mindy
