20. hét

A hét első napjaiban végre rávettem magam, hogy kiválogassam Boróka legutóbb kinőtt ruháit. Érzésre nem szoktam túlzásba esni, amikor a következő méretből vásárolok be neki. Két alacsony fiókban minden el szokott férni, mégis sokáig tudom halogatni a kinőtt ruhák "bezsákolását". Nem tudom más hogy csinálja, tartok tőle, hogy én kicsit túlbonyolítom, ugyanis minden ruhatípust külön zacskóba teszek, felcímkézek, majd a sok kis tasakot teszem egy "zsákba".

Mikor kitaláltam ezt a "zacskó és idő zabáló" rendszert azért tartottam praktikusnak, mert mennyire jó lesz majd egyszer, ha adott méretből nekem csak hosszú ujjú body, vagy csak nadrág fog kelleni, akkor nem kell végignéznem egy egész szatyrot, elég lesz kikapnom a megfelelő méretű body-s tasakot. Ellenben ezzel a csomagolással annyit tudok szüttyögni, hogy sokszor csak többedik nekifutásra végzek.

A lényeg viszont az, hogy alakul a kisszekrény, hogy a kettes számú picurka ruháinak is legyen majd hely. Boróka újszülöttkori ruháit még nem vettem elő, egyelőre ellenállok a kísértésnek, mint ahogy annak is, hogy minden édes 50-56-os ruhát megvegyek, amit csak meglátok mostanában.

Nem tudom, hogy ez valami mélyről jövő babona-e vagy mi az ördög, de az első terhességem alatt sem akartam "elkapkodni" semmit. Ruhákat csak a 7. hónapban kezdtem el venni, a bútorok, kiegészítők beszerzése meg csak ezután következett.

Szerintem számomra lenne nehezebb a várakozás, ha már állna a kiságy, a szekrényben sorakoznának a csöppnyi ruhák, miközben még jó 4 hónap van hátra.

A közelünkben van egy étterem, ahova néha elmegyünk hármasban. Péntek délután is átsétáltunk pizzázni. Gyerekkel is jó program, mert az étterem egy park mellett van, így ha Boróka már unja az ételre való várakozást, akkor lehet vele tenni pár kört, megnézni a közeli szökőkutat, virágokat. Most viszont nem érdekelte őt sem fa, sem bokor, teljesen megbabonázták a pincérlányok.

Először csak az egyikükkel kezdett kokettálni, mire sorra álltak meg körülöttük a csajok ámuldozva, hogy Boróka mennyire közvetlen és aranyos, ami csak olaj volt a tűzre. Boróka először mindegyiküknek odaadta a plüss majmát, ezzel totálisan lekenyerezve őket, majd aki leguggolt mellé, azt meg is ölelte. Én totálisan zavartan figyeltem a jelenetet. Néha érthetetlenül anyás, és még pisilni sem tudok elmenni anélkül hogy sírva fakadna, most meg az sem érdekelte volna ha hazajövünk, annyira nem akart elszakadni a lányoktól.

Úgy tűnt, hogy mindenki élvezi a helyzetet, és a pincérek nem győzték hajtogatni, hogy mi nyugodtan együnk, ők addig babáznak, hiszen úgysincs sok vendég, de én ettől még elég kellemetlenül éreztem magam. Komolyan megváltás volt, mikor egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég, és haza kellett sietnünk, mert itthon nyitva hagytuk az ablakokat.

Összességében örülök, hogy ilyen közvetlen csemeténk van, aki nem szeppen meg mindenkitől. Ez még jól jöhet szeptemberben, amikor (ha minden jól megy) elkezdi a bölcsit.

Szombaton "nagyszülős napunk" volt. Délelőtt az anyósomék jöttek hozzánk, délután pedig mi mentünk anyukámhoz.

A nagyszülőkkel alapvetően jó a kapcsolatunk, bár még messze vagyunk attól a szirupos, kacagásokkal teli képtől, amit elképzeltem a reakcióik láttán, mikor megtudták, hogy babát várunk. 

Férjem szülei ötven percnyi autóútra laknak tőlünk, de azért a Boróka születése utáni időszakban hetente jöttek meglátogatni minket. Aztán ezek a látogatások ritkultak, mire Borcsi 1 éves lett, már inkább csak havonta láttuk egymást, de előfordult hogy akár két hónap is eltelt.

Anyukám sokkal közelebb lakik, vele így szorosabb is a kapcsolat, bár az a megingathatatlan érzésem, hogy ő elsősorban velem szeret igazán időt tölteni, az unoka csak extra, aki ott lábatlankodik körülöttünk. Az, hogy bármelyik nagyszülő is szeretne  elmenni valahova, hosszabb, esetleg minőségi időt tölteni a gyerekkel az soha nem merül fel a részükről. Ennek tudatában, nem igazán értem a meglepettségüket, mikor a "Gyere a papához! Adsz puszit a mamának?" felvetésekre többnyire fejrázás a válasz.

Na, persze a pincérlányokkal történt nagy barátkozás alapja sem hosszú ismeretség volt. Fogalmam sincs az ő kisugárzásukban mi volt meg, ami a nagyszülőkéből hiányzik.

Vasárnapra azt terveztük, hogy kimegyünk a Római partra, de az időjárás eléggé keresztbe tett ennek. Egész délelőtt esett, még kora délután is egybefüggő felhőtakaró fedte az eget, így eléggé tanácstalanok voltunk, hogy érdemes-e elindulni egyáltalán. Férjem ráadásul rosszul lett az ebéd után, úgyhogy a maradás mellett döntöttünk.

Persze az időjárás fintora, hogy a nap további részében már egy csepp eső sem esett, amikor hosszú nadrágban, pulóverben sétálni indultam Borókával, akkor már olyan meleg volt, hogy nem győztük ledobni a textilt.

Jövő hétvégén családi bográcsozásra vagyunk hivatalosak, de tervben van, hogy valamikor bepótoljuk a római partos kalandot, ami azért is lesz "izgalmas" mert nemcsak Boróka nem járt még ott, de még mi felnőttek sem.

Polli